akkor repülünk

A 3 hét elrepült, mint ahogyan nemsokára mi is. EL SEM HISZEM!

Az utolsó nap itthon azzal telt, hogy a legjobb formában hagyjam itthon a családomat, hogy ne érezzék annyira a hiányomat. A telefon gyakorlatilag hozzánőtt a fülemhez. Nem mintha addig csak tőmondatokban beszéltem volna. Aki ismer tudja, hogy gyakorlatilag szóf...som van! :)

Már régóta foglalkoztatott bennünket, hogy "DEMIAFENÉTVEGYEK FEL???" :) TE MIBE JÖSSZ???? Mert ugye hosszú út áll előttünk!

• legyen kényelmes, de ne tréning
• legyen szexi, de ne kihívó
• legyen nadrág, de ne farmer
• legyen benne piros, mert a piros cipőm irtó szexi :), na és hozzá az a cuki kis piros kabát! (Ja, egyébként utálom a pirosat, de tényleg!)

Tisztára, mint  Mátyás király meséjében: köszönjön is meg ne is, hozzon ajándékot meg ne is, legyen rajta ruha meg ne is. :)

Szóval éppen hogy kiürült az ágyam és tele lett a bőröndöm, újabb ruhák sora került a gardróbból az ágyamra, onnan rám, majd vissza ágy, tükör, gardrób, ágy tükör, gardrób ágy... :ll Így teljes a körforgás!

És megszületett a választás:

• nem kényelmes
• feltűnő
• kivágott
• fekete
• és persze jól megy hozzá a piros cipő, ami magas, nagyon...de irtó szexi.

A másik részről hasonló, csak ott még csillog is. Mondtam, hogy szereti a csillagokat: égen, kézen, vízen, levegőben, de legfőképp a textileken! :)

Alvásról már szó sem volt, hiszen hajnali 1/2 kettőkor indultunk a barátosnőért, onnan Érd, ott kocsi és sofőrcsere, majd irány Bécs! Napok óta alig alszom és eszem, az adrenalinszintem az egekben, nem bírok magammal. Forr a vérem! Talán itt kezdtem el felfogni, hogy ez nem álom, hanem valóság! :)
A nemalvás, a korai repülőgépindulás, a magassarkú topán belekényszerített a váróterem ülésébe. Néztük a többi utast és elgondolkoztunk, vajon ki hozta el az utolsó 3 jegyet? Magyarok lesznek, ha igen honnan valósiak? Kicsi a világ! :) Persze, hogy magyar fiatalok, a szomszéd városból! Sajnos másik szállodába mentek, de a hazaúton volt aztán élménybeszámoló!
A bécsi repülőtéren ingyenes wifi van!!! Bezzeg a düsseldorfin! Fizethetsz, de még csak a géphez sem jutsz!
Szóval Bécs! A becsekkolás előtt fel kellett keresni az utazási iroda kihelyezett képviseletét, nem tudom miért. Rep. jegyünk volt, minden voucher nálunk volt. Ja, egyébként ez a német Neckermann útja volt! A becsekkoláskor megkérdezték, hogy a nagygépen hová szeretnénk ülni! Fontos! Ha tudsz, ablak mellé kérjél jegyet, mert ott csak kettesével kell szorongani, így aki bent ül, az kényelmesebben el tud helyezkedni, a folyosó felé eső pedig lábilag tud jobban helyezkedni. A középső sorban  nem tudhatod, hogy ki lesz a szomszédod, persze ez még jól is elsülhet! :) Mi a leghátsó sorba kértük a jegyet!
Kis transzferidőnk miatt feleszmélni sem volt időnk Düsseldorfban. Konstatáltuk, hogy itt nincs ingyenes wifi, viszont van nagyon sok ember! 3/4 óra várakozás után elkezdték a becsekkolást a monstrumba. Hiába van helyjegyed, még is érdemes 1 picit könyökölnöd, ugyan is a csomagjaidnak nem biztos, hogy a közvetlen közeledben lesz helye. Főleg ha hátul ülsz, ugyan is a személyzet elég sok fakkot elfoglal! 3 viszonylag jó hely van a gépen!

1. első sor, itt a lábad bőven ki tudod nyújtani
2. gép hátsó részének kezdetén, itt szintén ki tudod nyújtani a lábad (vagy esetleg a földre le is fekhetsz, ha akarsz, bár meglehetősen forgalmas, mert itt vannak a wc-k
3. ahol mi ültünk, a leghátsó sorban. Mivel itt már nincs átmenő forgalom, csak a személyzet használja, és az utolsó ablak melletti ülések mögött van 1 kis szabad tér, ahol ácsoroghatsz, mozoghatsz. (Ez persze az Air Berlin gépén van, mindenhol más kiosztás van, pl. a Concor-on hátul is wc-k vannak, így forgalmas, és nincs az a hely, mint az előbb említettnél)
4. de ha sok pénzed van, vegyél I. osztályra jegyet! :) Nekünk nem volt!

Nem tudtam, mire vállalkoztam. Én, aki 1 mozit sem tud nyugodtan végig nézni, mert izeg- mozog-ficereg és fecseg, most 11 óra kényszerpihenőre voltam ítélve. Ilyennek képzelem a kényszerzubbonyt! Bár az még nem volt rajtam. Vagy a terhességet! Na, az már voltam. Akkor is csak a végeredmény érdekelt! Sajnos a gépet nem tudtam úgy siettetni, mint a lurkókat. Ők legalább megkíméltek a teljes összeomlástól, persze behozták utána. :) Többszörösen!

Hiába etettek és itattak bennünket, feneketlen tóba dobálták mindazt. Mondjuk a boruk elég ütős volt, kellőképp jó hangulatba keveredtünk, a gép hátsó fele a mi röhögésünktől volt hangos! Gyakorlatilag mindenen csak nevettünk. A kínunkon, a helyzetünkön, MINDENEN. Még azon a kedves kubai fiún is, aki minden 5. percben megnézte, hogy biztos a helyemen ülök e, mint ha nem látná, ha elmasírozok előtte. Vagy azt látta, hogy mindjárt kiugrom a gépből? De legalább is a bőrömből! Édesen segédkezett, ha valamit le szerettem volna venni a bőröndből, vagy feltenni. Persze adtam neki munkát, csak hogy nehogy nekem embóliát kapjon a sok ücsörgéstől, aztán meg újra kelljen éleszteni! :) A végén persze odajött a táncparketthez (az a hely, ami az ülésünk mögött volt, és 1 csárdás alaplépést lehetett ott csinálni, 1 jobbra, 1- balra), és beszélgetést kezdeményezett! Nagyon kedves volt, de aztán kiderült, hogy az összes kubai férfi nagggyon kedves! ;)

Vettem a gépen 1 fülhallgatót, mondván majd jól nézem a tv-t! Meg hallgatom a rádiót! Meg olvasok, kötök, főzök, mosogatok. Bármit csak ne kelljen 1 helyben ÜLNIIIII! de megfőztek helyettem, mosogatni nem kellett, kötést nem hoztam, a könyv, újság nem kötött le, tv-ben idegesített, hogy angolul beszélnek, németül még jobban idegesített, mert az még ronda is, olyan nyelv, amivel világháborúkat lehet kirobbantani, és népeket leigázni. Így  a fülhallgató barátosné fülére került, némi latin jóféle muzsikával, és legalább ő tudott aludni. (Tedd el a fülhallgatót, jó lesz máskor is!, persze csak azon a gépen, ahol vásároltad :D Áááá, a piacgazdaság! Concor-on más dugasz van! :()

A legborzasztóbb azonban még is csak az volt, hogy a nap járásával együtt utaztunk, és csak világos, világos világos  van! Ráadásul azt is tudod, hogy amikor leszállsz, akkor sem érdemes ágynak dőlnöd, hanem érdemes kivárnod azt az időt, amikor az ottani emberek is álomra hajtják fejüket. A könnyebb átállás miatt! Pedig álomba sírtuk volna magunkat...

Tulajdonképpen világkörüli repülőúton voltunk! Láttam a két szememmel. A fedélzeti monitoron! Hát ezért tartott ilyen sokáig. Úgy látszik a légi utakat is a magyar útépítők csinálták. Girbe-gurba. Én biztos nyílegyenesen mentem volna...Fogadjunk, hogy 4 órát hoztam volna a menetidőből. :)

A párnákból érdemes többet begyűjtened- térdhez, nyakhoz, derékhoz, talp alá, mindenhová! Persze az amúgy is szűk helyből még kisebb lesz, de legalább puha, mint egy hörcsögfészek, és ha ki akarsz menni wc-re elszórakozol 1 darabig-ezzel is megy az idő! A takaró viszont hasznos. Én nem is értem, miért kell lefagyasztani az utasokat: Jó jó tudom, 12 000 méter magason erősen röpködnek a mínuszok. Kint! De muszáj bent is? A takarót meg tedd el, jó lesz az a kubai távolsági buszokon! :) Rettenetesen hideg van, el sem tudod képzeni!

Szóval 1x minden jó véget ér, a rossz 1 kicsit lassabban. Leszálltunk, gond nélkül. Sorban állás, belépés KUBÁBA!

Pici mosoly, néhány szó spanyolul, hátha megenyhül a jóasszony a kalickában, de nem. Szigorúan közli, hogy vegyem le a szemüvegem, nézzek a kamerába, voltam e már az országában...aztán 1 berregés, és KUBÁBAN vagyok!!!

...és az első döbbenet ekkor ér bennünket! HIDEG VAN! A karibi térségben!