2013. október 27., vasárnap

Kalandra fel...:)



Ettünk...
Pihentünk, ettünk, ittunk, jól mulattunk...buliztunk: Mi mást is csinálhatna az ember a paradicsomban! Akklimatizálótunk, hiszen az első pár nap erre volt szánva...feltöltődtünk energiával, élveztük az all inclusiv minden előnyét. Kár, hogy nem olyanok vagyunk, mint a hörcsögök, akik pofazacskójukban képesek tárolni a mogyorót, diót, s'mi földi jó. Jól jött volna az később, amikor még vagy már nem volt nyitva semmi, minket pedig felkészületlenül ért a szomjúság és éhség. Minket, akik hozzá vagyunk szokva a 0-24 órás nyitvatartáshoz...na itt ilyen nincs.
mulattunk...


 
 
Elindultunk Kubát látni...
...ez mindenben más volt! az összes cuccunkat újfent be kellett pakolni, kicsekkolni, eljutni valahogy a buszmegállóhoz...az idő, hm gatyarohasztó hőség, de mert tudom már, hogy a buszon meg jégverem lesz, így farmeres ruházatban küzdünk a meleg ellen! A lehető legkevesebb mozdulat, de ha meg mindenen röhögünk, akkor az is izzasztó! :)

Moro este
 
Szokásos menetrend szerint megittuk a pinacoládánkat a már ismert helyen...még most is finom, nem lehet megunni...aztán megérkeztünk Havannába! :) Bár határozott elképzelésem volt a szállást illetően, hagytam magam rábeszélni egy kedves fiatalembernek, miszerint nagyszerű szállást tud, gyönyörű kilátással a Maleconra...mi bajunk lehet, hát nézzük.

...ittunk...
 
1 barátnő lent maradt a csomagokkal, másikkal megmásztuk a szűk lépcsőt, hogy felérjünk, no nem a Mount Everestre, hanem....
Úristen, le kellett volna fényképezni, de a döbbenettől és a menekülési ösztöntől még ezt sem tettük. Az a matrac, az a berendezés, igaz a terasz tényleg a Maleconra néz, de ott meg sem egy bútor, semmi, de jobb is. Aztán ha jól belegondolok, akkor azon a szűk lépcsőn barátnőm bazi nagy bőrőndje sem fért volna föl. :) Irány a Calle Cuba, mert ott szálltunk meg...De persze ahol akartam, ott nem volt hely, majd csak 2 nap múlva...mondtuk, hogy azt már nem, nem fogunk a bőröndökkel költözködni, így a "régi" szállásunkra esett a választásunk, csak sajnos itt időközben a nénit szélütés érte, így a reggeliről le kellett mondanunk, ami nagy hiba volt részünkről...de a szobában kényelmesen elfértünk 3-an, nagyon kultúrált fürdőszobánk volt, tisztaság, rend és fegyelem! :)
Meg kell hagyni bőröndből élni nem jó, főleg akkor nem, ha kifogod az esős időt, átnedvesedik mindened, mosnod is kéne, de nem szárad, menned is kéne, de hogy vigyed, vizesen? A többi is vizes lesz, oda a jó illatú ruháknak, a vasalt mindennek...

kedvenc
 
Gyors városnézés a központban, csak hogy a barátosnő is tisztában legyen mi hol van, hogy talál vissza, stb.
Aztán irány a peremkerület...Megtapasztaltuk a trópusi esőt is, jó párszor. De 1-1 helyen remekül elvoltunk a koktéljainkkal, a rákokkal, langusztákkal...és csak bohóckodtunk, röhögtünk, cukkoltuk a másikat. Aztán volt olyan, hogy egész délután aludtunk, mert úgy ömlött az eső.

mulattunk
 
Aztán a bulik, mesések. Soha ilyen jók nem voltak! Annyira hiányoznak!!!!
Amikor végigmentem pl. az Obispón, és rámköszönnek, hogy hogy van a lábad? és én kérdőn nézek vissza, mire a válasz, nem emlékszel rám? Tegnap a bárban én voltam az énekes, és Te mezítláb jöttél be, fáj még a lábad? Mondtam, hogy nem fájt, csak a szakadó esőben inkább a lábam ázzon el, mint a szandim! :) Este nem zenélek, táncolsz majd velem? Mi az hogy! :) Na, ezek nagyon jól estek ám. Vagy amikor az utca másik oldaláról átköszönnek, hogy szia magyar lány!este találkozunk és táncolunk! :)

...még mindig iszunk...
 
Persze itt sem kerek minden, és próbálnak lehúzni, meg minden, amit valahol meg is értek, így most a számítógépem mögött ülve, visszaemlékezve, a nyomorra, a kiszolgáltatottságukra, a leleményességükre, az élni akarásra, a kitörési vágyra...a vágyra, ami nekem valóság, nekik nem az. De ott még is felháborított az, hogy ha délután lebeszéljük, hogy el szeretnénk menni este a Hotel Floridába táncolni (tőlünk 2 párhuzamos utcára, gyalog is kb kényelmesen 8 perc) bicitaxival, csak hogy ne legyünk már esőáztatta verebek, mire odaérünk, kialkudjuk az árat, pontosítom, fixálom, és erre megpróbál dupla díjat kérni...pofátlanság. A kialkudott árat kifizettük, természetesen, aztán szárazlábbal léptük át a hotel kapuját, csak hogy bent a sok tánctól ázzunk el...mennyei volt. A hajam minden este afrosra göndörödött az izzadságtól...
Itt az árban benne van 2 koktél ára, nagyon népszerű a turisták körében, mert ide járnak a helyi nagyon jó táncosok, és most nem részletezem, hogy nekik mi a jó abban, hogy a turistákkal táncolnak, maradjunk annyiban, hogy mindenki jól jár...Sajnos azonban pontban 1:00-kor véget ér a móka, kacagás  a Stand by me bachata versiojával! Akár hányszor hallom itthon, nekem a havannai Florida Hotel jut eszembe erről. (1ébként a bulikban minimális bachata van, viszont azok a ruedák...mesések! )


Persze mindenki fel van pörögve, és mennénk tovább...megyünk is, gyalogszerrel egy kis bárba, ahol mindig élő zene van. Gyakorlatilag itt ugyan azokkal találkozunk, akik a Hotelben is ott ropták a táncot!
Aztán ennek is vége...haza kell menni! Vagy nem! Volt hogy hajnalig beszélgettünk a helyiekkel...kézzel lábbal, rummal rásegítve! és életemben nem ettem olyan finom hamburgert, mint akkor hajnalban. A mérete is óriási volt. Mivel nagyon éhes voltam, így a helyi barátaimmal felkerekedtünk, bementünk a kínai negyedbe vettem nekik egy üveg rumot, így lettem én az Istenkirály! :), ők meg vettek nekem egy kis energiár, hamburgert.
Összefolynak a nappalok, az estékkel, mert hogy nappal sincs ez másként...megyünk, beszélgetünk, beülünk, iszunk, táncolunk...
Ó, Obispo bár...Ha erre jársz, feltétlenül térj be. A zenekarok, és a kaják is finomak!

Obispon egy bárban...a kedvenc helyünk, zenekarunk! :)
 
Aztán persze tovább kellett mennünk, megszerveztük a következő utunkat....irány a természet, irány Vinales! :)Nyihaha...lesz a következő bejegyzésben! :)
 




csak, mert

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése