Három a kislány...
Akár tündérmese is lehetne, hogy a három királylány felveszi a mérföldlépő csizmáját, és elmegy az óperencián túlra...csak előbb:
Rengeteg levélszemetet kapok, de azért az utazásos leveleket átfutom, itt meg már a címben is szerepelt, hogy ennyi és ennyi Havannába a repülőjegy! Megnyitom, de nem lelem, és bizony fel is bosszantottam magam rajta, hogy a vásárlók megtévesztése, blablabla, de nem hagytam annyiban. Írtam egy kedvesen dörgedelmes levelet az utazási irodába, hogy ugyan már, mikorra van ez a szenzációs ajánlatuk, mert én bizony nem találom. És innentől az események pörögnek: találnak nekem utat szenzációs áron, budapesti indulással, nagyon jó csatlakozásokkal 3 hétre szeptember végére. Úristen, úristen, úristen....:) június elejét írunk, nagyon gyorsan kell szereznem útitársat. Fészbuk, jönnek a privát levelek, benne a húha, tényleg, most nem jó (júniusi foglalás, szeptemberi út, nem is értem az embereket), szóval a kifogások, aztán meg a későbánat, eső után köpönyeg, meg aztán, hogy dehülyevoltam! :) Én szóltam!
Aztán lett útitárs, kettő is. A két lány nem is ismerte egymást, én voltam a közös pont az életükbe! No meg most már a lefoglalt repülőjegy. Kötöttünk rá biztosítást, ha netalántán valakinek valami közbe jön, akkor így alig buktunk volna a jegyen valamit! Ha sok idő telik el a foglalás és az utazás között, szerintem az a pár ezer forint megéri, hogy ne százezreket veszítsen az ember! A jegy lefoglalva 06. 06-án, kifizetés legkésőbb 06. 08-án! Kapkodás, pénz nincs, de van hitelkártya, arról meg utalni nem lehet, péntek lévén a saját bankom hamarabb bezárt, így a Ráfázol Bank félig lehúzott rácsán bemászva izgatottan kérdezem, hogy tudok hitelkártyáról közvetlenül banki tranzakciót végezni? Nem, de megvárják, amíg kiveszem a pénzt, majd átutalom...a lehető legdrágább megoldás, de enyém a repjegy, enyém az út...no és a másik két gráciáé!
Persze ezután kapom a leveleket, hogy én is én is, én is...hahóóóó, hát erről lekéstetek, és én ugye szóltam, hogy ilyen akcióknál nagyon gyorsan kell cselekedni!
Mi pedig szép lassan kezdünk rákészülni az útra. Az a barátnőm, akivel már voltam, tudta, hogy mi a dörgés, a másik meg csak pillogott, hogy áááá, hol van az még...hónapokig meg sem mondta otthon, hogy van egy repülőjegye...Kubába...több, mint 3 hétre! :)
Én meg eszeveszetten elkezdtem tervezni, számolni, mennyi is lesz az annyi, hová menjünk, mennyit maradjunk...mert azt már tudtuk, hogy most nem leszünk szállodához kötve, nem leszünk városhoz kötve, bejárjuk egész Tolnát-Baranyát, Vinalestől Santiago de Cubáig mindent!
Újságcikkek, előző élmények, kimaradt részek felfedezésére vágytunk, meg a TÁNCRA! :) feltétlenül meg kell néznünk ezt, el kell mennünk ide és ide, meg kell kóstolnunk ezt és ezt, első bálos barátnőnk meg csak nézett bennünket, hogy jól van lányok, mondjátok meg mennyit váltsak, mit vigyek, mikorra legyek hol! Nem értette az izgalmunkat, fel sem fogta, hogy alig 4 hónap múlva nem itt lesz, és az élete fenekestül fel fog fordulni! :)
Könyvek, CD-k cseréltek gazdát, közben én néztem az euro árfolyamát, a szállodák foglaltságát, a legkedvezőbb ajánlatra várva, hogy mikor tudom lefoglalni a már jól bevált szállodánkban az utazásunk elejére és a legvégére azt a pár napot, amikor odaérve akklimatizálódunk, visszajövet lenyugszunk. És igen, ez is sikerült! Tortuga elején 4 éj, végén 2 éjszaka.
Aztán szólt a cég, hogy ősszel senki sem mehet el szabira, mert akkor van a nagy hajrá! :( Jeleztem, hogy bocsi, nekem repülőjegyem van szeptember végére! Jó elmehetsz! Nem mertem megmondani, hogy október végén fogok újra dolgozni, ezt a legvégén a gépben jeleztem a naptáramban! :) És csak akkor számolták ki, hogy több mint 3 hét! De akkor már késő!
Grillpartik, esti csajos beszélgetések, fészbukolás, link küldés, telefonálgatások következtek.
Aztán megismertem valakit július végén. Ezt is Kubának köszönhetem, meg azt is, hogy majdnem nem is élte túl ezt a 3 hetet a kapcsolat, és bár a megismerkedésünk pillanatában tudta, hogy utazni fogok, valahogy éreztük, hogy ez fenekestül fel fogja forgatni az életünket...
