2015. február 23., hétfő

Kávé, tea, rum, bumm...rumdélután a kisöregekkel

Már elsőre is tetszett Trinidad, csak akkor az idő rövidsége miatt kimaradt a canchanchara koktél, az esti tánc, a Playa Ancon...
Megérkeztünk a megadott címre, a házi bácsi egy szép házon keresztül bevezetett a hátsó, kevésbé jól mutató szobába. Kölcsönös bemutatkozás után sajnos az én nevemet jegyezte meg, talán mert a kutyájukat is hasonlóan hívták...ami sokszor zavaró is volt, mikor kiabált...SZUUUUSZA...Sosem tudtam, nekem szólt, vagy a kis vakarcsnak.  Mivel az én nevem jegyezte meg, így mindig hozzám beszélt...ő mondta a magáét spanyolul, lelkesen és hangosan, próbálkoztam vele angolul, de magyarul is mondhattam,  valahogy még is mindent megértettünk. Ebből is látszik, hogy a spanyol és a magyar rokon nyelv :D. Fenébe a finnugor nyelvcsaláddal! :) Ami nagyon jó volt a házban...a mosókonyha...ne nevess, már ráfért az outfittünkre egy alapos mosás, napon szárítás. Mint a kis mosómedvék mostuk a ruhát, kézzel, aztán vittük nem a padlásra, hanem a kötélre. No meg a fedett terasz, ahol a házi néni isteni kaját csinált nekünk, nyami, azok a rákok. Megint jóllaktunk. :) De nézzük mi van házon kívül:
Régebben írtam,(ismétlés a tudás anyja) hogy ez a városka olyan, mint a magyaroknak Szentendre. :) Bájos, macskaköves utcák, pasztellszínű házak...az UNESCO a Világörökség részévé is nyilvánította. Aki egyszer járt itt....persze vissza akar jönni...az az összes képen felismeri a jellegzetes házakat. A trinidadi házaknak nincs tornácuk, gyakorlatilag a bejárat a nappali. A homlokzaton egy nagy ajtó, melybe vágtak egy kis ajtót, az ablakok kevéssel a járószint felett vannak.
Olvastuk az útikönyvben, hogy az Iglesia y Convento de San Francisco (imádom ezeket a hangzatos neveket) templom harangtornyából, amely a város szimbóluma, szép kilátás nyílik. Nosza, mit nekünk nyitva tartás...elő a szép mosolyokkal, némi apróval...és már látjuk is, hogy igazat mondott az útikönyv.
Beszéljünk a Chanchánchara koktélról, amit mi csak kancsal arankának hívtunk. Ha sokat iszol belőle, Te is kancsal leszel tőle. Ez rumból, mézből, lime-ból, és vízből áll. Na és akkor mi van! De a méz, ami benne van, szigorúan itt begyűjtött akárminek a nedűje, kicsit kesernyés, kicsit barna, ettől a szín és íz jellegzetessége, és máshol nincs is az itallapon, legalább is mi máshol nem tudtunk ilyet inni.
Jó hangulatunkra rátettünk még egy kancsal arankával, így az egyébként is folyton az arcunkon lévő vigyor szélesebbre húzódott, főleg ahogy meghallottuk a zenét. Mentünk is fel a lépcsőn az ottani casa de la musica felé. És mert nem tudtuk hol a bejárat, a hozzánk legközelebbi ajtón beléptünk...egyenesen a színpadra! :) A színpadon egy komplett zenekar konferanciéval, a kerthelyiség tele öregekkel. Picit meglepődött mindenki, hogy ki ez a három nőszemély, de nekünk és a speakernek köszönhetően, egy gyors bemutatkozás után egy pukedlivel kísért meghajlással lementünk a színpadról...és innentől csak úgy jöttek a lovagok felkérni bennünket. Igazi lovagok voltak, a múlt vagy azelőtti századból, ugyan is ez egy "öregek" délutánja volt. Nálunk berakják az idős embereket idősek otthonába, itt táncolni mennek, zenekarral, rummal kísérve a tea, akarom mondani rumdélutánt! Jöttek fényképezkedni, táncolni. És ropják, nem is akár hogyan. IMÁDTUK ŐKET! Az egész ottlétünket feldobták, még az esti bulinkra is rányomták a bélyeget. Este ugyan itt, de a kinti lépcsőkön volt a hepaj, zenekar, tánc, kaja, pia, tombola (az nem volt). És itt is, a macskaköves lépcsőfokokon úgy vezették a sont, és a cha cha-t, hogy szívesebben táncoltunk velük, idős generációval, mint a fiatalokkal, akik a turistát látták bennünk. Ők meg a NŐT! És ezért is IMÁDTUK őket.
Másnap meglátogattuk a híres Playa Ancon-t. A "belvárosból" visz a kisbusz le a  híres karib-tengeri partszakaszra, (ott egy utazási irodában kell rá jegyet venni, kb óránként jár). Trinidadban nincs túl sok szálloda a parton, sőt, igazán semmi sincs a parton, csak a végtelen nyugalom és a gyönyörű part. Jobb, ha feltankolsz kajával és innivalóval.Bár az egyik szálloda kerti bárját lehetett használni, de nem sok minden volt benne, így koktéloztunk, gyönyörű hibiszkusszal a hajunkban fotózkodtunk.
Este fájó szívvel továbbálltunk, utunk következő állomása SANTIAGO DE CUBAAA! :)
Vettünk is jegyet az éjszakai buszra, de ezt benéztük. Nem elég körültekintően. Ugyan is én azt hittem, hogy az a busz, ami Havannából jön és éjszaka megáll Trinidadban, az a gyorsított járat. De nem, az összes Havannából érkező busz megáll itt, és mivel a többi csigamód közlekedik, azok is éjjel érnek ide. Már az gyanús volt, hogy egy kicsit lepukkantabb buszra szállunk, és aztán az, hogy minden fánál, bokornál,városnál, keresztnél, falunál megáll. DURVA 12 órás út előtt álltunk...ezt senkinek sem ajánlom...hogy aztán a forradalom bölcsőjébe, a son hazájába, a régi fővárosba eljussunk! :)

http://www.viazul.com/



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése