2011. június 29., szerda

Egyszer minden véget ér

"Néha van, hogy túl hossz az út, s elfelejted honnan is indult.
S néha van, hogy menned kell tovább,
Búcsúzol még akkor is, ha fáj, de nem maradhatsz már!
"


Ettől féltünk! Hogy vége lesz! Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan vége is lett! Próbáltuk begyűjteni mindazt, ami itthon is kiskubát varázsol! Rumot, szivart, zenét, hangszert, képet...én még egy fonott széket is hazahoztam a teraszra! :)

De a napot, óceánt, pálmafát és persze még nagyon sok mindent, ami Kubát azzá tette számunkra ami, azt nem hozhattuk haza.
Fájó szívvel búcsút vettünk mindattól, amit először csúnyának és nemtetszőnek láttunk. Aztán kiderült,hogy DEHOGY!

Próbáltuk az utolsó pillanatot is kihasználni, így a délelőttünket a parton töltöttük. 12-ig kell elhagyni a szobát, amit nagyon szigorúan vesznek ám. És ha nem, hát fizess! Persze, hogy késtünk, és persze hogy nem fizettünk.:)
Utolsó ebéd, utolsó városnézés, utolsó kávé, utolsó beszélgetés, utolsó ölelés- Kuba visszavár!

A transzferbuszra szó szerint bőgve szálltunk fel, azok a magyarok, akikkel együtt utaztunk meg is jegyezték. Ej, nektek aztán jól sikerülhetett a nyaralás. Miért, Nektek nem? Hát ennyire biztos nem!
Könnyeinket nyelve mentünk a repülőtérre, hogy visszautunk tortúráját elkezdhessük...

Tudtuk, hogy túlsúlyunk van, ezért igyekeztünk szimpatikus check in pultost keresni, ami sikerült is. Annyira elbűvölőek voltunk, hogy későn vettem észre, hogy nem Bécsig, hanem csak Düsseldorfig csekkolt be bennünket a fickó. Akkor gyorsan magyarázkodni kezdtem, és csak ekkor kérte el a rep. jegyünket! :) Mondta, hogy sajnálja, de nagyon nagy a sor, lassú a rendszer, már nem tud módosítani rajta. Hú, azt még nem tudtuk, hogy ezzel milyen kálváriát indítunk el Düsseldorfban...Tehát ha így utaztok, figyeljetek a kubai csekkolásnál! :)

A tranzitváróban elköltöttük az utolsó pesoinkat is, többek között beszereztem egy vény nélkül is kapható ALTATÓT! Minden esetre felkészülve.
A visszaútra nem voltunk olyan szerencsések, hogy oda üljünk, ahová mi szeretnénk...de ez már csak így van a visszautakkal.
Így elöl középen kaptunk helyet! :( Még ez is. Kiosztottam az altatókat. Mindenkinek jutott 2-2! Be is vettük némi alkohollal...és mindenkinél hatott, kivéve engem!!! MIÉRT?! Szédelegve töltöttem a 9 órát, míg mellettem, előttem, hátam mögött...szóval az egész gép gyakorlatilag aludt. Pedig a visszautunk éjjel történt!

Düsseldorf. Túlsúly. Eszeveszett pakolásba kezdtünk, hogy átrendezzük  a csomagokat, csak arra nem számítottunk, hogy az ésszerűen becsomagolt cuccok, most kaotikus összevisszaságban fognak leledzeni mindenhol, így fordulhatott elő, hogy a fekete kukászsákba begyömöszölt hintaszék, mely idáig a nagybőröndben foglalt helyet, sehogyan sem fért el, így a kezemben húztam magam után. Megszaporodtak a szatyrok is. Az ellenőrző pontnál áthaladnak a csomagok, gondosan kivettem a laptopot, és úgy éreztem megtettem minden óvintézkedést azzal, hogy a hófehér homokot tartalmazó vizes palackot előre bemutattam a vámosnak, hogy van nálam 1 üveg, tele fehér porral, amely homok! pffff. Láttam barátosnőtől is kidobáltattak 1-2 dekorkozmetikumot, mint folyadék, de én nyugodt voltam.

Folyadék, van önnél? Hallom a kérdést. Nincs. FOLYADÉK VAN ÖNNÉL? Nincs. Legyen kedves kinyitni a bőröndöt, ide félreállni, és ha végeztünk még a kollégával is a gyanús fehér port tartalmazó palackkal együtt egy vizsgálatra elmenni szíveskedjék! Elég sok szempár szegeződött rám hirtelen. Na, nincs itt semmi látnivaló! :) Kinyitom a bőröndöm...abban a pillanatban bevillant, hogy az átpakolás miatt az egész piperecuccom ide került, a vizes fürdőruha, fehérneműk stb közé. Persze tételesen átvizsgálták, és mint valami véres kardot emelték a magasba, hogy ez mi? Kontaklencsefolyadék:, maradhat, ez mi? bőrfertőtlenítő. Maradhat. ez? Na b...meg a Chanel parfümöm. Na ne, ki ne dobd már, nagyon drága, ok maradhat. ez? A fiamtól kaptam azt a parfümöt. Ne dobd már ki. Maradhat! ez mi? Vichi stift. elég drága nemáááá. Marad! :) Ekkor már elég jól a figyelem középpontjába kerültem, hogy milyen jól alkudozom! :) Ez mi? Naptej. Hogy ne essék a vámos becsületén csorba, mutatja, hogy de ez önmagában több, mint 200ml!!! Az alján lötyögött még néhány ml lötty. Nagy kegyesen mondom, akkor dobd ki! :) Na és mit rejt a fekete zacskó. Széket! Na, ekkor már volt némi kuncogás is. Megnézhetem. Hát nem nagyon, elég jól becsomagoltam, De azért kilyukasztottam a zacskót, hogy ott lehet kukucskálni! :) És igen. Visszazargatott zárható zacskóért. 2euroért 2 ilyet kaptam, Újra sor, öv és cipő levétel, át a kapun, a vámos karjába, hogy fáradjak vele a fehér port tartalmazó üvegemmel. :)

Mondtam, hogy homok Cayo Largoról, de megnyugtatott, hogy akkor semmi baj, bevizsgálják a jelenlétemben, és már vihetem is a homokomat. S bár tudtam, hogy mi van benne, még is kellemetlen élmény volt, annak ellenére, hogy a fiatalember nagyon kedves, udvarias és vicces volt.

Ha már haza, akkor gyorsan. De sajnos több órás kényszerpályán voltunk itt, így sikerült újabb parfümöket beszerezni, enni, és gyakorlatilag ülve elaludni a bárban!
A többi már ment, mint a karikacsapás. Bécs landolás. Gyermek a váróban...és ott az a fogszabályzós lakli kölök...hát persze, hogy elsírtam magam! Itthon vagyok, itt a helyem, de valami végérvényesen megváltozott. Manana- majd- nem rögtön, azonnal. :)
Folyt. köv.! ...

"Van az úgy, hogy sírni volna jó, de a könnyem mégsem látható.
Van az úgy, hogy félek ennyi volt,
Minden összeomlik, mint egy vár és nem bírom már!"




2011. június 14., kedd

Felíz cumpleanos, mi amiga!

Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.
Szívecske felhőcske

Egy nő életében fontos mérföldkő a születésnap. Főleg, ha az valami kerek, vagy évtizedközi megállót jelez. Szeretjük megadni a módját, hogy méltóképp ünnepelhessük azt, számot adva a múltnak, és tervezni a jövőt. Mindezt persze egy nő a szerelmével szereti legjobban eltölteni, megünnepelni, de ha nincs jobb, akkor a barátnő is megfelelő társaság hozzá. Sőt! 
Karibi fények
 Kubában tölteni a születésnapot már önmagában is egy gyönyörű ajándék, hát még ha mindezt megfejeljük egy mesés szigettel, Cayo Largo-val, ami a Karib-tenger gyöngyszeme, hát az valami csoda. Természetes, hogy erre a napra szerveztük ezt a remek kis kirándulást, a Barátosnő születésnapjára! De persze ez nem meglepetés. És én nagyon szerettem volna, ha ez a születésnap nem csak arról lenne nevezetes, hogy ez Kubában érte Őt, hanem arról, hogy se előtte, se utána ne legyen ehhez fogható.
Katamarán
 Előző nap megpróbáltam abban az A'la carte étteremben helyet foglaltatni, ahol még nem vacsoráztunk, mert soha nem jutottunk be, a nagy népszerűségnek köszönhetően. Mindent bevetettem, hogy előző nap már le legyen foglalva a hely, nem volt egyszerű, mert csak a vacsora napján lehetne helyet foglalni de. 10-12 között, de mi ugye akkor már egy mesés szigeten leszünk. De sikerült. Barátnő csak annyit tudott, hogy estére van helyünk a Neptunban!
Iguana föld
 Mivel 6 óra időeltolódás van a magyarországi időzónához képest, így itthon előbb érte (volna) a születésnap. Némi bosszantó sms után már este 10kor elkezdtük ünnepelni Őt, hogy feldobódjon. Magyar- kubai- kanadai össznépi koktélozás kezdődött, mielőtt elindultunk volna buliba, csak még Arnaldot is meg akartuk várni, amíg ő befejezi a melót és együtt akartunk menni 1 nagyot táncolni. Aznap azonban nehezen fogytak el a vendégek a Cafe bárból, annál inkább nálunk a koktélok. 
Karibi élővilág beetetés után :)

Martin, aki Quebecből jött, és a sok koktéltól felbátorodott, nem tudta eldönteni, hogy melyik magyar lánynak udvaroljon, és kitől csikarjon ki egy csókot, csak mert Kubában vagyunk és szerinte itt mindent lehet... Szegény, csók nélkül, alkoholmámorosan tért nyugovóra. 
Bounty

Persze táncolni nem mentünk. De ezt most kivételesen nem is bántuk. Mivel egy igen jókedvű, nevetős, barátkozós, magyar nyelvet oktató, és azt elsajátítani próbáló este kerekedett belőle. Azért lehet, hogy meglepődik a következő magyar csoport, hogy miket nem tudnak ezek a kubai fiúk...magyarul! :)
Kókuszdió...

Hú, nagyon későn, vagy inkább korán:) tértünk nyugovóra, és tudva azt, hogy reggel 5.50kor lent kell lennünk a recepciónál, hát előre rosszul voltunk a reggeltől. Nem meglepő, hogy nem tudtam rendesen beállítani az ébresztőórát, így 1 órával korábban keltünk. Bnő, mint egy zombi, ment a fürdőbe bekapcsolni a vízforralót, az elmaradhatatlan kávénak, mikor visszatért, közöltem, hogy húzd ki azt a sz.rt, mert van még 1 óránk. "B....meg" :) Visszadőlt és aludt tovább. 1 óra múlva sem ment könnyebben a felkelés. Sőt. Leérve a recepcióra, kértem a lobbiban 1-1 melegszendvicset, rendes kávét. Neki a szendvics sem ment. A buszon a rosszullét ellen küzdött, de a java még csak ezután jött...
Belföldi repülőjárattal mentünk Cayo Largora. Képzeljétek a check in pult egy műanyag asztal, székkel. A repjegy meg egy kézzel írt sajtcetli, rajta a szám, pl. 3-as utas! :) Komoly!
Check in pult :D
 Kivezényeltek a repülőhöz bennünket. Az addig is a rosszulléttel küzdő barátnőm majdnem dobott egy hátast, amikor meglátta a repülőt, amely nem sokkal később a paradicsomba repített minket. "Há, b...meg, én erre fel nem szállok!" "Dehogynem, én nem repülőgép szerencsétlenségben fogok meghalni, úgy hogy gyere csak nyugodtan". Vállrántás után helyet foglalt a gépen. Felszálláskor kaptunk 2 szem cukorkát, mint fedélzeti ellátás! :) A leszállásnál volt némi frász, hogy jajajajjjj nem így  kell letenni a gépet, mondtam, hogy menj oda és mondd meg a pilótának, de addigra már talajt is értünk...a paradicsomban!
belföldi repülőjárat
 Repülőtéren mi más, ha nem egy jófajta son muzsika fogadott, majd busszal elvittek bennünket a kikötőbe, ahol csoportokban felszálltunk a katamaránokba! 
zene, tánc mindenhol és mindenkor
 Na a mienk egy bárka volt, de imádtuk. Először azt hittük, hogy ezzel visznek el a katamaránhoz, de tévedtünk, a miénk mint a Suzuki, ronda is, kicsi is, de azért szeretjük, mert a MIÉNK! A társaság sótlan oroszokból, és németekből állt. Nem meglepő, hogy a magyar lányok megint kelendőek voltak a személyzet körében. Zene és tánc a hajón is! És én még a hajót is vezethettem. Commandante lehettem! Persze a csatorna bejáratánál kétségbeesetten visszaadtam a kormányt jogos tulajdonosának, mielőtt még Titanicos legendát csináltam volna  Geronából.
A bárka
 Első megállónk az iguánok földjén volt. Biológiai ismereteim hiányosak, de ha tudtam volna, hogy mit is fogunk látni, esküszöm ki sem szállok. Ja, és jobban is odafigyelhettem volna az idegenvezetőnkre. Pl. hogy ne nyúlkáljunk csak úgy az állatok felé...:)
Iguana
 Van, aki nagyon készült az iguánok etetésére, hát mi nem. De ezek a vérmes fenevadak az ujjunkra is támadásba lendültek. Így mi szépen visszamentünk a hajóra sörözni és koktélozni. Sokan átmentek az igazi katamaránra, barátosnő is felvetette, de sikerült lebeszélnem. Így nekünk sok helyünk lett a hajónkon, figyelmes kiszolgálásunk, és zene, zene, zene....tánccal fűszerezve!
Umberto, a commandante
 Cayo Largon olyan fehér és finom a homok, mint a púder, a tenger pedig tiszta és csendes! A hajó bárhol kiköthet és Te hódolhatsz az úszásnak, napozásnak, sétának és snorkeres merülésnek. 
A hajón fenséges "ebédet" kaptunk. Langusta, hmmmm. Ennél finomabbat még nem igazán ettem. Azóta sem, ilyen finom langustát! 
Langusta...reggelire :D
 Eljátszottunk a fehér homokkal, megnéztük közelebbről a "pingvinmadarakat " :) egyszóval jól szórakoztunk! (2 szóval)
Azok ott pingvinek! :D
 Hajónk kikötött a nagy szigeten, ahol a delfinek fogadtak bennünket. Ugyan is egy delfináriumon keresztül vezetett az út a szigetre. Utolsó leszállóként érzékeny búcsút mondtunk hajóskapitányunknak Umbertónak, aki átadott bennünket a delfinidomároknak, akik annyira nem örültek, hogy a hangommal kicsalogattam a delfineket a partra. Kérték, hogy ne tegyem, de én úgy tettem, mintha nem érteném! :) 
A kis kedves Kedvenc
 A szigeten a zenekar csak itt, csak most a barátnőnek muzsikált...mert persze, hogy be lettek avatva a születésnapi meglepetésekbe. Újabb örömkönnyek! :)
Felíz cumpleanos!
 A part itt hajaz a Bounty reklámra, kókuszpálmák, fehér homok, azúrkék víz. Picit az idő elromlott, azt még nem tudtuk, hogy Varaderon ez alatt óriási vihar volt, így mérgelődtünk az idő miatt 1 percet, majd elaludtunk a parton. Fárasztó nap volt a hátunk mögött, na.
Koktél után :)
 Majd 1 picit körülnéztem, és ekkor hallom a hátam mögött, Lady, lady look! Mi a francot nézzek? A kis bungit, ahol massziroznak éppen? 
masszázsbódé

Lady, lady look! De mit!? Lady, lady tortuga! Ránéztem a srácokra. Basszus, ezek honnan tudják, hogy én a Tortuga Hotelben lakom. Ennyit nem ittam, hogy ne emlékeznék rájuk! :) De közben csak arra figyelmeztettek, hogy éppen viszik a teknőst vissza a tengerbe. Mert hogy  itt a tojásrakó helye a tengeri teknősöknek, és ezt a jószágot épp Gaspar bocsájtotta vízre. Gaspar az állatmentő. Vagy vmi hasonló foglalkozást űző kubai férfi! Egy koktél mellett az egész életét meg is tudtam! :)
Tortuga
 Ebből a homokból nekünk muszáj volt hazahozni, még a reptéri procedúrát is vállalva ezért, de ezt majd a visszaúton elmesélem! :)
Szóval a homokgyűjtés után, egy kis delfinshow, majd éppen, amikor újfent hajóra szálltunk, az eső is eleredt, mintha ő siratná helyettünk azt, hogy el kell hagynunk e földi paradicsomot!
Repülőbelső
 Viharos visszaút után újfent egy nagyon hűvös Varaderon találtuk magunkat, mint ha nem is a trópusokon lennénk!
Gyors készülődés az esti meglepihez! :) Vacsora a Neptunban. ez a szálloda tenger partján található A' la Carte étterme. Hangulatos, gyertyafényes, saját pincéres hely. Hej de jó volt! A fenséges vacsora elfogyasztása után jött a meglepi. A torta! GYERTYÁVAL! Igaz ugyan, hogy a torta a szokásos piskóta rózsaszín borzadállyal és a gyertya az egy szál kocsigyertya, de torta volt, és égett a gyertya rajta. Volt villanyleoltás, hepibörzdéj, torta az arcba...és igazi arcon lecsorgó örömkönnyek...és utána még pezsgő is. :) Kell ennél szebb születésnapi ajándék? Nem hiszem! :)
torta, gyertya, könnyek :)

A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik.




2011. június 9., csütörtök

Önállósodjunk

Capitolium más perspektívából

Több okból kifolyólag is vissza akartunk menni Havannába. Az egyik egy nagyon banális: mindkettőnknek lemerült a fényképezőgépe pont ott, pont akkor! :) Ez mekkora lúzerség. Ezért innentől kezdve nagyon figyeltünk a fényképezőgépek töltöttségére. Mert nem azzal volt a baj, hogy nem volt rajta hely, hanem hogy szuflával nem bírta. Fránya 110V.  Jó tanács: nagy út előtt 1 éjszakára tedd fel töltőre a gépedet, mert a 110V miatt sokkal lassabban töltődik itt fel  minden. Kivétel én! :D
Mozaik egy parkban a Plaza Vieján
A másik ok, hogy ej, meg tudjuk mi ezt önállóan is csinálni. Sajnos csak én voltam nagyon bátor, már így elsőre is, aztán barátosnő is látta, hogy nincs itt semmi probléma, maradhattunk volna úgy, ahogy eredendően terveztem, de hát mi csak reggel mentünk, és így sajnos este jöttünk is.
Sancho Panza :)
A 3. :) Persze, hogy!
Varaderoi sétánk során, míg várakoztunk kubai ismerősünkre, pont egy kubainfo előtt tettük azt. Gyorsan beszaladtam, és megkérdeztem, hogyan tudunk Havannába menni? Busszal.36. utca. Viazul, távolsági autóbusz. Előre meg kell váltani a menetjegyet, itt az irodában, itt is kell kifizetni, majd a buszindulás előtt fél órával meg kell érkezni, mert eladhatják a helyünket, ha nem vagyunk ott! :) Napi 4 busz jár oda, s vissza, 10 CUC/Fő/ út. Ha csak jönni menni akarsz, érdemes a 8 órásival menned, és az utolsóval jönnöd, ami legutóbb 17. 00kor indult (ennek jelentősége lesz, mert ekkor még 18kor indult vissza) Beleszámítva azt, hogy az út hossza távolságban 140km, időben: 2,5-3 óra. Mindezt szinte végig autópályán teszed meg!!!! Hát nem marad sok időd Havannára! :)
Park
Kilépve az irodából barátnő megint megdöbbent, amikor mondtam, hogy megvannak a jegyek, és mi a metodika. Neki eszébe nem jutott volna, hanem elment volna a buszpályaudvarra, mint itthon, és kész. Na ez itt nem működik. Lehetőleg előző napokban vedd meg a jegyedet, mert könnyen lemaradhatsz a kinézett járatról! :)
Művészi pálmafák
Korai reggeli a szállodában, némi szendvics készítés után indulás a buszhoz.  Taxi (annyiba került mint, a buszunk Havannába! :))
Pályaudvaron: Jézusom, a pecsétek és az indigók országába kerültem! :) A papírt, amin igazoltam a jegyek vételét, átadtam a jegykezelő kisasszony-nagysasszonynak! Aki megnézte a listáján!!, hogy szerepel e a nevem rajta- mellé pipa. Egy ősrégi pénztárgépbe beütötte, hogy váltottam jegyet, ami kiadott 1 sajtcetlit, amire 4 bélyegzőt nyomott, éppen hogy csak elfért rajta, szerintem, ha lett volna hely, akkor még rányomott volna 5-öt is! :)
utcai zenészek
A busznál elkérik a jegyet, majd a csomagot a csomagtérbe be kell tenni, erre újabb jegy, pecsét, lista... A buszon gondoltuk lássunk is, előre ülünk. Á, felejtsd el. Oda a buszkísérő-népszámláló, másik kulcsos ember ül. A másik oldalra meg szintén valami egyenruhás. Irány  hátrább. Indulás előtt megszámláltak, nyilvántartásba vettek, és indulás! 
Akkor most beszéljünk a busz légkondícionálójáról. Mellbe vágó, csontba harapó, hibernáló istennyila. Egyébként is ki lehet bírni a kinti hőmérsékletet, de jó, menjen a légkondi. Na de ennyire. Hogy amikor leszállok Han Solonak érezzem magam? (Legközelebb már  farmerban, farmerkabátban, a repülőről elhozott takaróban, kendővel a nyakamon, vagy néha a derekamon ültem a buszon). Kifejezetten jólesett, amikor a busz a sokadik megálló után 20 perces pihenőt tartott a koktélos helyünknél, (biztos túlmelegedett a légkondi, és hűteni kellett) és bár a jeges koktél annyira nem hiányzott, de ezt a Pina Coladat nem hagyhattam ki! TV is volt a buszon. Láttunk is valami öldöklős dokumentum filmet Castroról, meg Che-ről! Ettől csak jobban fáztunk. Alig vártuk, hogy megpillantsuk végre Havannát. A csatorna utáni első megállónál érdemes leszállni, az a Plaza Viejahoz nagyon közel van. 
Az egyik  Casa de la Música :)
Szerelem ez, és bár még csak óvatosan kóstolgatom, de ez nagyon tetszik. Még nem esek neki, még csak simogatom, kiismerem.
Picit nehezen igazodtam ki a könyvben található térképen, és erről eszembe jutott, hogy a nők megforgatják a térképet, persze, hogy én sem tudtam, hogy merre van a balra. Azt, hogy hol vagyok, már konstatáltam, de merre induljunk a Plaza Vieja felé? De azért megtaláltuk. 
Sarokház
Amíg eljutottunk a találkozási pontig, addig csalafinta kubaiak meghívatták magukat valami hihetetlen lepusztult krimóba, és valami észveszejtően sok pénzt fizettünk ki pár koktélért, és még csak a koktél sem volt jó. Na mindegy. Több is veszett Mohácsnál. 
Hadtörténeti múzeum
Miután találkoztunk újdonsült kubai ismerőseinkkel a 4 ember kb. 4 felé akart menni. Így barátosnővel megbeszéltem, hogy találkozunk a buszpályaudvaron  legkésőbb 5kor, és a kezébe nyomtam a jegyet, és a nyakamba vettem a várost, hónom alatt a "bibliával", kezemben a már feltöltött fényképezőgéppel, balomon Erickel, aki még hasznosnak is bizonyult, mert egész belejött a kalauzolásba, bár gyalogolni nem szeretett, de ez legyen a legkevesebb. :) Angol tudásának, és intelligenciájának hasznát vettem. Azt mondjuk felettébb sajnálta, hogy Havannába vagyok szerelmes! :)
Hotel Nacional makett
Makacs vagyok és önfejű. Tehát ragaszkodtam, hogy mit akarok látni, megkóstolni Havannából. És amit látni akartam, persze láttam is. Bizonyíték a sok sok fénykép. Innentől kezdve (meg az azóta 2x 1 hétnek, amit itt töltöttem) elkalauzolok bárkit! :) Persze nem a peremkerületekben! :)
Híres ember szoba a HNC-ben
Picit izgultam ám, hogy hogyan szedem össze a barátnőt. De minden rendben volt. A megbeszélt helyen, a megbeszélt időben ott voltunk (akkor), és így nyugodtan, de fájó szívvel búcsút vettünk Havannától. Nem tudván azt, hogy látjuk, érezzük e még valaha, csak reménykedtünk abban, hogy a sors kegyes lesz és lesz viszontlátás, és nem  csak istenhozzád!
bár a HNC-ben

Visszautunk a koktélozós pihenőpontig az élmények megbeszéléséről szóltak. Onnantól azonban...rémálom! 
patio

A busz 18-kor indult. Tehát elméletileg bőven 9 előtt ott kellett volna lennünk Varaderon...aha, ahogy azt Móricka elképzelte.
Én türelmetlen vagyok, elismerem. De, hogy 1 tankolás 1 órát vegyen igénybe?!  Matanzasban megálltunk a szokott helyen, majd 1 benzinkútnak látszó helyen ismét. Jó, tankoljunk. De itt az sem megy olyan egyszerűen. Össze vissza telefonálás! Buszsofőr, másik kulcsos ember, mert egyedül nem indíthatja el a buszt, benzinkutas, kutaskutas, mindenki csak telefonál, kiabál és gesztikulál. Közben besötétedik, és látom, hogy nagy nehezen elindul a kút számlálója. Hány literes egy busz tankja? Úristen, 500 litert mennyi idő alatt lehet megtankolni cseppenként szerintetek? A busz majdnem a bal oldalára dőlt a nyughatatlan, türelmetlen utasoktól, hogy mi a fene történik ott lent. Mi már nagyon éhesek voltunk, és vacsora csak fél10ig van a szállodában. És a buszpályaudvar meglehetősen messze van a szállodától. Meg kell oldani, hogy odaérjünk vacsira, de a busz csak nem akar indulni. 
Sarokház

Megpróbáltam elmagyarázni a kucsos embernek, hogy ha 1x, valamikor Varaderora érünk, minket tegyenek ki a gyorsforgalmi út kezdetén, mert a Tortugához az közel van, és akkor gyorsan "hazaszaladunk". A bácsi vagy nem akart, vagy tényleg nem értett engem és a problémámat, csak zavart vissza a helyemre, hogy ott üljek, ne mászkáljak. Bepróbálkoztam a buszsofőrnél is, de olyan érzésem volt, hogy direkt nem akarnak megérteni. Picit pipa lettem! :) Aztán fél 10 előtt 5 perccel megérkeztünk Varaderora, és csodák csodája, megállt nekünk a busz. Még hálálkodni is elfelejtettem, úgy a nyakunkba kellett vennünk ezt a távot, hogy odaérjünk a vacsora végére. 
Pap és apáca nevelde :)

De megcsináltuk...ezt is. Barátnő csak azt hajtogatta, ha késünk is, akkor is vacsorázunk, mert ő aztán nem hagyja annyiban. Nem kellett. A személyzet csak ránk nézett, és megkérdezte: "Havannából?" :)
Színház az egész világ

Úgy látszik a fél 10 után beeső szállóvendégek látványát csakis ez okozhatja. Lehet, hogy e miatt módosították a menetrendet? A sok késői vacsoráért? 
angyaltornyos