2011. április 30., szombat

O.nap

Fázunk és fáradtak vagyunk! Mondjuk lehet, hogy a fáradtság miatt! Elcsigázottan megkeressük a transzfer buszunkat. Légkondis! Brrrr. Névsorolvasás. Aztán német hablatyolás. Istenem, miééééért (tán mert német utazási irodával jöttünk? Na és?) Az idegenvezető látta az értelmet kiülni az arcomra. Érti? kérdi. Hogyaviharbane! Csak nem akarom! A Vihájszdu, meg a dankesőn, já, nájn, natürlichten kívül 1 kukkot sem értek németül. Ja de! Autoban. ezt is a Kraftwerk számból ismerem.:)
A kedvemért átváltott angolra, így megtudtuk, hogy a mi hotelünk lesz az első (hurráááá, utolsókból elsők), ahol megállunk, meg hogy jön holnap a hotelba eligazítást tartani stb, stb, stb.
Az alig fél órás buszos túránk során kitekintve az ablakon látjuk a valóságot, ami csöppet sem hasonlít az útikönyvben leírtakhoz. Persze nem is az útmenti szépen nyírt pázsitról és a pálmafákról , hanem a házakról, autókról, utcán álldogáló emberekről, lovaskocsikról, biciklisekről beszélek...
De az örömünket nem tudta semmi beárnyékolni...legalább is addig, amíg le nem szálltunk a buszról! És mivel mi voltunk az elsők, ez nagyon gyorsan bekövetkezett. 
2. döbbenet! A szálloda! Erre véletlenül esett rá 3 hullócsillag, az tuti! Vagy odarajzolták. Vagy kommunistacsillag! Erről ellopták a színeket. A photoshop mikre nem képest! Színeket varázsol, málló vakolatot tüntet el, sejtelmes fényeket teremt. Tisztára, mint ha valami nyuszis magazinban a "néniket" nézném. Lapos has, nagy cici, tökéletes bőr! A valóságban meg...:) 
Na, mi is benyaltuk a katalógusban, interneten látható képeket, úgy mint a fiúk ezeket a nőciket! :)
Viszont a recepción nagyon kedvesek voltak, mintha ellensúlyozni akarnának valamit a hullócsillagokért. Vagy előre a szobáért? 
Kitölt, aláír, átvesz, londiner viszi a málhát. Felmásztunk, kinyit, bemegyünk. Na neeeee! Itt aztán nem, nem hogy két hetet 1 éjszakát sem! Sötét, büdös, az erkély kilátása a valóságra nyílik. Nesze neked Kuba! Mondjuk mi akartuk más szemmel látni Kubát, nem csak a csillogást, hanem tényleg azt, ahogyan élnek. Most megkaptuk. De mindenre nem 24 órás utazás után vágytam, nem ilyen hirtelen, semmi akklimatizálódás, bele az arcunkba. A faszénen sülő valami füsttel keveredő hm illatát, a hangos beszédet, a még hangosabb zenéket, (esküszöm süketek, egy hallókészülék forgalmazó milliomos lenne ott) a sikoltozó gyerekeket, és a férfiak kíváncsi tekintetét. Persze azzal nem érték be, hogy oda-oda pillantanak. Hangot is adtak ottlétünknek. Elképzeltem a reggeli kávét a teraszon! Mondtam is barátnőmnek: ne is nyisd ki a bőröndöd. Itt nem maradunk. Megyünk és kicseréltetjük a szobát. De hát a londiner azt mondta nincs üres szoba?! Nem érdekel, akkor is cserélünk. Kell egy kis pénz. De hát mi még nem is váltottunk? Nem baj, van eurónk.
Akkor már igen ingerlékeny voltam, úgy hogy nagy színészi képességre vall, hogy képes voltam a legbájosabb mosolyomat elővenni, kevert angol és spanyol nyelven (készültem a büdös, sötét szobára) elmondtam, hogy plíz cseréld már ki a szobát, mert ne várd meg azt, amikor már nem vagyok finom és nőies. (ezt már édes mosollyal az arcomon magyarul tettem hozzá). Sajnálom, de nincs üres szoba. Dehogynem, nézzed csak meg még 1x! És a szobakártyába behelyezve némi papír euro kéz a kézbe vándorolt. Megnézte, fejét csóválta, nincs! DE VAN, de van, de van! Nagyon bánatosan tudok nézni, legalább annyira, mint a Shreck-ben a cillamilla! :)
Van 2, nézzük meg, és ha jó, akkor cserélhetünk. 1 emelettel lejjebb, az egyik ugyan arra néz, a nagy büdös, hangos valóságra, a másik azonban, hmm a medencére, pool bárra, színpadra. Berendezés  ugyan olyan, de besüt a nap, nagy az erkély, meleg van! Ez a 1215-ös szoba. Ajánlom, mint ahogy a 1213 és 1201-es szobákat is! :)

Bőrönd le, londiner persze sehol. Hogy lehetnek ilyen nehezek azok az alig nyári rucik? Recepcióra vissza, hogy minden ok. Tündérke vagy, kiscsillag! 
Megpróbáltuk felfedezni a szállodát, csak hogy másnap már biztosan közlekedjünk. A sötétedés beálltával szebb lett a hely! Nem láttuk, hogy bizony mállik, omlik, törött...Kit érdekelt már. Ágyat akartunk!
de még elugrunk az első vacsoránkat eltölteni! Ez még 1 nagy próbatétel volt. Nagyon sok rosszat olvastunk a szálloda kajájáról a blogon. Mondjuk a többi szállodáét sem dicsérték agyon. 

http://www.tripadvisor.com. Itt elég sok információt megtalálsz a kiválasztott hotelről. Vendégek véleményeit, saját fotóit, statisztikát, rangsort.

Volt, aki azt írta, hogy ízre jobb a kaja, mint ahogyan kinéz. Így utólag, és összehasonlítva más hellyel, teljesen korrekt volt az étel. Bőséges választék, és nagyot nem tévedhetsz, ha a grillpultot választod! Kivétel, ha marha van. Akkor viszont menekülj!
Csütörtök este lévén (akkor mi ezt nem tudtuk, azt hittük ez a szokás) az animátorok showtáncruhába öltözve fogadtak, élő zene szólt a vacsora alatt! Rögtön kezdtük magunkat Kubában érezni. Az esti vacsorára nem emlékszem, de akkor nagy gond nem lehetett vele! :) Vacsora után kezdődött minden nap az esti show. Minden nap más, de heti ismétléssel. 2 hetet voltunk, illetve én 3x2 hetet! :) De mi ezt már nem vártuk ki...az álommanó először és  utoljára adott
kb. 8 órányi időt alvásra...hogy aztán manana legyen! :)






 



2011. április 28., csütörtök

akkor repülünk

A 3 hét elrepült, mint ahogyan nemsokára mi is. EL SEM HISZEM!

Az utolsó nap itthon azzal telt, hogy a legjobb formában hagyjam itthon a családomat, hogy ne érezzék annyira a hiányomat. A telefon gyakorlatilag hozzánőtt a fülemhez. Nem mintha addig csak tőmondatokban beszéltem volna. Aki ismer tudja, hogy gyakorlatilag szóf...som van! :)
Már régóta foglalkoztatott bennünket, hogy "DEMIAFENÉTVEGYEK FEL???" :) TE MIBE JÖSSZ???? Mert ugye hosszú út áll előttünk!
  • legyen kényelmes, de ne tréning
  • legyen szexi, de ne kihívó
  • legyen nadrág, de ne farmer
  • legyen benne piros, mert a piros cipőm irtó szexi :), na és hozzá az a cuki kis piros kabát! (Ja, egyébként utálom a pirosat, de tényleg!)
Tisztára, mint  Mátyás király meséjében: köszönjön is meg ne is, hozzon ajándékot meg ne is, legyen rajta ruha meg ne is. :)
Szóval éppen hogy kiürült az ágyam és tele lett a bőröndöm, újabb ruhák sora került a gardróbból az ágyamra, onnan rám, majd vissza ágy, tükör, gardrób, ágy tükör, gardrób ágy... :ll Így teljes a körforgás!
És megszületett a választás:
  • nem kényelmes
  • feltűnő
  • kivágott
  • fekete
  • és persze jól megy hozzá a piros cipő, ami magas, nagyon...de irtó szexi.
A másik részről hasonló, csak ott még csillog is. Mondtam, hogy szereti a csillagokat: égen, kézen, vízen, levegőben, de legfőképp a textileken! :)
Alvásról már szó sem volt, hiszen hajnali 1/2 kettőkor indultunk a barátosnőért, onnan Érd, ott kocsi és sofőrcsere, majd irány Bécs! Napok óta alig alszom és eszem, az adrenalinszintem az egekben, nem bírok magammal. Forr a vérem! Talán itt kezdtem el felfogni, hogy ez nem álom, hanem valóság! :)
A nemalvás, a korai repülőgépindulás, a magassarkú topán belekényszerített a váróterem ülésébe. Néztük a többi utast és elgondolkoztunk, vajon ki hozta el az utolsó 3 jegyet? Magyarok lesznek, ha igen honnan valósiak? Kicsi a világ! :) Persze, hogy magyar fiatalok, a szomszéd városból! Sajnos másik szállodába mentek, de a hazaúton volt aztán élménybeszámoló!
A bécsi repülőtéren ingyenes wifi van!!! Bezzeg a düsseldorfin! Fizethetsz, de még csak a géphez sem jutsz!
Szóval Bécs! A becsekkolás előtt fel kellett keresni az utazási iroda kihelyezett képviseletét, nem tudom miért. Rep. jegyünk volt, minden voucher nálunk volt. Ja, egyébként ez a német Neckermann útja volt! A becsekkoláskor megkérdezték, hogy a nagygépen hová szeretnénk ülni! Fontos! Ha tudsz, ablak mellé kérjél jegyet, mert ott csak kettesével kell szorongani, így aki bent ül, az kényelmesebben el tud helyezkedni, a folyosó felé eső pedig lábilag tud jobban helyezkedni. A középső sorban  nem tudhatod, hogy ki lesz a szomszédod, persze ez még jól is elsülhet! :) Mi a leghátsó sorba kértük a jegyet!
Kis transzferidőnk miatt feleszmélni sem volt időnk Düsseldorfban. Konstatáltuk, hogy itt nincs ingyenes wifi, viszont van nagyon sok ember! 3/4 óra várakozás után elkezdték a becsekkolást a monstrumba. Hiába van helyjegyed, még is érdemes 1 picit könyökölnöd, ugyan is a csomagjaidnak nem biztos, hogy a közvetlen közeledben lesz helye. Főleg ha hátul ülsz, ugyan is a személyzet elég sok fakkot elfoglal! 3 viszonylag jó hely van a gépen!
  1. első sor, itt a lábad bőven ki tudod nyújtani
  2. gép hátsó részének kezdetén, itt szintén ki tudod nyújtani a lábad (vagy esetleg a földre le is fekhetsz, ha akarsz, bár meglehetősen forgalmas, mert itt vannak a wc-k
  3. ahol mi ültünk, a leghátsó sorban. Mivel itt már nincs átmenő forgalom, csak a személyzet használja, és az utolsó ablak melletti ülések mögött van 1 kis szabad tér, ahol ácsoroghatsz, mozoghatsz. (Ez persze az Air Berlin gépén van, mindenhol más kiosztás van, pl. a Concor-on hátul is wc-k vannak, így forgalmas, és nincs az a hely, mint az előbb említettnél)
  4. de ha sok pénzed van, vegyél I. osztályra jegyet! :) Nekünk nem volt!
Nem tudtam, mire vállalkoztam. Én, aki 1 mozit sem tud nyugodtan végig nézni, mert izeg- mozog-ficereg és fecseg, most 11 óra kényszerpihenőre voltam ítélve. Ilyennek képzelem a kényszerzubbonyt! Bár az még nem volt rajtam. Vagy a terhességet! Na, az már voltam. Akkor is csak a végeredmény érdekelt! Sajnos a gépet nem tudtam úgy siettetni, mint a lurkókat. Ők legalább megkíméltek a teljes összeomlástól, persze behozták utána. :) Többszörösen!
Hiába etettek és itattak bennünket, feneketlen tóba dobálták mindazt. Mondjuk a boruk elég ütős volt, kellőképp jó hangulatba keveredtünk, a gép hátsó fele a mi röhögésünktől volt hangos! Gyakorlatilag mindenen csak nevettünk. A kínunkon, a helyzetünkön, MINDENEN. Még azon a kedves kubai fiún is, aki minden 5. percben megnézte, hogy biztos a helyemen ülök e, mint ha nem látná, ha elmasírozok előtte. Vagy azt látta, hogy mindjárt kiugrom a gépből? De legalább is a bőrömből! Édesen segédkezett, ha valamit le szerettem volna venni a bőröndből, vagy feltenni. Persze adtam neki munkát, csak hogy nehogy nekem embóliát kapjon a sok ücsörgéstől, aztán meg újra kelljen éleszteni! :) A végén persze odajött a táncparketthez (az a hely, ami az ülésünk mögött volt, és 1 csárdás alaplépést lehetett ott csinálni, 1 jobbra, 1- balra), és beszélgetést kezdeményezett! Nagyon kedves volt, de aztán kiderült, hogy az összes kubai férfi nagggyon kedves! ;)
Vettem a gépen 1 fülhallgatót, mondván majd jól nézem a tv-t! Meg hallgatom a rádiót! Meg olvasok, kötök, főzök, mosogatok. Bármit csak ne kelljen 1 helyben ÜLNIIIII! de megfőztek helyettem, mosogatni nem kellett, kötést nem hoztam, a könyv, újság nem kötött le, tv-ben idegesített, hogy angolul beszélnek, németül még jobban idegesített, mert az még ronda is, olyan nyelv, amivel világháborúkat lehet kirobbantani, és népeket leigázni. Így  a fülhallgató barátosné fülére került, némi latin jóféle muzsikával, és legalább ő tudott aludni. (Tedd el a fülhallgatót, jó lesz máskor is!, persze csak azon a gépen, ahol vásároltad :D Áááá, a piacgazdaság! Concor-on más dugasz van! :()
A legborzasztóbb azonban még is csak az volt, hogy a nap járásával együtt utaztunk, és csak világos, világos világos  van! Ráadásul azt is tudod, hogy amikor leszállsz, akkor sem érdemes ágynak dőlnöd, hanem érdemes kivárnod azt az időt, amikor az ottani emberek is álomra hajtják fejüket. A könnyebb átállás miatt! Pedig álomba sírtuk volna magunkat...
Tulajdonképpen világkörüli repülőúton voltunk! Láttam a két szememmel. A fedélzeti monitoron! Hát ezért tartott ilyen sokáig. Úgy látszik a légi utakat is a magyar útépítők csinálták. Girbe-gurba. Én biztos nyílegyenesen mentem volna...Fogadjunk, hogy 4 órát hoztam volna a menetidőből. :)
A párnákból érdemes többet begyűjtened- térdhez, nyakhoz, derékhoz, talp alá, mindenhová! Persze az amúgy is szűk helyből még kisebb lesz, de legalább puha, mint egy hörcsögfészek, és ha ki akarsz menni wc-re elszórakozol 1 darabig-ezzel is megy az idő! A takaró viszont hasznos. Én nem is értem, miért kell lefagyasztani az utasokat: Jó jó tudom, 12 000 méter magason erősen röpködnek a mínuszok. Kint! De muszáj bent is? A takarót meg tedd el, jó lesz az a kubai távolsági buszokon! :) Rettenetesen hideg van, el sem tudod képzeni!
Szóval 1x minden jó véget ér, a rossz 1 kicsit lassabban. Leszálltunk, gond nélkül. Sorban állás, belépés KUBÁBA!
Pici mosoly, néhány szó spanyolul, hátha megenyhül a jóasszony a kalickában, de nem. Szigorúan közli, hogy vegyem le a szemüvegem, nézzek a kamerába, voltam e már az országában...aztán 1 berregés, és KUBÁBAN vagyok!!!
...és az első döbbenet ekkor ér bennünket! HIDEG VAN! A karibi térségben! 









2011. április 25., hétfő

utazás előtti izgalmak

Úristen! El sem hiszem! Egy álom válik valóra! 3 hét múlva utazunk! Jézusom!

Hát, aki akkor látott, beszélt velem, biztos azt gondolta nem vagyok normális! Én, aki a realizmusommal 2 lábbal a földet taposom, most a fellegekben jártam, de legalább is 10 cm-el a föld felett lebegtem!  Persze igyekeztem önmérsékletet tanúsítani, de ezt így  utólag látva, hát nem igazán sikerült.
Február végét írtuk akkor! Tehát még javában tél! Az utazás dátuma március közepe!  Rögvest előkerültek a nyári ruhák a gardróbból. Az ágyamra! Gyakorlatilag kitúrtak a ruhák a fekhelyemről! Mintha bomba robbant volna! Elképesztő látvány volt. Ennél rosszabb már csak akkor volt, amikor rájöttem, hogy nincs 1 csomó mindenem! És beszereztem! Aztán ott voltak az ágyamon, földön...vízen, levegőben! :) A gyerekeim benéztek a hálószobámba, és csak annyit kérdeztek: "hát itt mi történt? Utazom, Kubába! Mikor? 3 hét múlva! És? Mit és? Addig ott lesznek a ruháid? Hááát, úgy néz ki!" :)
Mert ugye kellett 1 új fürdőruha, kettővel még sem mehetek ki, nem igaz? A 3. egy tanakini volt, amit még 1x sem vettem fel, tehát kell egy 4.:) Nos ez legalább olyan nehéz feladat, mintha szemüveget választanék! Ahhoz is sok idő kell, megfelelő hangulat, a megszokott hely, a reális személyzet, nem csak aki mindenáron el akar adni, és sok sok sok áru. Irány az Adri! na nézzünk oda, még a végén rímekben is fogok itt írogatni! :)
Meg van az új fürdőruci! Persze egész véletlenül (jó, jó, tudom, hogy véletlenek nincsenek, de ez teljesen független volt a barátnőtől) Ő is vett 1 új fürdőrucit. Adrinál. Sejtitek, ugye? Olyat, mint az enyém.:) Adri rohant hozzá, hogy figyi, nem gond, hogy majdnem 1forma fürdőrucitok lesz? Szegény Ő nem tudta, hogy mi együtt utazunk, tehát 1 időben, 1 helyen vesszük fel az adott aligruhadarabot! :) Megbeszéltük. Fürdőruci maradt mindkettőnknél!  És irtó klassz volt néha 1formában lenni! :) Úgy hogy ebből kezdtünk rendszert csinálni!
A fürdőrucihoz dukál 1 strandpapucs is. Persze most már 1forma, csak színben más! Azt azért tegyük hozzá, hogy februárban még nem igazán lehet fürdőrucit, strandpapucsot, napszemüveget, rövidnacit, nyári nacit....kerekcsokit, lyukascsokit, csokicsokit kapni.
Beszereztünk mindent,... "sálat, pulcsit, nylon harisnyát és csuda csuda gyöngyöket", már csak be kell pakolni! :D :D :D Jaj, és juj! Mi az, hogy csak fejenként 20 kg-t? Meg 1 kéziben max. 6kg-t. Ez ugye csak vicc! Neeee! Hogy lehet 1 hálószobányi cuccot bepréselni 1 olyan bőröndbe, ami csak 20 kg-t nyomhat? És hogy osszam meg, a rucikat kisbőrönd, nagybőrönd kategóriára? Jótanács: ha ilyen hosszú útra mész, főleg, ha több átszállással,akkor érdemes úgy pakolni, hogy a kézipottyászba kerüljön 1-2 váltás teljes ruha, tisztálkodási eszköz, gyógyszer, stb. Biztos, ami biztos, ha a bőrönd elkeveredne. Nem lenne ritka, bár szerencsénk volt! Soha nem tűnt el bőröndünk. Na az nem, de más igen...:(
Hú, néhány szó az akkori lelkiállapotomról. Már nem bőgök, viszont nem is alszom. Fénnyel élek. Lecsusszant pár deka, ami kifejezetten jó. Üres az ágyam, vagyis nem, mert tele van a ruháimmal! :) De tény, furcsa! Sosem voltam a párom nélkül nyaralni, nem hogy 2 hétre, de még csak pár napra sem. Nem nyaraltam még nővel, még ha az a barátnőm is az, nem voltam még a tengerentúlon, és egyébként is, mi a fenét csinálok? KUUUBÁÁÁBAAA MEGYEK! :)





kezdetek III.

Persze akartam én, nagyon. Már rég! Kaptam is könyvet a kedvestől! (vagyis akkor már ex kedvestől), de azért ez kedves volt Tőle :)
Névnapi meglepi! Akkor még senki nem sejthette, hogy 1 hónapra rá, igen hasznosnak fog ez az ajándék bizonyulni. Gyakorlatilag a bibliám lett! :) (l. majd később)
És én, ugye aki könyvet kap a kezébe, jókislány módjára el is olvastam! Már csak azért is! :) Még az utazás előtt! És milyen jól tettem!
Minden utazásunkhoz az Útitárs kiadványait szoktuk megvenni. Nem a legolcsóbb könyv, de nagyon jól használható. Élvezhető leírások, szállás és étterem kalauz, térkép és sétaleírás, történelem és építészet, szórakozás és egyéb infó. Szóval jó! De ez sem tökéletes! :) Erre Yoel hívta fel a figyelmemet!:) De ki az a Yoel? Róla majd később lesz szó! :) 

Nos, ott ülök az utazási irodában, és akkor derül ki, hogy az az út, amelyet kinéztem piszok kedvező áron, persze NINCS! Arra az időpontra csak jóval drágább utak vannak. Pffff. Mily meglepő!  annyit nem tudok adni egy útra. Meg elveim is vannak! :) És egyébként is. Menni akarok! És ezt látják rajtam! "De miért nem megyünk mi Dominikára??? Oda sokkal olcsóbb, meg klassz akciós útjaik vannak" mondja az utazási irodás. Dominika??? Bachata??? Hát nem! Nem akarok az 5xos resortsban ülni, szürcsölni a koktélokat, fürdeni az óceánban, és semmit sem csinálni, csak úgy lenni. Ott. Még akkor sem, ha "1 kilóval" olcsóbb, mint egy akciós 3xos kubai AI. 
De miért? Kérdem én, miért olcsóbb? Ezt is megtudtam ám: mert oda megy charter járat, míg Kubába csak menetrendszerinti járatok mennek. Nos van egy nagy különbség a charter és a menetrendszerinti repülőjegy között. Az ár! De az jó nagy különbség ám! Jó ha tudod, bármely utazáshoz. Ha charterre foglalsz jegyet, akkor kis szerencsével az utazás közelében piszok olcsón kaphatsz utat, mert ugye a charter járatokra előre megveszik  az ut. irodák a jegyeket, fel kell tölteni a gépet bármi áron, akár úgy, hogy olcsóbban, ár alatt adják el az utat. Míg ha  menetrendszerintivel utazol, akkor jársz jól, ha minél távolabbi időpontban foglalod le az utadat. Mert az árak az indulás közeledtéhez növekedni fognak! Na de ennyire!!!! 
Szóval nem lesz út! Drága! Én meg csalódott! És nem vagyok ahhoz hozzászokva, hogy amit eltervezek, az ne úgy legyen! Persze a pofonok megtanítottak arra is, hogy semmi sincs véletlenül. Ha nem hát nem, akkor maradok. Nem az enyém volt az az út. Mint ahogy a ruha sem, amit nem veszek meg valamiért, és aztán meggondolom magam, visszamegyek de már nincs meg! És kapom: "sajnálom, elvitte más. Miért nem vetted meg akkor?" Csak!!! Ha nekem volt szánva, hát ott is várt volna engem! :) Nem igaz? Na ez az egyik filozófiám! 
S láss csodát, 2 napra rá jött a telefon, hogy találtak nekünk utakat!!! 1 héttel későbbi időpontra, picit drágább ugyan, mint az eredetileg kinézett, de még megfizethetőőő! :) Csak gyorsan gyorsan válasszunk szállodát! De hogyan, mi alapján? Úristen, ki segít ebben? Nekem és a barátnőmnek különböző igényeink vannak. Én a reggelihez ragaszkodom, Ő a csillagokhoz van hozzászokva. Lehetőleg 3nál több legyen! :) Én még sosem voltam AI ellátásos nyaraláson, mert nem vagyok a szálloda rabja, szerettem megismerni az országot, várost, ahol jártam, és ebbe beletartozik a gasztronómia is. Szeretek piacon kajálni, dobozból enni, megkóstolni az útmentén árult gyümölcsöket, helyi különlegességeket...Beülni oda, ahol a helyiek étkeznek, és nem oda, ahol a turisták esznek. De mindezt egy karibi országban, ahol nagy a szegénység, bár a térség legjobb orvosi ellátása itt van- képzelhetitek, ha azokkal a gépekkel gyógyítanak, amit még tőlünk "kaptak" a 80-as években! És akkor ha itt van a legjobb orvosi ellátás, akkor milyen lehet a többi országban: Haitin, Jamaicán, stb :D És a legnagyobb turistákat érintő egészségügyi problémát a disenteri okozza (rapid lefolyású hasmenés, hányás), hát nem volt kérdés, hogy AI ellátást választunk! :) 
Most jöhetnek a csillagok! Az ár igen meggyőző tud lenni.Le is hoztam az 5-ből 2-őt! :) Maradt a 3X. Fenntartásokkal! Látva a képeket, meg az útikönyv tájékoztatását, miszerint a csillagok itt máshogy teremnek, mint nálunk, vagy az Eu-ban! Magyarán nem jelentenek semmit! :) Hú, ezt meg is tapasztaltuk a 2. utunkkor! :( Tehát 3x AI. Szűkül a kör! 
Helyismeret semmi. Még jó, hogy van net! Itthon. Mert kint nincs, legalább is nem úgy folyik, mint itt, csak úgy csordogál, drágán! Na de itthon pillanatok alatt lecsekkolja az ember barátait, szeretteit, annak szeretteit, titkos szeretteit...na szóval ezt a nyilvános kukkoldát használva, fórumokat olvasva tájékozódtunk, hogy nem minden szállodának van saját partja, van olyan, aminek ugyan van, csak egy 2x2 sávos úton kell átmenned! Kizárva! Van olyan, aminek egyáltalán nincs partja. Remek. Ott vagyunk a világ másik végén és egy medencében pancsikoljunk az óceán helyett! Kizárva! Van, ahol minden van, csillagok, part, medencék,  kánaán- drága! Kizárva! Van ahol semmi sincs, és még közel sincs! Kizárva! 
Így kb. maradt 2 hotel, ami közül választottunk. Ezek egymás mellett voltak, a Tortugát néztük ki, mert picivel olcsóbb volt, mint a Kawama, és gyönyörű kertje a képeken! Juhééééj! Győzelem, meg van, utazunk, kell a lóvé gyorsan gyorsan, hogy lefoglaljuk, mert ami van ma, az nincs holnap! :) Meg amit megtehetsz ma, azt ne halaszd holnapra, meg ki korán kel....:)

Egyszóval UTAZUNK!!! Nem egészen 3 hét múlva...


2011. április 24., vasárnap

a kezdetek II.

De ha egyszer Milánó? Akkor hogy lett belőle Kuba?


Nos, nagyon szeretek utazni! Ezt idáig mindig a párommal tettem! Valahogy a különbözőségünkben ez 1 közös pont volt, hogy utazunk. Eldöntöttük, hogy hová meggyünk, aztán Ő mindent megszervezett! :) Így kell ezt!
Na persze ez azért 1 kellemes  "munka", azt hiszem! :)
Aztán  szép lassan 1xcsak vége lett! A kapcsolatnak is! Legalább is az együttélés kommunának, vele a közös, gondtalan utazásnak is!
Mit tehet ilyenkor az ember! Sírhat, sokat. Kipipálva! Elmenekülhet! Paplan alá, lakásba, emberektől elzárva!
Könyvekhez, lassan a barátokhoz virtuálisan, majd ha már nem bőgi el magát az ember, és képes sírás nélkül elmesélni mi történt, akkor már személyesen is hozzájuk! :) Köszi barátaim!
De ez még kevés, mert fáj! Menjünk el az országból! Mert az jó...volt, régen.
És itt jön a csavar!
Nem én vagyok az egyetlen, akinek párkapcsolati problémái vannak! Ha csak körül nézek a 10 ujjam kevés arra, hogy megszámlálja, hol vannak problémák. Így hát nem kellett messzire mennem, hogy sorstársa leljek.
És mi érdekli a nőket? Divat, szép helyek, jó kaják, klassz zenék, macsó pasik! :) Na és ez hol van! Olaszország!
Menjünk "olaszba"! pffff. Ígérem nem fogok így írni, de ez most kijött! 1 hosszú hétvégére. Február volt. Hideg! Kint is és a szívemben is! Milánó jó lesz. Megnézzük a tavaszi, nyári divatot. Iszunk fincsi kávékat, eszünk jókat,megnézzük a milánói Scala-t, táncolunk...Éljen a hedonizmus!
Persze abból adódóan, hogy imádok utazni mindenféle utazásos hírlevéllel bombáznak. Vesztemre! Meg a barátnőm vesztére. És akkor még nem soroltam fel nagyon sok mindenkit! :)
Találtam is egy nagggyon kedvező ajánlatot! Az emberfia tisztában van az árakkal, ha állandóan úton van, így az ajánlat tényleg csábító volt.
Felhívtam a barátosnémet, hogy " Te, mi lenne, ha inkább Kubába mennénk...2 hétre?" Nem meglepően a válasz igen volt. Persze nem gondolta Ő ezt teljesen komolyan. Csak hogy én nagyon elszánt voltam, és aznap már az utazási irodában voltam! :)
Innentől gyorsulnak az események! Nem mintha az életem egy állóvíz lenne, de nem is volt egy Niagara, vagy egy Amazonas! :)


a kezdetek

Ha most arra számítasz, hogy ez egy útikönyv, tévedni fogsz! Ne is olvasd tovább! Viszont ha igaz, megélt élményekre vagy kíváncsi Kubáról, néhány, akár hasznos információval, akkor kövesd nyomon bejegyzéseimet.
Visszajelzéseidet előre is köszönöm! Jó szórakozást!


Nagyon a kezdetek! 


A szocializmus gyermeke vagyok. Értelmem nyiladozása a késői (már már végét élő) kommunizmus, a rendszerváltás előtti időre tehető. Mit tudtunk mi akkor Kubáról! Nem sok mindent. Testvérország, banán!
Banáááán? Akkortájt nálunk Mikulás (bocsánat, akkor télapó) környékén, nagy nagy sorbaállást követően lehetett csak banánhoz, narancshoz hozzájutni. És akkor, az egyik osztálytársam szülinapi zsúrján mit ettem? Na mit? Sült banánt! Amikor még a rendessel sem voltam eltelve! :)
Aztán hosszú évekig nem foglalkoztatott Kuba semmilyen formában. Persze utazni imádok, de annyi hely van a világon (sőt meg kell, hogy mondjam az országunkban is) ahová szeretnék eljutni! De Kuba olyan elérhetetlenül messzinek és drágának tűnt! Megjegyzem az is, de majd erre később fogok kitérni! :)
Persze Kuba nem egy szokványos úticél volt számomra, hogy itt a szabadságok ideje, menjünk nyaralni...Kubába!De nem ám!
Először is jött a salsa! Na ez sem úgy, hogy már tudok keringőzni, tangózni stb, stb, stb, itt az ideje salsázni is megtanulni. Azt sem tudtam, mi az a salsa! de tényleg! valami szósz, fűszeres, amibe a tortillát lehet mártogatni? De az nem mexikói?:D
Emlékszem arra a napra...hideg decemberi nap volt, amikor a barátnőmmel levittük a lurkókat táncolni. Végre rászánta magát a gyerek arra, hogy az ovis szerelmével táncoljon együtt. Azon a napon pont nem volt fűtés a teremben, és én rettenetesen fáztam ülve, úgy hogy mondtam a barátnőmnek, hogy álljunk fel és mi is mozogjunk a zenére, mert fel fogok fázni.Az óra végére gyakorlatilag beleszerelmesedtem a zenébe, táncba...de ezt csak nagy sokára ismertem be! Ma már persze nyíltan vállalom! Persze rögtön bérletvásárlás, heti táncórák, zenehallgatás, sok sok kihagyás, buktatók és küzdelmek árán ma ott vagyok, ahol lennem kell! 
A legprofibb magyarországi tánciskolában, ahol igazi, kedves kubai emberektől tanulhatom a táncot. de nem csak a táncot! Megismerhettem általa az országot, kultúrát, nyelvet...!
...és persze minden kubai salsát táncolónak ott lebeg úticélként Kuba, és a de jó lenne 1x eljutni oda...hát nekem sikerült.
De ha hiszed, ha nem én akkor csak el akartam menni innen... Milánóba 1 hosszú 7végére! :) 2 hét Kuba lett belőle! :)
Folyt. köv!