Che- a jóképű hős

Che by Korda

Che Guevara Kubában nemzeti hős. Orvos, politikus, forradalmár, gerillavezér, miniszter...de szerintem inkább egy jóképű csibész, akit istenként tisztelnek Kubában. Che Guevara a mai napig is az ifjú, kompromisszumot nem ismerő forradalmár szimbóluma, a róla készült Korda-fotó pedig a XX. század ikonjává vált. Meglehet, ha élne, nem ez lenne a vélemény most róla. De hát halottról vagy jót vagy semmit! Jó kis kultuszt sikerült mögé csavarintani. Sőt, egy egész város ebből él most! Santa Clara.

Következő célpontunk így nem meglepő, ha ide vezetett, meg Trinidadba, Cienfuegosba!

Összeszokott csapatunk elindult Santa Clara felé. Mielőtt kiértünk volna az autópályára, egy kereszteződésben Tamás szavazásra bocsájtotta, hogy ki merre venné az irányt. Ezt persze csak azért tette, hogy érzékeltesse, hogy mennyire nincsenek egyértelműen kitáblázva az útirányok, helységnevek! :) Meg is határozta a  hozzáállásunkat az autóbérléshez. :) Mert hogy a benzinkút sem az, aminek látszik. 

Miután kiértünk az autópályára, ami inkább egy repülőgép leszállópályához hasonlított, megtudtuk, hogy az is. És az út szélén bizonyos távolságban elhelyezett boronák sem mezőgazdasági eszközök, arra szolgálnak, ha Amerika légi támadást indítana Kuba ellen, akkor egyszerűen ezeket a boronákat kihúzzák a leszálló- autópályára, és akkor leszállásra alkalmatlanná teszik azt. Barátságos! :)

De ez mind semmi. Furcsa egy népség ez a kubai, ezért furcsa építményeket is megfigyelhet az ember az út folyamán. Úgy mint autópályán átívelő felüljáró. Amire feljáró és lehajtó nem vezet :) Minek az, akkor még használnák, és elkopna, vagy kátyússá válna az  is, mint az út.

Mint a Felvonulási tér

Santa Clara: a városból nem láttunk semmit.  Ellenben láttunk egy gigantikus nagy kommunista teret, olyasmit, mint a mi Felvonulási terünk :) Bocsánat Ötvenhatosok tere! :). Rajta az elmaradhatatlan gigászi méretű Che szobor, alatta a forradalmár híres jelmondata: Hasta la victoria, siempre (Mindig a győzelemig). 

gigantománia

És a zene csak szól: " Comandante Che Guevara..."Még ennyi változatát, feldolgozását egy dalnak, mint ennek: Hasta Siempre Comandante! :D A szobor alatt a mauzóleum, benne Che földi maradványai, amit egy bolíviai tömegsírból hantoltak ki, és egy örökmécses, amit Fidel gyújtott meg, és több kubai áhítozik látni ezt, mint gondolnánk. És 1 múzeum, telis tele fotókkal, relikviákkal, Che tárgyaival, irataival...minden olyannal, ami egy múzeumba illik. 

mausoleum

Készülj arra, hogy a fényképezőgépedet elveszik! :) A miénket inkább Tamás szedte össze :) Annak ellenére, hogy turisták ezrei jönnek ide, és minden bizonnyal több nemzeti, politikai rendezvényt (filmforgatást :) )csinálnak itt, ezen az üres téren, a mellékhelyiség, pfff, hagy némi kívánni valót maga után :) Pedig itt jegyezném meg, hogy egyébként meglepően tiszták szoktak lenni. De azért papírt vigyél magaddal, mert az ott kincs, és azért fizetned kell! :) Azon kívül készülj a melegre, és arra, hogy üdítőt, vizet nem igazán tudsz itt vásárolni!
Hosszú út következett a hegyeken keresztül Trinidad felé. Ezt az utat nem olyan régen nyitották meg a "nagyközönség" előtt, hiszen Fidel vasmarokkal kormányozva vigyázta az országot, és a hegyeit, ahol a forradalom idején megbújtak, és utána is fontos katonai célpontok voltak (vannak?) itt. Gyönyörű vidéken utaztunk keresztül. Láthattuk a kubai valóságot, a lovon közlekedő vidéki hombre-kat, a legelőkön a marhákat...bár ne láttam volna. Az Indul a bakterházban hízott jószágok voltak ezekhez képest. Ráadásul megtudtuk, hogy itt a marhára vágási " tilalom" van, pont, mint anno nálunk, be kell szolgáltatni az államnak a husit, brrr. Ebből kapják a szállodák is a marhát, amit próbálnak meggrillezni...inkább főznék meg, vagy bármi mást...
Láthattuk a szegényes portákat, és mégis, mindezek ellenére, valahogy  boldogabbnak tűntek, mint mi európaiak, akik azon tudtunk szenvedni, hogy ott vagyunk már, ott vagyuuuunk máááár, otttt vaaaaagyunk mááááár.... :D
És ott vagyunk már. A kubai Szentendrén. Jó lenne ezt még 1x látni. De már annak is örülök, hogy 1x a részese lehettem :) Megkapó, bájos városka, belvárosának szűk macskaköves utcácskáit inkább a lovaskocsik és a lovak patái, a biciklik és persze a turistákat szállító buszok koptatják fényesre, mint az autók. Mert az itt alig van! :) 

  

Trinidadi részlet

 Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította Trinidadot. A régi macskaköves utcák és a pasztellszínűre festett koloniális házak olyan benyomást keltenek, mintha megállt volna az idő a gyarmati korban. 

a főtér

Késői ebédünket a Plaza Mayorban fogyasztottuk el, svédasztalos ebédünk alkalmával áldozhattunk az élvezetek oltárán. Kóstolhattunk, ízlelhettünk, mi szem szájnak ingere. :)

étkezésünk színhelye

Én egyszerűen nem tudtam, és a mai napig nem tudok a kubai zenével betelni. Sajnos a családom ezt nem osztja! :) de megbocsátom ezt Nekik! Kubának a zene olyan, mint a franciáknak a parfüm. :)

még mindig zene

De vajon túléli e a zene a változást, azt ami Kubára vár, és elkerülhetetlen?  Mert lesznek vesztesek és nyertesek, boldogok és boldogtalanok, remélem a zene és a tánc érintetlenül átvészeli mindezt, és továbbra is boldog mosolyt csal sok ember arcára. 
Sétánk során betértünk egy santeria "templomba", ahol ízelítőt kaphattunk a kubai vallásból. 

oltár

Megtudtuk, hogy a sarokba tett szent, akit minden esetben letakarva "láthatunk", viszályt szít a többi szent között, ezért van letakarva!

 

viszályt szító szellem

 Jártunkban- keltünkben bejártuk a történelmi belvárost, a régi rabszolgapiacot, ahol Tamás a fiúkat a szép kilátás reményében felállíttatott a lépcsőfokokra, és mustrára bocsájtotta erős férfijainkat, hogy kinek jobb a fogazata, mert az ugye eszik, aki eszik az erős, aki erős, annak van babahája :D, sörpocija, vagy széles válla, hm nem emlékszem pontosan :D, na abból jó rabszolga lészen. Hát így lettek a mi Palijaink palira véve. Bocsi Pali a szójátékért! Itt jegyezném meg, hogy a legjobb rabszolga Te voltál.

Rabszolgapiac

Megismerkedtünk a Casa Particulár jelzéseivel. Ez egy felfelé fordított kék vasmacska a kapukra kitéve. Ez az un. magánszállás. Mint nálunk a Zimmer Feri, vagy vmi hasonló. 

Casa Particular

A hosszú ideig tartó elszigeteltség megóvta a várost bárminemű radikális új építészettől, és az eredeti városkép nagyjából változatlan maradt. 

múzeum

Egyet sajnálok csak Trinidaddal kapcsolatban. Túl kevés volt az az idő, amit itt töltöttünk. Ha teheted, NE így nézzed meg. Szánjad rá az időt, hogy itt töltesz 1 éjszakát, és belekóstolsz az éjszakába, és persze megkóstolod a Canchánchara-t is, amit csak itt ihatsz! (rum, lime, víz és MÉZ) :) Nekünk sajnos tovább kellett állnunk, mert még várt ránk Cienfuegos...

Március a rákok vonulásának ideje, és mi ugye busszal voltunk, így szem és orrtanúi voltunk mindennek! :) Szegény rákok. Néhányuk áldozatul esik annak a pár autónak, ami arra kóborol, bosszúból kiszúrja némelyik a gumi kerekét, így az ottani gumisembernek van munkája, a dögevő madaraknak meg van kajája. Így néz ki az élet körforgása. :D Persze a suliban nem így tanultuk!

Neki sikerült

Sajnos a nap itt is csak 24 órából áll, így "a Dél gyöngyére", Cienfuegosra, már csak nagyon kevés időnk maradt. 20 perc! Ennyi szabadidőt kaptunk, hogy megnézzük. No most Coelho szerint 11 perc is elég bizonyos dologra :),  de Cienfuegos Martí terének tüzetesebb felfedezésére ez nem elegendő. Konklúzió: vissza kell menni! :D Ide is! 

ráálltam, mint Párizsban, hátha....:)

Itt áll Kuba egyetlen diadalíve. És már uram bocsá', de olyan, mintha odahányták volna! :) Olyan céltalanul. Csak úgy, hogy legyen már egy diadalívünk nekünk is, és hová is tegyük, hová is tegyük, hát legyen Cienfuegosban, a Martí téren! :)

céltalanul

Cienfuegos egy elég híres színházzal büszkélkedhet, bár a névadójára kevésbé lehetnek azonban büszkék. Tomas Terry egy lelkiismeretlen, gátlástalan cukorgyár- tulajdonos, aki előbb meggazdagodott a rabszolgakereskedelemből, majd polgármesterré választatta magát.  Persze előbb utóbb náluk is lesz rendszerváltás, és ez majd megváltoztat egy egy személyhez való hozzáállást, névváltozások várhatók, és lesz majd forradalomból, ellenforradalom, szabadságharcból...Éppen honnan fúj majd a szél.

majd én átkeresztelem

Rettenetes meleg lévén, bár már kockásra ültük a fenekünket, (próbáltam a hasamon ülni, de nem ment) jól esett visszaülni a légkondis buszba, még akkor is, ha tudtuk, hogy több órás, unalmas visszaút vár ránk. És nem! Pali felejthetetlenné tette ezt az utat a vetélkedőjével! Rájöttem, hogy igen jó oktatásban részesültem, köszönettel tartozom Gizikének, a magyar tanáromnak, Cica maminak, a matek tanáromnak, Ági néninek, a fizika tanáromnak.... nem, nem kaptam Oszkárt, de hogy rég szórakoztam úgy, hogy közben még a régi iskolai emlékeimet is mozgósítani kellett, az biztos. 

Összefoglalva ezt a napot: Brad Pitt 1x még Che bőrébe fog bújni, az biztos, Trinidadban szeretnék 1 éjszakát végigtáncolni, és végigkoktélozni, Cienfuegosban felmenni a Palacio Ferre összetéveszthetetlen kék kupolájába....csak megtaláljam a bejáratot! Na ugye, hogy vissza kell mennem...ide is! :D

Palacio Ferre