Felíz cumpleanos, mi amiga!

Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.

Ady Endre

Szívecske felhőcske

Egy nő életében fontos mérföldkő a születésnap. Főleg, ha az valami kerek, vagy évtizedközi megállót jelez. Szeretjük megadni a módját, hogy méltóképp ünnepelhessük azt, számot adva a múltnak, és tervezni a jövőt. Mindezt persze egy nő a szerelmével szereti legjobban eltölteni, megünnepelni, de ha nincs jobb, akkor a barátnő is megfelelő társaság hozzá. Sőt! 

Karibi fények

 Kubában tölteni a születésnapot már önmagában is egy gyönyörű ajándék, hát még ha mindezt megfejeljük egy mesés szigettel, Cayo Largo-val, ami a Karib-tenger gyöngyszeme, hát az valami csoda. Természetes, hogy erre a napra szerveztük ezt a remek kis kirándulást, a Barátosnő születésnapjára! De persze ez nem meglepetés. És én nagyon szerettem volna, ha ez a születésnap nem csak arról lenne nevezetes, hogy ez Kubában érte Őt, hanem arról, hogy se előtte, se utána ne legyen ehhez fogható.

Katamarán

 Előző nap megpróbáltam abban az A'la carte étteremben helyet foglaltatni, ahol még nem vacsoráztunk, mert soha nem jutottunk be, a nagy népszerűségnek köszönhetően. Mindent bevetettem, hogy előző nap már le legyen foglalva a hely, nem volt egyszerű, mert csak a vacsora napján lehetne helyet foglalni de. 10-12 között, de mi ugye akkor már egy mesés szigeten leszünk. De sikerült. Barátnő csak annyit tudott, hogy estére van helyünk a Neptunban!

Iguana föld

 Mivel 6 óra időeltolódás van a magyarországi időzónához képest, így itthon előbb érte (volna) a születésnap. Némi bosszantó sms után már este 10kor elkezdtük ünnepelni Őt, hogy feldobódjon. Magyar- kubai- kanadai össznépi koktélozás kezdődött, mielőtt elindultunk volna buliba, csak még Arnaldot is meg akartuk várni, amíg ő befejezi a melót és együtt akartunk menni 1 nagyot táncolni. Aznap azonban nehezen fogytak el a vendégek a Cafe bárból, annál inkább nálunk a koktélok. 

Karibi élővilág beetetés után :)

Martin, aki Quebecből jött, és a sok koktéltól felbátorodott, nem tudta eldönteni, hogy melyik magyar lánynak udvaroljon, és kitől csikarjon ki egy csókot, csak mert Kubában vagyunk és szerinte itt mindent lehet... Szegény, csók nélkül, alkoholmámorosan tért nyugovóra. 

Bounty

Persze táncolni nem mentünk. De ezt most kivételesen nem is bántuk. Mivel egy igen jókedvű, nevetős, barátkozós, magyar nyelvet oktató, és azt elsajátítani próbáló este kerekedett belőle. Azért lehet, hogy meglepődik a következő magyar csoport, hogy miket nem tudnak ezek a kubai fiúk...magyarul! :)

Kókuszdió...

Hú, nagyon későn, vagy inkább korán:) tértünk nyugovóra, és tudva azt, hogy reggel 5.50kor lent kell lennünk a recepciónál, hát előre rosszul voltunk a reggeltől. Nem meglepő, hogy nem tudtam rendesen beállítani az ébresztőórát, így 1 órával korábban keltünk. Bnő, mint egy zombi, ment a fürdőbe bekapcsolni a vízforralót, az elmaradhatatlan kávénak, mikor visszatért, közöltem, hogy húzd ki azt a sz.rt, mert van még 1 óránk. "B....meg" :) Visszadőlt és aludt tovább. 1 óra múlva sem ment könnyebben a felkelés. Sőt. Leérve a recepcióra, kértem a lobbiban 1-1 melegszendvicset, rendes kávét. Neki a szendvics sem ment. A buszon a rosszullét ellen küzdött, de a java még csak ezután jött...
Belföldi repülőjárattal mentünk Cayo Largora. Képzeljétek a check in pult egy műanyag asztal, székkel. A repjegy meg egy kézzel írt sajtcetli, rajta a szám, pl. 3-as utas! :) Komoly!

Check in pult :D

 Kivezényeltek a repülőhöz bennünket. Az addig is a rosszulléttel küzdő barátnőm majdnem dobott egy hátast, amikor meglátta a repülőt, amely nem sokkal később a paradicsomba repített minket. "Há, b...meg, én erre fel nem szállok!" "Dehogynem, én nem repülőgép szerencsétlenségben fogok meghalni, úgy hogy gyere csak nyugodtan". Vállrántás után helyet foglalt a gépen. Felszálláskor kaptunk 2 szem cukorkát, mint fedélzeti ellátás! :) A leszállásnál volt némi frász, hogy jajajajjjj nem így  kell letenni a gépet, mondtam, hogy menj oda és mondd meg a pilótának, de addigra már talajt is értünk...a paradicsomban!

belföldi repülőjárat

 Repülőtéren mi más, ha nem egy jófajta son muzsika fogadott, majd busszal elvittek bennünket a kikötőbe, ahol csoportokban felszálltunk a katamaránokba! 

zene, tánc mindenhol és mindenkor

 Na a mienk egy bárka volt, de imádtuk. Először azt hittük, hogy ezzel visznek el a katamaránhoz, de tévedtünk, a miénk mint a Suzuki, ronda is, kicsi is, de azért szeretjük, mert a MIÉNK! A társaság sótlan oroszokból, és németekből állt. Nem meglepő, hogy a magyar lányok megint kelendőek voltak a személyzet körében. Zene és tánc a hajón is! És én még a hajót is vezethettem. Commandante lehettem! Persze a csatorna bejáratánál kétségbeesetten visszaadtam a kormányt jogos tulajdonosának, mielőtt még Titanicos legendát csináltam volna  Geronából.

A bárka

 Első megállónk az iguánok földjén volt. Biológiai ismereteim hiányosak, de ha tudtam volna, hogy mit is fogunk látni, esküszöm ki sem szállok. Ja, és jobban is odafigyelhettem volna az idegenvezetőnkre. Pl. hogy ne nyúlkáljunk csak úgy az állatok felé...:)

Iguana

 Van, aki nagyon készült az iguánok etetésére, hát mi nem. De ezek a vérmes fenevadak az ujjunkra is támadásba lendültek. Így mi szépen visszamentünk a hajóra sörözni és koktélozni. Sokan átmentek az igazi katamaránra, barátosnő is felvetette, de sikerült lebeszélnem. Így nekünk sok helyünk lett a hajónkon, figyelmes kiszolgálásunk, és zene, zene, zene....tánccal fűszerezve!

Umberto, a commandante

 Cayo Largon olyan fehér és finom a homok, mint a púder, a tenger pedig tiszta és csendes! A hajó bárhol kiköthet és Te hódolhatsz az úszásnak, napozásnak, sétának és snorkeres merülésnek. 

A hajón fenséges "ebédet" kaptunk. Langusta, hmmmm. Ennél finomabbat még nem igazán ettem. Azóta sem, ilyen finom langustát! 

Langusta...reggelire :D

 Eljátszottunk a fehér homokkal, megnéztük közelebbről a "pingvinmadarakat " :) egyszóval jól szórakoztunk! (2 szóval)

Azok ott pingvinek! :D

 Hajónk kikötött a nagy szigeten, ahol a delfinek fogadtak bennünket. Ugyan is egy delfináriumon keresztül vezetett az út a szigetre. Utolsó leszállóként érzékeny búcsút mondtunk hajóskapitányunknak Umbertónak, aki átadott bennünket a delfinidomároknak, akik annyira nem örültek, hogy a hangommal kicsalogattam a delfineket a partra. Kérték, hogy ne tegyem, de én úgy tettem, mintha nem érteném! :) 

A kis kedves Kedvenc

 A szigeten a zenekar csak itt, csak most a barátnőnek muzsikált...mert persze, hogy be lettek avatva a születésnapi meglepetésekbe. Újabb örömkönnyek! :)

Felíz cumpleanos!

 A part itt hajaz a Bounty reklámra, kókuszpálmák, fehér homok, azúrkék víz. Picit az idő elromlott, azt még nem tudtuk, hogy Varaderon ez alatt óriási vihar volt, így mérgelődtünk az idő miatt 1 percet, majd elaludtunk a parton. Fárasztó nap volt a hátunk mögött, na.

Koktél után :)

 Majd 1 picit körülnéztem, és ekkor hallom a hátam mögött, Lady, lady look! Mi a francot nézzek? A kis bungit, ahol massziroznak éppen? 

masszázsbódé

Lady, lady look! De mit!? Lady, lady tortuga! Ránéztem a srácokra. Basszus, ezek honnan tudják, hogy én a Tortuga Hotelben lakom. Ennyit nem ittam, hogy ne emlékeznék rájuk! :) De közben csak arra figyelmeztettek, hogy éppen viszik a teknőst vissza a tengerbe. Mert hogy  itt a tojásrakó helye a tengeri teknősöknek, és ezt a jószágot épp Gaspar bocsájtotta vízre. Gaspar az állatmentő. Vagy vmi hasonló foglalkozást űző kubai férfi! Egy koktél mellett az egész életét meg is tudtam! :)

Tortuga

 Ebből a homokból nekünk muszáj volt hazahozni, még a reptéri procedúrát is vállalva ezért, de ezt majd a visszaúton elmesélem! :)
Szóval a homokgyűjtés után, egy kis delfinshow, majd éppen, amikor újfent hajóra szálltunk, az eső is eleredt, mintha ő siratná helyettünk azt, hogy el kell hagynunk e földi paradicsomot!

Repülőbelső

 Viharos visszaút után újfent egy nagyon hűvös Varaderon találtuk magunkat, mint ha nem is a trópusokon lennénk!
Gyors készülődés az esti meglepihez! :) Vacsora a Neptunban. ez a szálloda tenger partján található A' la Carte étterme. Hangulatos, gyertyafényes, saját pincéres hely. Hej de jó volt! A fenséges vacsora elfogyasztása után jött a meglepi. A torta! GYERTYÁVAL! Igaz ugyan, hogy a torta a szokásos piskóta rózsaszín borzadállyal és a gyertya az egy szál kocsigyertya, de torta volt, és égett a gyertya rajta. Volt villanyleoltás, hepibörzdéj, torta az arcba...és igazi arcon lecsorgó örömkönnyek...és utána még pezsgő is. :) Kell ennél szebb születésnapi ajándék? Nem hiszem! :)

torta, gyertya, könnyek :)

A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik.

Popper Péter