Frederico García Lorca spanyol költő így jellemezte a várost: "hárfa élő húrokkal, kajmán, dohányvirág"
Meleg van. Sokkal melegebb, mint Havannában. Nem is csodálom, hogy ennek megfelelően a zene és a tánc is sokkal lassabb...szenvedélyesebb, decensebb. Nem csinálsz fölösleges mozdulatokat, sem a táncban, sem a mindennapos életben. Hogy érzékeltessem a meleget..a légkondis szobánkban megolvadt a csokoládé a csomagolásában, és most nem részletezem a megevés művészetét, hátha kiskorúak is olvassák a blogot! :)
Szóval elszámoltam magam...mármint pénzügyileg. Illetve nem is, csak bekavart a kubai barát és az anyukája (ha kocsival utaztok és kevés a pénzetek, akkor 4 fizető utassal tegyétek azt, mert egyébként jobban megéri busszal menni...kényelmesebb is, ha éjjel utaztok, akkor 1 éjszakát megspóroltok, de mi nem ezt tettük.) Ezért megszorító intézkedéseket kellett hozni ott, a banánköztársaságban, miközben kishazánkban éppen a szokásos szerdai üzemanyag áremelés volt!
Ez abból állt, hogy CUC-ból CUP-ba váltottunk ( azaz a turistás pénzből, a helyire, ami persze nem annyira megengedett), és gyakorlatilag ott ettünk, ahol a helyiek...az utcán...mennyei ízek, oda mentünk ahová helyi pesoval lehetett bejutni. Spóroltunk, de közben azért jól éltünk...:). Viszont így is nagyon kevés időnk maradt a város felfedezésére, mivel csak 2 éjszakát töltöttünk itt.
Megízleltük, meghallgattuk, megnéztük a forradalom bölcsőjének nevezett várost. Itt senki sem marad sokáig egyedül. Előbb utóbb beszédbe elegyednek veled, táncba visznek...
Lassan, nagyon lassan, vízzel felszerelkezve, de mindig szomjasan felfedeztük a Cespedes parkot, a calle Heredia környékét, ahol megállás nélkül szól a zene, így ismerkedtünk meg Daikivel...és aztán másról sem szólt Santiago, csak a táncról.
...valahol a calle Heredián történt. Betértünk, mert szólt a zene. Aztán felkért egy szimpatikus fiatalember. Persze, a turistát könnyű táncba vinni...,táncolt velem egyet a székek között, aztán visszakísért illedelmesen a helyemre. Majd felkért egy idős bácsi, aki bátran kivitt a zenekar elé, megmutatva partnerét a közönségnek (salsa: mutasd a nőt) és táncolt velem egy sont. Mennyei volt. A végén megtapsoltak bennünket, a lovagom kezet csókolt, és büszkén visszakísért a helyemre. Igen, büszkén, mert salsázni sokan tudnak a turisták között, de sont táncolni...
Látta ezt a fiatalember, aki immár 2x kért fel táncolni, és már nem a háttérben, hanem ő is a zenekar előtt mutatta be tánctudását. Hát volt mit mutogatnia!
Aztán búcsút intettem Neki és a helynek, továbbálltunk...volna, de utánunk lépett az utcán! Sergioval beszédbe elegyedett, aki fordított nekünk.
Daiki illedelmesen bemutatkozott, elmondta, hogy este szeretne bennünket elvinni táncolni egy olyan helyre, ami nem turista hely. De előtte szeretne tanítani nekünk, táncot!
Sergio biztatott bennünket, hogy nem lesz semmi baj, nyugodtan bólintsunk rá, ő is ott lesz.
Elmentünk hát Daiki szegényes, de annál tisztább és barátságosabb otthonába. A fickó leszervezett még 2 haverját, akik egész délután táncoltattak bennünket, megtanítottak egy sort, mindezt csak azért, hogy este már mint összeszokott páros lépjünk, no nem a világot jelentő deszkákra, hanem a soktagú zenekar elé, a kubaiak közé. De még akkor is először a székek között vezetett pár mozdulatot, amelyben elmagyarázta, hogy mit, mikor, miért...
Aztán színpadra, akarom mondani táncparkettre léptünk...és az maga volt a csoda. Daiki egy csodás táncos volt, aki mutatta a nőt...Fantasztikus párost alkottunk, aminek hangot is adott az ott szórakozó kubai nép, és nem utolsó sorban a zenekar. Ha leültem pihenni, a zenekar felkért, hogy legyek kedves és táncoljak, de talán a legszebb dicséret még is egy idősebb, jólszituált kubai hölgytől érkezett, aki távozásakor odajött és kezet szorított velem, gratulálva, hogy ennyire szépen nem látott még turistát táncolni. Én meg ragyogtam a dicsérettől, Daiki pedig kihúzta magát, hogy lám-lám, jól választott. Volt ott 1-2 turista, akik le is csaptak a fiúkra, hogy vigyék őket táncba, de Daikit hiába unszoltam, hogy nyugodtan, maximum a barátnőmmel volt hajlandó rajtam kívül táncolni.
Amikor a zenekar befejezte a játékát, és hazaindultak, a soktagú zenekarból jó páran kézcsókukkal fejezték ki bókjukat. Nem mondom, hogy rosszul esett. Sőt, kifejezetten büszke voltam...és nagy nagy hálával gondoltam Lilire és Regalra, akiktől e tánc alapjait tanultam! Köszönöm!
Valahogy ez a nap, ez az este alapjaiban változtatta meg a tánchoz való hozzáállásomat! Megtanultam az alapokat, sajnos sosem lesz a véremben, de egy jó táncos csodákra képes, kihozhatja belőlem a maximumot! Szívesen járok el bulizni, ha a partner jó táncos, bármit le tud vezetni...és elkezdtem kizombázni...(csak megsúgom, a Zöldfoki Szigetek nincs is olyan messze, mint Kuba! Egy újabb úticél, egy újabb blog, de még ebből is hátravan 1 újabb utazás, telis- tele élményekkel)
Valahogy ez a nap, ez az este alapjaiban változtatta meg a tánchoz való hozzáállásomat! Megtanultam az alapokat, sajnos sosem lesz a véremben, de egy jó táncos csodákra képes, kihozhatja belőlem a maximumot! Szívesen járok el bulizni, ha a partner jó táncos, bármit le tud vezetni...és elkezdtem kizombázni...(csak megsúgom, a Zöldfoki Szigetek nincs is olyan messze, mint Kuba! Egy újabb úticél, egy újabb blog, de még ebből is hátravan 1 újabb utazás, telis- tele élményekkel)
