Fázunk és fáradtak vagyunk! Mondjuk lehet, hogy a fáradtság miatt! Elcsigázottan megkeressük a transzfer buszunkat. Légkondis! Brrrr. Névsorolvasás. Aztán német hablatyolás. Istenem, miééééért (tán mert német utazási irodával jöttünk? Na és?) Az idegenvezető látta az értelmet kiülni az arcomra. Érti? kérdi. Hogyaviharbane! Csak nem akarom! A Vihájszdu, meg a dankesőn, já, nájn, natürlichten kívül 1 kukkot sem értek németül. Ja de! Autoban. ezt is a Kraftwerk számból ismerem.:)
A kedvemért átváltott angolra, így megtudtuk, hogy a mi hotelünk lesz az első (hurráááá, utolsókból elsők), ahol megállunk, meg hogy jön holnap a hotelba eligazítást tartani stb, stb, stb.
Az alig fél órás buszos túránk során kitekintve az ablakon látjuk a valóságot, ami csöppet sem hasonlít az útikönyvben leírtakhoz. Persze nem is az útmenti szépen nyírt pázsitról és a pálmafákról , hanem a házakról, autókról, utcán álldogáló emberekről, lovaskocsikról, biciklisekről beszélek...
De az örömünket nem tudta semmi beárnyékolni...legalább is addig, amíg le nem szálltunk a buszról! És mivel mi voltunk az elsők, ez nagyon gyorsan bekövetkezett.
2. döbbenet! A szálloda! Erre véletlenül esett rá 3 hullócsillag, az tuti! Vagy odarajzolták. Vagy kommunistacsillag! Erről ellopták a színeket. A photoshop mikre nem képest! Színeket varázsol, málló vakolatot tüntet el, sejtelmes fényeket teremt. Tisztára, mint ha valami nyuszis magazinban a "néniket" nézném. Lapos has, nagy cici, tökéletes bőr! A valóságban meg...:)
Na, mi is benyaltuk a katalógusban, interneten látható képeket, úgy mint a fiúk ezeket a nőciket! :)
Viszont a recepción nagyon kedvesek voltak, mintha ellensúlyozni akarnának valamit a hullócsillagokért. Vagy előre a szobáért?
Kitölt, aláír, átvesz, londiner viszi a málhát. Felmásztunk, kinyit, bemegyünk. Na neeeee! Itt aztán nem, nem hogy két hetet 1 éjszakát sem! Sötét, büdös, az erkély kilátása a valóságra nyílik. Nesze neked Kuba! Mondjuk mi akartuk más szemmel látni Kubát, nem csak a csillogást, hanem tényleg azt, ahogyan élnek. Most megkaptuk. De mindenre nem 24 órás utazás után vágytam, nem ilyen hirtelen, semmi akklimatizálódás, bele az arcunkba. A faszénen sülő valami füsttel keveredő hm illatát, a hangos beszédet, a még hangosabb zenéket, (esküszöm süketek, egy hallókészülék forgalmazó milliomos lenne ott) a sikoltozó gyerekeket, és a férfiak kíváncsi tekintetét. Persze azzal nem érték be, hogy oda-oda pillantanak. Hangot is adtak ottlétünknek. Elképzeltem a reggeli kávét a teraszon! Mondtam is barátnőmnek: ne is nyisd ki a bőröndöd. Itt nem maradunk. Megyünk és kicseréltetjük a szobát. De hát a londiner azt mondta nincs üres szoba?! Nem érdekel, akkor is cserélünk. Kell egy kis pénz. De hát mi még nem is váltottunk? Nem baj, van eurónk.
Akkor már igen ingerlékeny voltam, úgy hogy nagy színészi képességre vall, hogy képes voltam a legbájosabb mosolyomat elővenni, kevert angol és spanyol nyelven (készültem a büdös, sötét szobára) elmondtam, hogy plíz cseréld már ki a szobát, mert ne várd meg azt, amikor már nem vagyok finom és nőies. (ezt már édes mosollyal az arcomon magyarul tettem hozzá). Sajnálom, de nincs üres szoba. Dehogynem, nézzed csak meg még 1x! És a szobakártyába behelyezve némi papír euro kéz a kézbe vándorolt. Megnézte, fejét csóválta, nincs! DE VAN, de van, de van! Nagyon bánatosan tudok nézni, legalább annyira, mint a Shreck-ben a cillamilla! :)
Van 2, nézzük meg, és ha jó, akkor cserélhetünk. 1 emelettel lejjebb, az egyik ugyan arra néz, a nagy büdös, hangos valóságra, a másik azonban, hmm a medencére, pool bárra, színpadra. Berendezés ugyan olyan, de besüt a nap, nagy az erkély, meleg van! Ez a 1215-ös szoba. Ajánlom, mint ahogy a 1213 és 1201-es szobákat is! :)
Bőrönd le, londiner persze sehol. Hogy lehetnek ilyen nehezek azok az alig nyári rucik? Recepcióra vissza, hogy minden ok. Tündérke vagy, kiscsillag!
Megpróbáltuk felfedezni a szállodát, csak hogy másnap már biztosan közlekedjünk. A sötétedés beálltával szebb lett a hely! Nem láttuk, hogy bizony mállik, omlik, törött...Kit érdekelt már. Ágyat akartunk!
de még elugrunk az első vacsoránkat eltölteni! Ez még 1 nagy próbatétel volt. Nagyon sok rosszat olvastunk a szálloda kajájáról a blogon. Mondjuk a többi szállodáét sem dicsérték agyon.
http://www.tripadvisor.com. Itt elég sok információt megtalálsz a kiválasztott hotelről. Vendégek véleményeit, saját fotóit, statisztikát, rangsort.
Volt, aki azt írta, hogy ízre jobb a kaja, mint ahogyan kinéz. Így utólag, és összehasonlítva más hellyel, teljesen korrekt volt az étel. Bőséges választék, és nagyot nem tévedhetsz, ha a grillpultot választod! Kivétel, ha marha van. Akkor viszont menekülj!
Csütörtök este lévén (akkor mi ezt nem tudtuk, azt hittük ez a szokás) az animátorok showtáncruhába öltözve fogadtak, élő zene szólt a vacsora alatt! Rögtön kezdtük magunkat Kubában érezni. Az esti vacsorára nem emlékszem, de akkor nagy gond nem lehetett vele! :) Vacsora után kezdődött minden nap az esti show. Minden nap más, de heti ismétléssel. 2 hetet voltunk, illetve én 3x2 hetet! :) De mi ezt már nem vártuk ki...az álommanó először és utoljára adott
kb. 8 órányi időt alvásra...hogy aztán manana legyen! :)
Az alig fél órás buszos túránk során kitekintve az ablakon látjuk a valóságot, ami csöppet sem hasonlít az útikönyvben leírtakhoz. Persze nem is az útmenti szépen nyírt pázsitról és a pálmafákról , hanem a házakról, autókról, utcán álldogáló emberekről, lovaskocsikról, biciklisekről beszélek...
De az örömünket nem tudta semmi beárnyékolni...legalább is addig, amíg le nem szálltunk a buszról! És mivel mi voltunk az elsők, ez nagyon gyorsan bekövetkezett.
2. döbbenet! A szálloda! Erre véletlenül esett rá 3 hullócsillag, az tuti! Vagy odarajzolták. Vagy kommunistacsillag! Erről ellopták a színeket. A photoshop mikre nem képest! Színeket varázsol, málló vakolatot tüntet el, sejtelmes fényeket teremt. Tisztára, mint ha valami nyuszis magazinban a "néniket" nézném. Lapos has, nagy cici, tökéletes bőr! A valóságban meg...:)
Na, mi is benyaltuk a katalógusban, interneten látható képeket, úgy mint a fiúk ezeket a nőciket! :)
Viszont a recepción nagyon kedvesek voltak, mintha ellensúlyozni akarnának valamit a hullócsillagokért. Vagy előre a szobáért?
Kitölt, aláír, átvesz, londiner viszi a málhát. Felmásztunk, kinyit, bemegyünk. Na neeeee! Itt aztán nem, nem hogy két hetet 1 éjszakát sem! Sötét, büdös, az erkély kilátása a valóságra nyílik. Nesze neked Kuba! Mondjuk mi akartuk más szemmel látni Kubát, nem csak a csillogást, hanem tényleg azt, ahogyan élnek. Most megkaptuk. De mindenre nem 24 órás utazás után vágytam, nem ilyen hirtelen, semmi akklimatizálódás, bele az arcunkba. A faszénen sülő valami füsttel keveredő hm illatát, a hangos beszédet, a még hangosabb zenéket, (esküszöm süketek, egy hallókészülék forgalmazó milliomos lenne ott) a sikoltozó gyerekeket, és a férfiak kíváncsi tekintetét. Persze azzal nem érték be, hogy oda-oda pillantanak. Hangot is adtak ottlétünknek. Elképzeltem a reggeli kávét a teraszon! Mondtam is barátnőmnek: ne is nyisd ki a bőröndöd. Itt nem maradunk. Megyünk és kicseréltetjük a szobát. De hát a londiner azt mondta nincs üres szoba?! Nem érdekel, akkor is cserélünk. Kell egy kis pénz. De hát mi még nem is váltottunk? Nem baj, van eurónk.
Akkor már igen ingerlékeny voltam, úgy hogy nagy színészi képességre vall, hogy képes voltam a legbájosabb mosolyomat elővenni, kevert angol és spanyol nyelven (készültem a büdös, sötét szobára) elmondtam, hogy plíz cseréld már ki a szobát, mert ne várd meg azt, amikor már nem vagyok finom és nőies. (ezt már édes mosollyal az arcomon magyarul tettem hozzá). Sajnálom, de nincs üres szoba. Dehogynem, nézzed csak meg még 1x! És a szobakártyába behelyezve némi papír euro kéz a kézbe vándorolt. Megnézte, fejét csóválta, nincs! DE VAN, de van, de van! Nagyon bánatosan tudok nézni, legalább annyira, mint a Shreck-ben a cillamilla! :)
Van 2, nézzük meg, és ha jó, akkor cserélhetünk. 1 emelettel lejjebb, az egyik ugyan arra néz, a nagy büdös, hangos valóságra, a másik azonban, hmm a medencére, pool bárra, színpadra. Berendezés ugyan olyan, de besüt a nap, nagy az erkély, meleg van! Ez a 1215-ös szoba. Ajánlom, mint ahogy a 1213 és 1201-es szobákat is! :)
Bőrönd le, londiner persze sehol. Hogy lehetnek ilyen nehezek azok az alig nyári rucik? Recepcióra vissza, hogy minden ok. Tündérke vagy, kiscsillag!
Megpróbáltuk felfedezni a szállodát, csak hogy másnap már biztosan közlekedjünk. A sötétedés beálltával szebb lett a hely! Nem láttuk, hogy bizony mállik, omlik, törött...Kit érdekelt már. Ágyat akartunk!
de még elugrunk az első vacsoránkat eltölteni! Ez még 1 nagy próbatétel volt. Nagyon sok rosszat olvastunk a szálloda kajájáról a blogon. Mondjuk a többi szállodáét sem dicsérték agyon.
http://www.tripadvisor.com. Itt elég sok információt megtalálsz a kiválasztott hotelről. Vendégek véleményeit, saját fotóit, statisztikát, rangsort.
Volt, aki azt írta, hogy ízre jobb a kaja, mint ahogyan kinéz. Így utólag, és összehasonlítva más hellyel, teljesen korrekt volt az étel. Bőséges választék, és nagyot nem tévedhetsz, ha a grillpultot választod! Kivétel, ha marha van. Akkor viszont menekülj!
Csütörtök este lévén (akkor mi ezt nem tudtuk, azt hittük ez a szokás) az animátorok showtáncruhába öltözve fogadtak, élő zene szólt a vacsora alatt! Rögtön kezdtük magunkat Kubában érezni. Az esti vacsorára nem emlékszem, de akkor nagy gond nem lehetett vele! :) Vacsora után kezdődött minden nap az esti show. Minden nap más, de heti ismétléssel. 2 hetet voltunk, illetve én 3x2 hetet! :) De mi ezt már nem vártuk ki...az álommanó először és utoljára adott
kb. 8 órányi időt alvásra...hogy aztán manana legyen! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése