Shakira, Shakira!

borus...de megúsztuk

Megérkeztünk Hozeluíz, a vidék ura elé. Ő egy olyan tipikus paraszt, már a szó jó értelmében véve, nem pejorative. Kalap, kockás ing, farmer, csizma...ahogy illik, ellenben mi, kis sortok, szandik, topok, sárga cipő, mondjuk rajtam legalább hosszú farmer volt! :) Végignézett rajtunk, "bajsza" alatt eldörmögött valamit, szigorúan spanyolul, de még ha tudtunk volna is ezen a nyelven, tuti, hogy valami frankó tájszólással, és olyat mondott, hogy azt egy nyelviskola sem tanítja. De elképzelem: ezek meg honnan jöttek? Jönnek itt a csillivilli rucijukban, szerintem lovat sem láttak még, na este nem akarnak ezek semmit, csak egy ágyat! :)

Hozéluíz :)

 

Nem mondott az semmit innentől kezdve jó sokáig. Feltuszakolt minket a lóra, megcsapdosta valamelyiket és elindultunk. Mondjuk akkor már feltűnt, hogy egy "picit "sáros e vidék...

a kis hombre

 

Az a szólás, hogy 4 lába van a lónak, még is megbotlik...na, hát ez igaz. Az életünkért kapaszkodtunk a kantárba és a nyeregbe, mert hogy először is át kellett kelnünk egy vízmosáson, melynek igen meredek fala volt, aztán sokszor szügyig gázoltak a lovak a sárban, nem tudván, hogy hol van a saras-pocsolya alja, így imbolyogtunk, sikoltozva, hátunk mögött meg a vidéki hombre szivarozva.

csendélet

 

A táj valami mesés volt, gyönyörű süvegszerű hegycsúcsokkal, pálmafákkal, kisdisznókkal, meg most már nagydisznókkal is, mert hogy a sárban dagonyázó lovak nem nézték a mi európai ruháinkat, az én gyönyörű, sárga adidas edzőcipőmet, frankón beterítettek minket a vörös agyaggal...

lehet, hogy az egyik Shakira? :)

 

Látva, hogy ezt az utat valaki gyalog tette meg, elgondolkodtunk, hogy ér e annyit a biztos talaj gyalogszerrel, de térdig gázolva a sárban, mint a mi kalandunk lóháton, félelemmel teli sikolyokkal? Kb. egy óra halálfélelem után kissé megnyugodva konstatáltuk, hogy lóháton azért még is jobb a kilátás! :)

sárga...volt

 

Egyedülálló táj fogadja a  Vinales völgybe ellátogató túristákat. A legenda szerint évszázadokkal ezelőtt, a parthoz közeledő spanyol tengerész azt hitte a különös alakú mogoték sziluettjéről, amelyet a sűrű ködben megpillantott, hogy templomi orgonákat lát. Innen kapta a nevét a vidék hegyvonulata is: Sierra de los Organos, azaz Orgonák hegye. Szerintem csak részeg volt a tengerész, biztos citromos rumot ivott a skorbut ellen.:)

kisdisznó a "szobából" nézve

 

Mi próbáltunk kommunikálni Hoseluissal, akit ez egyáltalán nem érdekelt. Ellenben többször rám szólt, hogy Shakira, Shakira! :) Folyamatosan mondtam, hogy Te tiszta hülye vagy, nem Shakira a nevem, sőt, sajnos még csak hasonlóság sincs közöttünk, de ő csak mondta, Shakira, Shakira...néha rácsapott a lovamra...na, ő volt Shakira! :)

a kész mű...kubaicum :)

 

Első megállónk egy pici tanyán volt, ahol a helyi tanyatulajdonos földművelésből, és belőlünk megélő hombre sodort nekünk egy szivart, elmondta, hogy családi hagyomány náluk a szivarkészítés. Elmesélte, hogy a szivarleveleket mindenféle földi jóban áztatják...rumban, kókusztejben, ananászlében, a többit meg már tudni sem akartam, összesodorta, bekente a szivar végét mézzel, és ezt az egyéb szivarokhoz is javasolta, hogy sokkal kellemesebb ízt ad a méz, és tényleg...lazán elpöfékeltünk egy szivart a tornácon, az elmaradhatatlan hintaszékekben ülve, csodálva a tájat, a disznókat a ház közvetlen közelében. Macskával az ölemben, szivarral a számban már csak röhögni tudtam, hogy a ház körüli disznók sokkal tisztábbak voltak, mint mi, akik lóháton gázoltunk át árkon, bokron, vízmosáson.

így készül

 

Következő megállónknál szembesültünk azzal, hogy a cseppkőbarlangba gyalog fogunk menni...nekünk már tők mindegy. Egy csúszós vaspallón átkeltünk a barlang bejáratához, na, má ez sem volt egyszerű, bent a sötétben tapogatódzva elértünk egy tóhoz. És mivel mi tökös csajok vagyunk, meg mocskosak, így ruhástól belementünk a tóba, mosolyt csalva kísérőink arcára, nekünk meg feledhetetlen élményt szerezve. Mert ki az, aki ruhástól belemegy egy olyan vízbe, amiről azt sem tudja, hogy milyen mély, ki lakik benne? Hát mi, a három grácia. Mondjuk abba igazán nem gondoltunk bele, hogy a vizes ruhában (nekem hosszú farmerben) majd vissza kell ülni a lóra, ugyan olyan mocskosak leszünk, mint voltunk, ráadásul még a rajtunk száradó ruha, a magas páratartartalom sem járult hozzá a jó konfortélményhez.
Hoseluisnak is sikerült egy apró mosolyt csalni a szája szegletébe, amikor odaálltam a ló elé, és elkezdtem szólongatni a lovamat: Shakira, Shakira! Buzi ló, nem reagált az semmit, mire HL megkocogtatta a vállam, rámutatott egy távolabb legelésző lóra...az Shakira! 2 órát ültem a girhes dög hátán és nem ismertem föl! Ezek után kész csoda, hogy nem dobott le a hátáról. :)

Újabb 2 óra sárban dagonya után megérkeztünk...és tényleg nem vágytunk másra, csak egy jó meleg zuhanyra, tiszta ruhára, valami finom ételre és egy ágyra...Mindent megkaptunk! :)

dobjuk le a pallóla le? :)

 

Slagot lent a ház előtt, alig folyó melegvizet, új ruhát a bőröndből, és valami fenséges vacsorát a házinénitől! :)

habzsi dőzsi...házinéni módra! :)