2012. július 25., szerda

Frankfurt a repülőtér labirintus

Levegőben

Megmondtam! Születésnap Kubában! :) Másik utazási iroda, másik repülőtér, másik barátnő. Szintén Kuba fun...legalább is azóta mindenképp! :)
Előző nap még meló ezerrel, lefeküdni tök fölösleges lett volna hiszen megint hajnali indulás Bécsbe, onnan Frankfurtba, Európa 2. legnagyobb légi kikötőjébe.
Havana
Nem mondom, hogy jó a 7órás transzfer idő, de legalább 2 órát azzal töltöttünk, hogy egyáltalán megtaláljuk azt a részt, ahonnan majd indulni fog a gépünk. Még vonattal is utaztunk a repülőtéren mindezért. De a kitáblázás sem könnyítette  meg a helyzetünket. 1 óra keresgélés után meguntuk, beültünk egy reggeli capuccinóra...elvégre van időnk!
Tenger "gyümölcse"?...este nem ettünk halat
Ekkor azért már elgondolkodtam, hogy a kv mellé kapott kekszből inkább morzsákat kéne szórni a padlóra, hogy tudjam, hogy merre is járunk, de mert a padlót állandóan sikálják és fényesítik, így ennek sok értelme nem lett volna. Talán a fonalnak, mint Ariadrénak,de mert nem akartam zsinórlabirintust, meg hát cérnám sem volt, mert az meg már rég elszakadt, és ki akar bármiféle viszályt német földön, ahhoz nem volt aranyalmám, sőt sima sem, így maradt a térkép, és a 10 ezer lépés nem Magyarországon (másfélmillió volt az eredeti műsor! :) ), nem is az egészségért, és még csak nem is az Omega lemezre célzok most, hanem 10 ezer lépés Varaderoért! :D
Strandröpi
És miután megtaláltuk nagyjából a helyet, mert a kaput azt csak kb. 1 órával az indulás előtt írták ki, és időnk volt bőven, hát betértünk egy vámmentes boltba. De most parfüm helyett más alkoholra vágytunk, csak hogy könnyebben elviseljük azt a bezártságot, amit kb. egy Vatikán méretű repülőtéren el kell töltenünk.  Így esett, hogy vettünk a barátosnővel 1 üveg whiskyt. A kishölgy a pénztárnál be akarta csomagolni, lezárni, hogy föl tudjuk vinni a gépre, de mi megakadályoztuk ebben, mondtuk, hogy nem kell csomagolni...de hát akkor nem tudják felvinni a gépre az italt? Ki akarja felvinni? Lesz ott bőven!
??? Mi ezt MOST megisszuk! :D Az ő arcán legalább akkora vigyor jelent meg, mint nekünk az üveg pia elfogyasztása után! :)
Nem is moccantunk meg ezután, nyugton ültünk a helyünkön, neteztünk, és pihentünk! Fél óránként lecsekkoltam, hogy kiírták e már, hogy melyik kapun megyünk a paradicsomba, nehogy aztán még is inkább a pokol kapujába álljunk sorba.
Cayo Blanco
De mert már tudtam, hogy a "manana" országába megyünk, így teljes nyugalommal (lehet, hogy az alkohol tett azzá) kivártuk sorunkat és ami a sorsunknak volt megírva, az be is következett, elrepültünk Kubába. A repülő utat nem részletezem, se jobb se rosszabb nem volt, mint addig, és remélem ezután sem lesz ez másként. Csak annyit mondhatok, hogy leszállva Varaderon MELEG volt.
SzereteM :)
Az ismerős szállodába érve, ismerősként fogadtak már, én pedig felkészülve a  legrosszabbra, papírhalmokkal felpakolva beálltam a recepcióra, hogy igényemet érvényesítsem, miszerint jeleztem, hogy: 
Casa particular
  1. 3x választottam ezt a szállodát
  2. kifejezett igényem volt, hogy melyik szobák jöhetnek számításba
  3. ja, és nem mellesleg születésnapom is van! :)
Dalmi

De, DE, DEEEE! Ahogy azt Móricka elképzeli! Pont l..sz..ták! :) Mindezt nagyon kedvesen. És kaptunk egy szobát, ami persze megfelelt volna, de, DE, DEEEE...
Másnap megkaptuk azt, amelyiket én szerettem volna...Hát így indult ez a nyaralás, amely a kalandokban továbbra sem szenvedett hiányt....
Hát így...



2012. július 21., szombat

Elmúlik...

borura....
"Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától
kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan
bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja,
a nehéz helyzetekben bátorítja,
a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele:

" ELMÚLIK"
...derü :)






...És tényleg...2 utunk is véget ért. De valahogy tudtam, hogy nem ez lesz az  utolsó utam Kubába. Szép emlékekkel megtelve, és jó sok kubai relikviával megpakolva visszautunk kálváriája megkezdődött.
padló...kártya
Az idefelé oly csábos bőrönd visszafelé még súlyosabb volt szegény barátnőmnek, így eszeveszett pakolás, de már rezignáltan, hiszen ami ide eljött, az haza is fog jönni, ha akarja a vámos csaj, ha nem...csak ő ezt még nem tudta, és azért bosszantott bennünket...mert amíg nincs becsekkolva az ember, addig nem tudja tovább intézni a kiutazáshoz szükséges 25 CUC letételét (erre mindenképp tartalékolj!!!), enélkül pedig nem mehetsz az útlevél ellenőrzésre!
művészet
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a gépen hátra kérjél jegyet! Most volt lehetőségünk, amit nem is bántunk meg, mert amint megtelt a gép, lehetett látni, hogy 1-2 hely kimaradt most üresen...erre gyorsan le is csaptam egy ablak melletti 2 személyes helyre, így bár külön utaztunk a barátnővel (kb két sor választott el bennünket), de baromi kényelmesen, hiszen 2-2 helyet elfoglalva, gyakorlatilag még én is tudtam aludni, ami azért valljuk be nagy szó. És egyébként is, a visszaút éjjel történik, így hát tényleg nagyon kényelmes visszautunk volt. Hmmm Air Berlin, visszasírtalak ám! :)
művészet
...és mert most már jól csekkoltunk be Varaderon, így semmi gáz nem volt Dusseldorfban. Csak azt bántuk, hogy nem akkor zárták le a repteret a nagy hóesés miatt, amikor mi indultunk haza, vagy nem akkor tört ki az a fránya újzélandi porthányó tűzhányó, hogy nyertünk volna még 1-2 napot, hetet!
valaminek a termése
Az viszont mellbevágó volt, amikor kiléptünk Bécsben a repülőtérről, hogy sógoréknál milyen hideg van a karibi nyárból hazatérve...így szandikában Mikuláskor! :)
Josone park

Nem volt kérdés...a születésnapomat vagy a víz alatt, vagy pedig Santiago de Cubában fogom tölteni...és így is lett. Így esett meg az, hogy 3x is eljutottam Kubába!:)
Folyt. köv.... 
BOLDOG KARIBI KARÁCSONYT! :D

2012. július 13., péntek

Carla...az édes delfinlány

A Kis hableány halat etet :)

Közeledik 2. utunk vége. Visszatértünk hadiszállásunkra, Varaderora. És gyűlnek a pipák a "bakancslistámon"! Ilyen élményvadászat a delfines kaland!
ha-jó
Varaderon kettő közül is választhatsz. Vagy elmész a város szélén található delfináriumba, ahol megnézel egy show műsort, majd beöltözhetsz, és úszhatsz egyet a delfinnel. Akik ezen voltak mesélték, hogy ha valaki nem úszik, és le akarja fényképezni a hozzátartozóját, ahogy pancsol a delfinnel...hát legalább is fotóriporternek kell lennie, óriási objektívvel a gépén! Viszont jó pénzért lefotóznak, sőt videót is készítenek az eseményről. Mi nem erre vágytunk. Inkább választottuk a katamarán kirándulást. Pici katamaránja van a szállodának is, el is mentünk lebegni a vízen vele! :) De ez most más volt, nagy és a delfinekhez vitt! :) Már alig vártam...
Carla
A transzfer buszokkal kivittek bennünket sokad magunkkal a kikötőbe, ahol mi fel is szálltunk az első hajóra...és már indultunk is a delfinárium személyzetével és a többi utassal az óceánon Cayo Blanco felé, erre a csodálatos szigetre, melynek fövenyét fehéren csillogó finom homok borított!
az édes csodalény-lány
A hajón AI ellátás van piából. No ne képzelj túl sokat e mögé, csak némi tömény, koktél, sör, szénsavas üdítő kubai módra. Én ekkorra már telítődtem az alkohollal, édes koktélokkal, gyakorlatilag vér került az alkoholomba! :)  A sört, hogy úgy mondjam nem szívlelem, a szénsavas üdítők sosem tartoztak a kedvenceim közé...hát akkor mit igyak? Haljak szomjan egy olyan hajón, ahol korlátlan italfogyasztás van az óceán közepén? Barátnő elintézett...fele arányban sör, másik fele olyasmi, mint a Sprite. Nem volt rossz...de jó sem, főleg annyira nem, mint amennyit a kedves matróz miatt megittam, mert csak hozta hozta...aztán persze megtapasztaltam, hogy miért is járkálnak a sörpocakosak olyan gyakran WC-re. Hát ha volt vesekövem, vagy homokom, most már biztos nincs. Volt már valaki egy katamaránon WC-n?  Na, az is egy mókás dolog...így utólag, de akkor minden gyerekkori parám előjött...mi van ha rossz kart húzok meg, vagy gombot nyomok meg, elsüllyesztem az egész bárkát barátosnőtől kezdve kapitányon át, több emberrel együtt? De élünk...
móka kacagás, vízen járás
Nagyon jó fej személyzet volt a hajón! Végig szólt a jófajta muzsika, persze, hogy a magyar lányoknak meg kell mozdulni rá...tánc a hajón, és egy furcsa véletlen. Az egyik "matróz" beszédbe elegyedett velünk, szokásos honnan jöttünk stb kérdések...és míly meglepő, járt Magyarországon, nem is 1x. A kajak- kenu VB-n, a Tiszán, Szegeden. :) Ezt a blamázst. Aztán persze gondoskodott az egész napi folyadékháztartás egyensúlyomról...és nem volt szívem megmondani, hogy annyira a sörös sprite sem ízlik...:) Bezzeg az orosz srácoknak, hangosak voltak, és inkább nevetségesek, mint viccesek, ahogy a rúdon táncoltak, no meg jól leégtek...mármint a bőrük, mert alattomos ám egy ilyen hajókázós nap. És alkoholos állapotban nem illik kifeküdni egy katamarán "orrába" és ott elaludni! :) Tűz a nap, visszaveri a sugarakat a gyönyörű óceán, a levegő kellemesen mozog...így lesznek rákpiros emberek a nap végére.
víz alatt (búvárkodáskor profi fotós profi géppel)

Kaptunk szendvicset is, ami a madarak martaléka lett, mert gyakorlatilag mindenki arra használta, hogy a hajókat követő sirályokat etette, vagy a halakat.
Bingóztunk is a hajón...életünkben először...és hát úgy tűnik igaz a mondás, hogy szűz kéz szerencsét hoz :) Mert nyertünk.: egy üveg rumot,és egy CD-t! Mindenki gyanúsan nézett ránk...pedig semmi csalás, semmi ámítás nem volt a dologban, a 9-es szám szerencsét hoz!
Profi fotós profi képe...majd legközelebb én is
De megérkeztünk, amit a mai naptól legjobban vártam...a delfinekhez! Kicsit csalódott voltam a helyszín láttán...egy iszonyatos nagy beton medence az óceán közepén, benne vagy 8 kisebb, így 1xre 8 hajó utasait tudták befogadni....és voltunk bőven...de mi voltunk az elsők! :) Azt gondoltam, hogy valahogy természetközelibb helyzetben látom majd életemben először testközelből ezeket a csodálatos élőlényeket. De az élmény mindenért kárpótolt. Mindig is tudtam, hogy a delfinek nagyon okosak, de más az, ha én látom és tapasztalom, mint ha a National Geography-n látnám. És az érintése...olyan meghatározhatatlan érzés...talán mintha egy nagy műanyag játékot benne felejtenél a vízben, picit bealgásodik és csuszamlósan sima lesz a felszíne...mindezt úgy képzeld el, hogy közben ez a műanyagnak egyáltalán nem mondható élőlény odaúszik izmos testével, megáll előtted és puszit nyom az arcodra, tapsol az uszonyaival, hagyja, hogy megérintsd...életem egyik legjobb képe készült el itt! <3
Delfin pusssssz :)
Barátnőmet úgy kellett rábeszélni, hogy ne hagyja ki ezt az élményt, mert egész életében bánni fogja. Félelemmel vegyes érzelmekkel közelített az édes jószág felé, aztán földöntúli mosollyal jött vissza, hogy igazam volt. Én el is hiszem, hogy ezek az állatok képesek a beteg emberek gyógyítására. Egészségesnek érzem magam, de valahogy ez az élmény bennem is olyan mély nyomokat hagyott...már ezért megérte! :)
gyönyörűűű (ez sem saját fotó, de ott voltam)
Aztán megálltunk, és csudiszép dolgot láttunk...a víz alatt. Pipák, békatalpak kerültek elő, majd csobbanás a türkiz csodába....és onnantól a fenti világ kizárva...csak a gyönyörű fények játéka a kristálytiszta vízben, a halak és víz alatti birodalom világában. Magávalragadó csoda! Az óceán halk morajlása, a tengeri élővilág megannyi szépsége kis hableánnyá változtatott...és még csak a hercegre sem vágytam, nem hogy a szárazföldi vergődésre. De kihalásztak, hogy indulunk! :( Vár az ebéd Cayo Blanco-n. Nemakarom! Carlát, az édes delfinlányt akarom, meg a halakat a víz alatt, csendet, más világot...nem a túristákkal zsúfolt szigetet, mert hogy abból bőven akadt itt. Yahtok, katamaránok sora...nagyüzem. A kaja finom volt, de a tömegellátás miatt személytelen. Kapitányainkkal felkerekedve próbáltunk valami csendesebb, eldugottabb helyet keresni a szigeten. Meglelve azt, pancsi és tánci a vízben. Nekik vissza kellett menni a hajóra, így mi egy kicsit körülnéztünk. Nagyon szép...de aki megjárta Cayo Largo-t, annak már sok újat, és főleg szebbet mutatni nem tudnak. 
szépséges szépségek (kaptam, amikor búvárkodtam)
Visszautunk zenés, táncos, játékos volt. Az egész hajó táncolta a la Colitát! :) Nyílegyenesen mentünk vissza a kikötőbe, mert valamit tudtak a kapitányék...mindjárt leszakad az ég, melyből mi semmit nem láttunk, de a kikötőt megpillantva eleredt az eső, mintha csak siratná helyettünk e szép nap végét. Gyönyörű nap volt...ez is! (ár: 99CUC•fő, simán megéri)
halacska