Az út, amely a Baila en Cubáig vezet

Végre....:)

Hátunk mögött tudva a borzalmakat megérkeztünk a Tortugába! Hú, végre! Ismerős környezet. Itt már "otthon" vagyunk!

Bejelentkezünk...ajajjjj...persze a szoba....na neeee, már megint! :) szó sem lehet róla, légyszilégyszilégyszi!

Tehát kaptunk egy szobát a nagy büdös valóságra nézőt, de megígérték, hogy holnap reggelre azt a szobát kapjuk, amit kérünk, illetve a mellette lévőt, még az sem baj, hogy ott franciaágy van. :) De ezt csak akkor konstatáltuk, amikor pár nap távollét után ismét igénybe vettük a hotel szolgáltatásait.

a franciaágy :)

Szóval  itt vagyunk a mi jó kis szállodánkban. Néhány ismerős arc, örömködés, ölelés, és üdvözlés. Á, itt vannak a magyar lányok...:) ez olyan jóleső érzés! Persze látjuk azt, amit a másik szállodában is, hogy sokkal de sokkal kevesebben vannak, mint márciusban. November még nem szezon, viszont az idő rácáfolt erre. Gyakorlatilag felkészülve a hűvös estékre sokkal több meleg holmit is hozunk magunkkal, amire egyáltalán nem volt most szükségünk! A legszembetűnőbb az étteremben volt, hogy nincs szezon...legalább is az első héten...csak félüzem volt...

Mivel 25-én volt a Charanga Habanera élő koncert Havannában, így nekünk muszáj volt elmennünk...

Szóval már tudjunk honnan, hová, mikor...de hol fogunk aludni? Meg is kérdezte a "kubatourinfos" hölgy, amikor nem retur jegyet kértem, hogy van szállásunk Havannában? Hát nincs! Tudnál ajánlani valamit? ...Azt gondoltam, talán nem érti, mert erre nem adott egy címlistát, papírfecnit, rajta telefonnal miegymással...

Elindultunk az utolsó busszal Havannába, több napi cuccal felpakolva, és természetesen a repülőről elhozott takarókkal, mert már rutinosan közlekedünk ám Kubában, nem fog ki rajtunk hideg, légkondi, Castro és társai...csak a szobát kiadó "maffia"!

Utunk felhőtlen volt abban az értelemben, hogy nem fáztunk, szomjasak sem voltunk, hiszen megálltunk a szokásos helyünkön, és bár a pinacoládás bár az nem üzemelt (ezen az úton itt 1x sem tudtunk PC-t inni), de a kubai utasok nagy örömmel hívtak meg bennünket sörözni. Nem akartuk elfogadni, hiszen ha elfogadsz egy kubaitól egy italt, akkor többre is igényt tarthat...ezt nekünk itt mondták Magyarországon, de ezt megcáfoljuk. Ellátva sörrel és keksszel vígan folytattuk az utunkat. A vígan-t itt értsd: röhögtünk mi mindenen...mert akkor még nem is sejtettük hol fogunk aznap aludni.

Hát nem a Hilton :)

Küldtünk sms-t a kubai rokonoknak, hogy "Nyilas Misi pakkot kapott"...hátha ezt is értik, nem csak a Mézga családot, amin  néhány generáció ott Kubában szocializálódott, mert hogy a jó Magyar testvérországtól kapott az ország orvosi műszert, Csepel bringát, lehet cseresznyét is Torgyántól (bár ezzel elkésett, azt hiszem), és hát még mi mást, ha nem jó kis magyar rajzfilmet...MÉZGA család. Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya, bemutatom lüke Aladáááárt...komolyan, majd leestem a székről, amikor elmesélték, én meg elénekeltem nekik, és szépen utánam énekelték! :)

Szóval rokonoknak ment az üzi, hogy mi fél kilenc környékén érkezünk meg a Plaza Viejahoz, ami nekünk a míting pont. Válasz semmi, barátosnőnek meg át sem ment az sms...egy pár napig.

Már pontosan tudtuk, hogy az első megállóban érdemes leszállni az alagút után, mert az van a legközelebb  a történelmi belvároshoz! Gondoltuk gyorsan megszabadulunk nehéz csomagunktól, kérünk egy kis segítséget, hogy hol tudunk aludni...

Leszálltunk, és egyből egy fiatal, szimpatikus lány a nevemen szólított! :) Többször elismételte a nevem, mert 1xűen nem tudtam elhinni, hogy az enyémet kántálja. Kérdezte, hogy van hol aludnunk, csomagunk....? És hogy menjünk velük, de jobb lenne, ha taxival mennénk, mert hát így csomagokkal nincs közel...a fiatalember, aki kísérte a lányt, meg csak fogta, vitte a csomagokat, mi meg azt gondoltuk, hogy biztos a rokonok, és milyen aranyosak...Hát nem azok voltak, és végképp nem aranyosak! :) De ez csak akkor derült ki, amikor már a taxit fizettük ki, és valami ócska, lepukkant környéken voltunk (bár ezt nem nehéz Havannában találni), és ripsz ropsz, már fent is voltunk a lakásban, és már papíroztuk is le, hogy ott alszunk, igen, reggelit is kérünk...

Légkondis szoba...üveg nélküli ablak :)

Szóval nem az aranyos rokonok láttak bennünket vendégül, hanem a "kubainfós" kiscsajszi Varaderóból leadta a drótot, hogy érkezik 2 magyar turista, akiknek nincs szállása, és mert a buszjegy rendeléshez kell a nevem, így nem volt meglepő, hogy a nevemen szólongatott...hozzáteszem a rokonok nem is tudták a nevünket sem! :)

gardrób, TV, ventilátor...

Csak arra lennék kíváncsi, hogy a többi buszmegállóban is várt bennünket valaki? :)

Persze hadakoztunk mi, hogy de hát a rokonok meg biztos várnak bennünket a Plaza Viejan...de nem engedtek többet a markukból! :) Telefonálgatás, nyugtató szavak...rokonság úton. Én még bizakodtam, és kérdeztem a leányzót, hogy a Lilit ismered? Meg a Regált? Sí sí, volt a válasz, de azt sem tudta, hogy mit kérdezek! :)...és nekünk aznap Charanga Habanera koncertünk lesz! :) Szétesve a varaderoi történések miatt, itt már beleegyeztem mindenbe, mert hát aludni is kell valahol! Megadtam magam a sorsnak, Kubának, Zimmerferinek :), avagy Casa Particular maffiának! :)

Szóval a szállásunk a kínai negyed kellős közepén volt, nem túl meggyőző lakásban, de hát akkor még mi nem tudtuk, hogy ennél sokkal de sokkal jobb helyen, első osztályú lakásban is találhattunk volna ugyan ennyiért szállást.

Kínai negyedben

Megkaptuk az instrukciót, hogy a lakásba férfit nem hozhatunk fel...megjegyzem egy apácazárdába könnyebb lett volna férfit becsempészni, mint oda, ahol én még a kapucsengőt is alig értem el, majd a csengő hatására madzaggal kinyitotta fentről valaki a fakaput, majd kikémlelve, hogy ki lépett be a csodák palotájába egy vaskapun keresztül juthattunk fel az emeleten található lakásba...még jó, hogy meg nem motoztak! :)

a villa negra nem apáca zárda :)

De egy mindenkiért...mindenki, és minden  a Charanga Habanera fiúkért...