2013. november 29., péntek

Shakira, Shakira!

borus...de megúsztuk


Megérkeztünk Hozeluíz, a vidék ura elé. Ő egy olyan tipikus paraszt, már a szó jó értelmében véve, nem pejorative. Kalap, kockás ing, farmer, csizma...ahogy illik, ellenben mi, kis sortok, szandik, topok, sárga cipő, mondjuk rajtam legalább hosszú farmer volt! :) Végignézett rajtunk, "bajsza" alatt eldörmögött valamit, szigorúan spanyolul, de még ha tudtunk volna is ezen a nyelven, tuti, hogy valami frankó tájszólással, és olyat mondott, hogy azt egy nyelviskola sem tanítja. De elképzelem: ezek meg honnan jöttek? Jönnek itt a csillivilli rucijukban, szerintem lovat sem láttak még, na este nem akarnak ezek semmit, csak egy ágyat! :)
Hozéluíz :)
 
Nem mondott az semmit innentől kezdve jó sokáig. Feltuszakolt minket a lóra, megcsapdosta valamelyiket és elindultunk. Mondjuk akkor már feltűnt, hogy egy "picit "sáros e vidék...
a kis hombre
 
Az a szólás, hogy 4 lába van a lónak, még is megbotlik...na, hát ez igaz. Az életünkért kapaszkodtunk a kantárba és a nyeregbe, mert hogy először is át kellett kelnünk egy vízmosáson, melynek igen meredek fala volt, aztán sokszor szügyig gázoltak a lovak a sárban, nem tudván, hogy hol van a saras-pocsolya alja, így imbolyogtunk, sikoltozva, hátunk mögött meg a vidéki hombre szivarozva.
csendélet
 
A táj valami mesés volt, gyönyörű süvegszerű hegycsúcsokkal, pálmafákkal, kisdisznókkal, meg most már nagydisznókkal is, mert hogy a sárban dagonyázó lovak nem nézték a mi európai ruháinkat, az én gyönyörű, sárga adidas edzőcipőmet, frankón beterítettek minket a vörös agyaggal...
lehet, hogy az egyik Shakira? :)
 
Látva, hogy ezt az utat valaki gyalog tette meg, elgondolkodtunk, hogy ér e annyit a biztos talaj gyalogszerrel, de térdig gázolva a sárban, mint a mi kalandunk lóháton, félelemmel teli sikolyokkal? Kb. egy óra halálfélelem után kissé megnyugodva konstatáltuk, hogy lóháton azért még is jobb a kilátás! :)
sárga...volt
 
Egyedülálló táj fogadja a  Vinales völgybe ellátogató túristákat. A legenda szerint évszázadokkal ezelőtt, a parthoz közeledő spanyol tengerész azt hitte a különös alakú mogoték sziluettjéről, amelyet a sűrű ködben megpillantott, hogy templomi orgonákat lát. Innen kapta a nevét a vidék hegyvonulata is: Sierra de los Organos, azaz Orgonák hegye. Szerintem csak részeg volt a tengerész, biztos citromos rumot ivott a skorbut ellen.:)
kisdisznó a "szobából" nézve
 
Mi próbáltunk kommunikálni Hoseluissal, akit ez egyáltalán nem érdekelt. Ellenben többször rám szólt, hogy Shakira, Shakira! :) Folyamatosan mondtam, hogy Te tiszta hülye vagy, nem Shakira a nevem, sőt, sajnos még csak hasonlóság sincs közöttünk, de ő csak mondta, Shakira, Shakira...néha rácsapott a lovamra...na, ő volt Shakira! :)
a kész mű...kubaicum :)
 
Első megállónk egy pici tanyán volt, ahol a helyi tanyatulajdonos földművelésből, és belőlünk megélő hombre sodort nekünk egy szivart, elmondta, hogy családi hagyomány náluk a szivarkészítés. Elmesélte, hogy a szivarleveleket mindenféle földi jóban áztatják...rumban, kókusztejben, ananászlében, a többit meg már tudni sem akartam, összesodorta, bekente a szivar végét mézzel, és ezt az egyéb szivarokhoz is javasolta, hogy sokkal kellemesebb ízt ad a méz, és tényleg...lazán elpöfékeltünk egy szivart a tornácon, az elmaradhatatlan hintaszékekben ülve, csodálva a tájat, a disznókat a ház közvetlen közelében. Macskával az ölemben, szivarral a számban már csak röhögni tudtam, hogy a ház körüli disznók sokkal tisztábbak voltak, mint mi, akik lóháton gázoltunk át árkon, bokron, vízmosáson.
így készül
 
Következő megállónknál szembesültünk azzal, hogy a cseppkőbarlangba gyalog fogunk menni...nekünk már tők mindegy. Egy csúszós vaspallón átkeltünk a barlang bejáratához, na, má ez sem volt egyszerű, bent a sötétben tapogatódzva elértünk egy tóhoz. És mivel mi tökös csajok vagyunk, meg mocskosak, így ruhástól belementünk a tóba, mosolyt csalva kísérőink arcára, nekünk meg feledhetetlen élményt szerezve. Mert ki az, aki ruhástól belemegy egy olyan vízbe, amiről azt sem tudja, hogy milyen mély, ki lakik benne? Hát mi, a három grácia. Mondjuk abba igazán nem gondoltunk bele, hogy a vizes ruhában (nekem hosszú farmerben) majd vissza kell ülni a lóra, ugyan olyan mocskosak leszünk, mint voltunk, ráadásul még a rajtunk száradó ruha, a magas páratartartalom sem járult hozzá a jó konfortélményhez.
Hoseluisnak is sikerült egy apró mosolyt csalni a szája szegletébe, amikor odaálltam a ló elé, és elkezdtem szólongatni a lovamat: Shakira, Shakira! Buzi ló, nem reagált az semmit, mire HL megkocogtatta a vállam, rámutatott egy távolabb legelésző lóra...az Shakira! 2 órát ültem a girhes dög hátán és nem ismertem föl! Ezek után kész csoda, hogy nem dobott le a hátáról. :)
Újabb 2 óra sárban dagonya után megérkeztünk...és tényleg nem vágytunk másra, csak egy jó meleg zuhanyra, tiszta ruhára, valami finom ételre és egy ágyra...Mindent megkaptunk! :)
dobjuk le a pallóla le? :)
 
Slagot lent a ház előtt, alig folyó melegvizet, új ruhát a bőröndből, és valami fenséges vacsorát a házinénitől! :)


habzsi dőzsi...házinéni módra! :)


2013. november 10., vasárnap

She's the boss! :)

 

A HOTEL, AHOL MOST A BUSZJEGYET VETTÜK
Ráfutottunk...most nem a Hotel Park Centralban kellett megvenni a jegyet Vinalesbe, hanem az utca másik oldalán lévő hotelben. Fene sem érti ezt.
Végigjátszottuk a szokásos mizériát a buszjeggyel. Telefonálgatás ide oda, kisfüzet, nagyfüzet, kifizet, ki fizet? Meg van a jegy, vagy  még nincs, mert persze időben ott kell lenni a buszmegállóban, ott a pecsétek és sorbanállások mekkájában, ott érvényesíteni a jegyünket...kisfüzet, nagyfüzet, "excel" táblázat (kinyomtatott lapon rublikák, amibe megpróbálják beírni a nevünket, kisebb nagyobb sikerrel...inkább kisebb!)

vidéki megálló...tó, pálmafák, hegyek...
 
Utazunk vidékre, felkészületlenül, csak egy kisbőrönddel, a nagyokat a szálláson hagytuk :) Étlen-szomjan nekiindulni egy ilyen buszútnak...fele sem tréfa. De hát nekünk nincs reggelink a szálláson, ej majd veszünk valamit útközben! :) Ahhh...csak hogy nem a túristaparadicsomba, Varaderora megyünk ám, de nem ám...
...hiába Havanna a főváros, hiába lakunk mi a központban, taxit találni reggel nem is olyan egyszerű! Alkudozás, bepakolás, kipakolás...aztán sok órás buszos utazás Pinal de Rio tartomány felé. És még csak nem is a divatos búvárközpontig, hanem "csak" Vinalesig. Ez olyan borosan hangzik, és van is köze a névválasztásnak ehhez, hiszen egy szőlőültetvényről kapta a nevét, és hogy hű maradjon valamelyest ehhez, a kisváros megélhetését mindig is a mezőgazdaság adta/adja, no és mostanság már a turizmus is hozzáad ehhez jócskán...

virágözön
 
De még csak a  buszon ülünk, és már meglehetősen éhesek vagyunk, amikor is megállunk egy szemet gyönyörködtető helyen. Következik a szokásos 20 perces pihenő...157 km-t nem lehet csak úgy, egyhuzamban levezetni! :)
De mi hálásak vagyunk már a pihenőnek, akkor végre eszünk, és iszunk. Kaja az nincs, viszont legeltetheted a szemed a tájon, ami valljuk be, tényleg gyönyörű. Pálmafákkal körülvett tó, mögötte hegyek, szem és kéztávolságban hihetetlen szép virágok, ha ehető lett volna, biztos megkóstoltuk volna.
 

valami illatos virág
Akkor kávézzunk, az legalább van! :) Bóbiskolva olvasom az utikönyvet, gyorsan próbálom megszervezni, hogy itt mit is fogunk csinálni. Már rutinosan csak oda jegyet vettünk, majd eldöntjük, hogy mikor jövünk vissza. Elméletileg 2 napot szántunk rá (1 éjszakát, de aztán itt 2 éjszaka lett, mert sok a látnivaló, fárasztó is)
Aztán leszálltunk...és minket megrohantak az ott lakók, akik kiadják a szobájukat az ide érkező turistáknak (bevételi forrás), és szinte odapréseltek bennünket a busz oldalához, csak polipkarok nyúlkáltak felénk, kínálva a fényképpel igazolt szobát, hogy központi helyen, a legjobb, legolcsóbb, ezt válaszd...és bennem fölment a pumpa, tudom, hogy nekik ez megélhetés, de engem rettenetesen zavart, hogy megint bent vannak a személyes teremben, tukmálják a portékájukat...és igen tudják, hogy meg is kell vennem valamelyiket, így legyen ez az övé, az enyém, nem az enyém...és csak lökdösődtek, barátnőmék meg rám mutogattak, hogy "she's the boss"! Köszi, így utólag is! :)

 
ahol kávé, rum van, kaja nincs
 
Éreztem, hogy választanom kell, mert addig nem lesz nyugtom, de kit, hogyan? És megtörtént...az egyik nő meglehetősen jól (és hangosan) beszélt angolul. Ő lesz a mi emberünk! Már vitte is a bőröndöt, és csak mondta, mondta a magáét: központi helyen, szoba 3 főre, saját fürdőszobával, kértek reggelit? :)
 

 

szoba kilátással :)
Megérkeztünk egy 2 emeletes "lakótelepi" ház 2. emeletéhez, bemegyünk, ott a nő anyukája, ő a házigazda, ő fog főzni, mert ugye akarunk autentikus vacsorát + 10 CUC-ért? És mi legyen benne? és csak mondja, mondja...megmutatja a szobát: 3 beds, 3 lamps, 1 bathroom, 1 window, 1 door...nem viccelek, alig vártuk, hogy kimenjen a szobából, és mi úgy röhögtünk! (a kb 8 nm helyet úgy mutatta be, mintha nem is tudom melyik előkelő uraság kastélyában lennénk, közben a fürdőszobában a melegvíz csak valami halvány sugárban folyt, az is valami meglehetősen furcsa szerkezetnek köszönhetően ott a zuhanyrózsa környékén, jó hogy az áram agyon nem csapott bennünket)
Volt hűtőnk, benne víz, sör (persze ezt ki kellett fizetni), de nem azzal kellett kezdeni, hogy elmegyünk vizet vadászni, helyette elmentünk lovagolni...úgy 4-5 órát! :)

szoba kilátással...bizony esni fog
 
Leültünk a hölggyel beszélni, hogy akkor mit érdemes itt csinálni, hogyan induljunk neki...Akarunk menni most egy kis túrára, ó csak ide a ház mögé, megnézhetjük a farmot, a gyönyörű tájat, a helyi dohánytermő vidéket. És akarjuk ezt lóháton? Hát hogy a viharbane, gyerünk, gyíííí! :)
Holnap meg majd jön a taxi! értünk, és megyünk a völgybe (valle de Vinales, megnézzük a bogotákat, barlangokat, festett barlangot, cseppkőbarlangot...mint a dagadtmadár, aki szereti a csokit: a tejcsokit, étcsokit, lyukascsokit, csokicsokit...mi meg rájöttünk, hogy annyira nem is szeretjük a barlangot.)
 

a legjobb turistguide
Szóval lovagoljunk, na de mibe, mert eljöttünk egy kisbőrönddel, egyébként sem készültünk mocsárjárós, dagonyaruhával (esős évszak), farmersortok, edzőcipő (ó, azóta sem nyerte vissza gyönyörű sárga színét) fehértop...ahogy illik, indulunk is Hoseluizalemanadrianoiglesias hombrehoz, hogy szerezzünk neki egy jó napot, és este a szivarozós, rumos ivós barátainak elmesélhesse a 3 grácia felkészületlenségét a kubai vidékre! :)
 
 
 
 

Hozeluis...
 

2013. október 27., vasárnap

Kalandra fel...:)



Ettünk...
Pihentünk, ettünk, ittunk, jól mulattunk...buliztunk: Mi mást is csinálhatna az ember a paradicsomban! Akklimatizálótunk, hiszen az első pár nap erre volt szánva...feltöltődtünk energiával, élveztük az all inclusiv minden előnyét. Kár, hogy nem olyanok vagyunk, mint a hörcsögök, akik pofazacskójukban képesek tárolni a mogyorót, diót, s'mi földi jó. Jól jött volna az később, amikor még vagy már nem volt nyitva semmi, minket pedig felkészületlenül ért a szomjúság és éhség. Minket, akik hozzá vagyunk szokva a 0-24 órás nyitvatartáshoz...na itt ilyen nincs.
mulattunk...


 
 
Elindultunk Kubát látni...
...ez mindenben más volt! az összes cuccunkat újfent be kellett pakolni, kicsekkolni, eljutni valahogy a buszmegállóhoz...az idő, hm gatyarohasztó hőség, de mert tudom már, hogy a buszon meg jégverem lesz, így farmeres ruházatban küzdünk a meleg ellen! A lehető legkevesebb mozdulat, de ha meg mindenen röhögünk, akkor az is izzasztó! :)

Moro este
 
Szokásos menetrend szerint megittuk a pinacoládánkat a már ismert helyen...még most is finom, nem lehet megunni...aztán megérkeztünk Havannába! :) Bár határozott elképzelésem volt a szállást illetően, hagytam magam rábeszélni egy kedves fiatalembernek, miszerint nagyszerű szállást tud, gyönyörű kilátással a Maleconra...mi bajunk lehet, hát nézzük.

...ittunk...
 
1 barátnő lent maradt a csomagokkal, másikkal megmásztuk a szűk lépcsőt, hogy felérjünk, no nem a Mount Everestre, hanem....
Úristen, le kellett volna fényképezni, de a döbbenettől és a menekülési ösztöntől még ezt sem tettük. Az a matrac, az a berendezés, igaz a terasz tényleg a Maleconra néz, de ott meg sem egy bútor, semmi, de jobb is. Aztán ha jól belegondolok, akkor azon a szűk lépcsőn barátnőm bazi nagy bőrőndje sem fért volna föl. :) Irány a Calle Cuba, mert ott szálltunk meg...De persze ahol akartam, ott nem volt hely, majd csak 2 nap múlva...mondtuk, hogy azt már nem, nem fogunk a bőröndökkel költözködni, így a "régi" szállásunkra esett a választásunk, csak sajnos itt időközben a nénit szélütés érte, így a reggeliről le kellett mondanunk, ami nagy hiba volt részünkről...de a szobában kényelmesen elfértünk 3-an, nagyon kultúrált fürdőszobánk volt, tisztaság, rend és fegyelem! :)
Meg kell hagyni bőröndből élni nem jó, főleg akkor nem, ha kifogod az esős időt, átnedvesedik mindened, mosnod is kéne, de nem szárad, menned is kéne, de hogy vigyed, vizesen? A többi is vizes lesz, oda a jó illatú ruháknak, a vasalt mindennek...

kedvenc
 
Gyors városnézés a központban, csak hogy a barátosnő is tisztában legyen mi hol van, hogy talál vissza, stb.
Aztán irány a peremkerület...Megtapasztaltuk a trópusi esőt is, jó párszor. De 1-1 helyen remekül elvoltunk a koktéljainkkal, a rákokkal, langusztákkal...és csak bohóckodtunk, röhögtünk, cukkoltuk a másikat. Aztán volt olyan, hogy egész délután aludtunk, mert úgy ömlött az eső.

mulattunk
 
Aztán a bulik, mesések. Soha ilyen jók nem voltak! Annyira hiányoznak!!!!
Amikor végigmentem pl. az Obispón, és rámköszönnek, hogy hogy van a lábad? és én kérdőn nézek vissza, mire a válasz, nem emlékszel rám? Tegnap a bárban én voltam az énekes, és Te mezítláb jöttél be, fáj még a lábad? Mondtam, hogy nem fájt, csak a szakadó esőben inkább a lábam ázzon el, mint a szandim! :) Este nem zenélek, táncolsz majd velem? Mi az hogy! :) Na, ezek nagyon jól estek ám. Vagy amikor az utca másik oldaláról átköszönnek, hogy szia magyar lány!este találkozunk és táncolunk! :)

...még mindig iszunk...
 
Persze itt sem kerek minden, és próbálnak lehúzni, meg minden, amit valahol meg is értek, így most a számítógépem mögött ülve, visszaemlékezve, a nyomorra, a kiszolgáltatottságukra, a leleményességükre, az élni akarásra, a kitörési vágyra...a vágyra, ami nekem valóság, nekik nem az. De ott még is felháborított az, hogy ha délután lebeszéljük, hogy el szeretnénk menni este a Hotel Floridába táncolni (tőlünk 2 párhuzamos utcára, gyalog is kb kényelmesen 8 perc) bicitaxival, csak hogy ne legyünk már esőáztatta verebek, mire odaérünk, kialkudjuk az árat, pontosítom, fixálom, és erre megpróbál dupla díjat kérni...pofátlanság. A kialkudott árat kifizettük, természetesen, aztán szárazlábbal léptük át a hotel kapuját, csak hogy bent a sok tánctól ázzunk el...mennyei volt. A hajam minden este afrosra göndörödött az izzadságtól...
Itt az árban benne van 2 koktél ára, nagyon népszerű a turisták körében, mert ide járnak a helyi nagyon jó táncosok, és most nem részletezem, hogy nekik mi a jó abban, hogy a turistákkal táncolnak, maradjunk annyiban, hogy mindenki jól jár...Sajnos azonban pontban 1:00-kor véget ér a móka, kacagás  a Stand by me bachata versiojával! Akár hányszor hallom itthon, nekem a havannai Florida Hotel jut eszembe erről. (1ébként a bulikban minimális bachata van, viszont azok a ruedák...mesések! )


Persze mindenki fel van pörögve, és mennénk tovább...megyünk is, gyalogszerrel egy kis bárba, ahol mindig élő zene van. Gyakorlatilag itt ugyan azokkal találkozunk, akik a Hotelben is ott ropták a táncot!
Aztán ennek is vége...haza kell menni! Vagy nem! Volt hogy hajnalig beszélgettünk a helyiekkel...kézzel lábbal, rummal rásegítve! és életemben nem ettem olyan finom hamburgert, mint akkor hajnalban. A mérete is óriási volt. Mivel nagyon éhes voltam, így a helyi barátaimmal felkerekedtünk, bementünk a kínai negyedbe vettem nekik egy üveg rumot, így lettem én az Istenkirály! :), ők meg vettek nekem egy kis energiár, hamburgert.
Összefolynak a nappalok, az estékkel, mert hogy nappal sincs ez másként...megyünk, beszélgetünk, beülünk, iszunk, táncolunk...
Ó, Obispo bár...Ha erre jársz, feltétlenül térj be. A zenekarok, és a kaják is finomak!

Obispon egy bárban...a kedvenc helyünk, zenekarunk! :)
 
Aztán persze tovább kellett mennünk, megszerveztük a következő utunkat....irány a természet, irány Vinales! :)Nyihaha...lesz a következő bejegyzésben! :)
 




csak, mert

2013. augusztus 21., szerda

Ez mindenben más volt...



Kezdjük azzal, hogy 3-an mentünk, 3hétre, saját szervezésben.
Aztán ott van a repülőút. Budapest-Zürich-Varadero, vissza Varadero- Cancun!!!-Zürich-Budapest. Az első út, ami Budapestről indult. No és a repülő! :) Edelweiss Air.
Olyan gyorsan történt minden...budapesti becsekkolásunk után egy kis lazító fogyasztásával nem csak a repülő, de az idő is elröppent, Zürichben találtuk magunkat. És már indultunk is tovább Varaderora.
De milyen jó kis géppel! :)
Viszonylag nagy hely, saját szórakoztató monitor, amin rengeteg film, CD, rádió, játék próbálta rövidebbé tenni azt, ami egyébként most is pontosan 11 óra volt, de valahogy mégis elviselhetőbb volt MINDEN!
Rengeteg kaja, sok italkínálás, csoki és egyebek, ez mind, mind az Edelweiss légitársaság ajánlata volt. Kivétel az alkohol. Úgy látszik a merev svájciak nem akarták, hogy merev részeg emberek üljenek a gépen. Mit mondjak, a whisky, amit megittunk Budapesten, az szinte kitartott az egész úton, hiszen folyamatos volt az ellátás a gépen, és a sok egyéb kütyü is lefoglalt bennünket. Barátnők könnyen tanulnak, takarók a táskában landoltak, ez is szép, de még hasznosabb! :) A fém evőeszköz az én táskámba került, de milyen jól tettem, hogy eltettem. Milyen jól is jött az az avokádó pucoláskor a buszutakon! :) 


Aztán 1xcsak ott is voltunk, semmi hiszti. Vagy a Frontin tette elviselhetővé? Sosem fogjuk ezt már megtudni!
Mivel most nem szervezett úton voltunk, vagyis szervezett volt az, de még mennyire, én szerveztem! :) Szóval nem volt transzferünk, de tudtuk a taxi transzfer árait. Így irány a Tortuga! 3 csaj 3 nagy bőrönddel, 3 kis bőrönddel, némi kézitáskával...és ezt hányszor ismételtük meg, alig férve be 1-1 taxiba! De a fix bevételt már a kezükben-zsebükben érző sofőrök igen leleményesnek bizonyultak a bőröndpakolás illetően, no meg a 3 grácia betuszkolásával!
Itt vagyunk a szállodában...és NEM cseréltettem szobát, nem azért mert a Hilton lakosztályát kaptuk meg, hanem mert tudtuk, hogy továbbállunk 5 nap múlva...és aludni nem mindegy? Hűha, megy nekem ez a manana, meg a relax. Ki hitte volna! :)...és kezdetét veszi a nyaralááááás! :D







2013. június 14., péntek

IV...a leg,leg,leg

Három a kislány...



Akár tündérmese is lehetne, hogy a három királylány felveszi a mérföldlépő csizmáját, és elmegy az óperencián túlra...csak előbb:



Rengeteg levélszemetet kapok, de azért az utazásos leveleket átfutom, itt meg már a címben is szerepelt, hogy ennyi és ennyi Havannába a repülőjegy! Megnyitom, de nem lelem, és bizony fel is bosszantottam magam rajta, hogy a vásárlók megtévesztése, blablabla, de nem hagytam annyiban. Írtam egy kedvesen  dörgedelmes levelet az utazási irodába, hogy ugyan már, mikorra van ez a szenzációs ajánlatuk, mert én bizony nem találom. És innentől az események pörögnek: találnak nekem utat szenzációs áron, budapesti indulással, nagyon jó csatlakozásokkal 3 hétre szeptember végére. Úristen, úristen, úristen....:) június elejét írunk, nagyon gyorsan kell szereznem útitársat. Fészbuk, jönnek a privát levelek, benne a húha, tényleg, most nem jó (júniusi foglalás, szeptemberi út, nem is értem az embereket), szóval a kifogások, aztán meg a későbánat, eső után köpönyeg, meg aztán, hogy dehülyevoltam! :) Én szóltam!


Aztán lett útitárs, kettő is. A két lány nem is ismerte egymást, én voltam a közös pont az életükbe! No meg most már a lefoglalt repülőjegy. Kötöttünk rá biztosítást, ha netalántán valakinek valami közbe jön, akkor így alig buktunk volna a jegyen valamit! Ha sok idő telik el a foglalás és az utazás között, szerintem az a pár ezer forint megéri, hogy ne százezreket veszítsen az ember! A jegy lefoglalva 06. 06-án, kifizetés legkésőbb 06. 08-án! Kapkodás, pénz nincs, de van hitelkártya, arról meg utalni nem lehet, péntek lévén a saját bankom hamarabb bezárt, így a Ráfázol Bank félig lehúzott rácsán bemászva izgatottan kérdezem, hogy tudok hitelkártyáról közvetlenül banki tranzakciót végezni?  Nem, de megvárják, amíg kiveszem a pénzt, majd átutalom...a lehető legdrágább megoldás, de enyém a repjegy, enyém az út...no és a másik két gráciáé!


Persze ezután kapom a leveleket, hogy én is én is, én is...hahóóóó, hát erről lekéstetek, és én ugye szóltam, hogy ilyen akcióknál nagyon gyorsan kell cselekedni!
Mi pedig szép lassan kezdünk rákészülni az útra. Az a barátnőm, akivel már voltam, tudta, hogy mi a dörgés, a másik meg csak pillogott, hogy áááá, hol van az még...hónapokig meg sem mondta otthon, hogy van egy repülőjegye...Kubába...több, mint 3 hétre! :)
Én meg eszeveszetten elkezdtem tervezni, számolni, mennyi is lesz az annyi, hová menjünk, mennyit maradjunk...mert azt már tudtuk, hogy most nem leszünk szállodához kötve, nem leszünk városhoz kötve, bejárjuk egész Tolnát-Baranyát, Vinalestől Santiago de Cubáig mindent!


Újságcikkek, előző élmények, kimaradt részek felfedezésére vágytunk, meg a TÁNCRA! :) feltétlenül meg kell néznünk ezt, el kell mennünk ide és ide, meg kell kóstolnunk ezt és ezt, első bálos barátnőnk meg csak nézett bennünket, hogy jól van lányok, mondjátok meg mennyit váltsak, mit vigyek, mikorra legyek hol! Nem értette az izgalmunkat, fel sem fogta, hogy alig 4 hónap múlva nem itt lesz, és az élete fenekestül fel fog fordulni! :)
Könyvek, CD-k cseréltek gazdát, közben én néztem az euro árfolyamát, a szállodák foglaltságát, a legkedvezőbb ajánlatra várva, hogy mikor tudom lefoglalni a már jól bevált szállodánkban az utazásunk elejére és a legvégére azt a pár napot, amikor odaérve akklimatizálódunk, visszajövet lenyugszunk. És igen, ez is sikerült! Tortuga elején 4 éj, végén 2 éjszaka. 
Aztán szólt a cég, hogy ősszel senki sem mehet el szabira, mert akkor van a nagy hajrá! :( Jeleztem, hogy bocsi, nekem repülőjegyem van szeptember végére! Jó elmehetsz! Nem mertem megmondani, hogy október végén fogok újra dolgozni, ezt a legvégén a gépben jeleztem a naptáramban! :) És csak akkor számolták ki, hogy több mint 3 hét! De akkor már késő!
Grillpartik, esti csajos beszélgetések, fészbukolás, link küldés, telefonálgatások következtek.
Aztán megismertem valakit július végén. Ezt is Kubának köszönhetem, meg azt is, hogy majdnem nem is élte túl ezt a 3 hetet a kapcsolat, és bár a megismerkedésünk pillanatában tudta, hogy utazni fogok, valahogy éreztük, hogy ez fenekestül fel fogja forgatni az életünket...









2013. május 26., vasárnap

és ha baj van?

Ilyen is van Kubában! :)
Allergia I.

Rákok és a fokhagyma...csók kizárva! :)




Santiagóból hazafelé én vezettem. Fittipaldiként nyomtam a gázt, melynek hatására az odaút 17 órájából 5órát lefaragva 12 óra alatt Havannába értünk.
Útközben megálltunk valahol kajálni. Isteni pizzaféleséget ettünk egy városi piacon. Valami kimustrált olajoshordóban faszén fölött sült a finomság. De nekem ez nem volt elég, hiányoltam róla a pizzaszószt. Kaptam is rá valami házi borzadályt, amit nem volt merszem visszautasítani...vesztemre. A finom ebéd elfogyasztása után azt vettem észre, hogy a kézfejemen furcsa kis pöttyök kezdtek el megjelenni, amelyek az idő múlásával terjedtek az alkaromon, majd lenyúlva a lábamhoz megdöbbenve tapasztaltam, hogy már a lábfejemen sincs ép bőr.
Végigfutott az agyamon, hogy milyen csúnya is egy anaphilaxiás reakció orvosi segítség nélkül. Nem mertem szólni a többieknek, nem akartam pánikot kelteni, csak nyomtam a gázpedált, hogy hát ha Havannában nagyobb a túlélési esélyem, mint itt a világ végén, ahol még benzinkút sem volt, és a narancssárga lámpa már jó ideje figyelmeztetett, hogy a végét járja a kocsi is.
Szerencsére időben visszaértünk a fővárosba, ahol a házinénink alkalmazottja is allergiával küszködött, így kaptam tőle valamilyen antihisztamint...köszönöm Pfizer, melyből rögtön dupla adagot vettem be, és folytattam azt egészen a hazajövetelemig. Megjegyzem a lábamon még itthon is látható volt az allergia nyoma.

Narancsfagyi tányérból, alumínium kanállal! Sorba kell érte állni...Copelia! :)


Allergia II.

Újrahasznosítva...olajoshordó-sütő :)


Tényleg nem jellemző rám az allergia, de itt 2x is megtalált. 2. alkalommal valószínű napallergiám lett. Meleg volt kint és hát a por sem volt kevés Havannában. Gyűlölöm, ha nedves a bőröm, de itt ez elkerülhetetlen volt, hiszen nem a légkondícionált szobában voltunk, hanem jöttünk-mentünk, és nem csak a túristák által látogatott tiszta belvárosban tettük ezt, hanem bizony kimerészkedtünk a biztonsági övezetből is. A por és az izzadság azt eredményezte, hogy mire a tiszta vidékre, Vinalesbe értünk a karomat, nyakamat, mellkasomat bababőr helyett rinocérosz bőr váltotta fel, melyre megint a helyi kencefice hozott gyógyírt. Ezt a krémet haza is hoztam, és a családban itthon máson is segített. Még hogy nem jó az egészségügyi ellátás Kubában? :)

Már megint rákok!


Diarrhoe (hasmenés)

Tökmind1 mi ez, ezt is megettük! :D


Szegény barátnő sem úszta meg, ő hasmenést kapott. Ugyan azt ettük, ugyan ott voltunk, talán csak a koktél, amit megittunk, az volt különböző, és ebből kifolyólag talán a jégkocka lehetett a bűnös, nem tudunk másra gondolni. De ez a koktél keresztbe húzta a havannai itt-ott tartózkodását, az biztos.
Megette az itthonról hozott széntablettát, hasmenés elleni összes egyéb gyógyszert...eredménytelenül. amikor is kapott a kubai varázslónőtől, mert hogy már egy santeria szertartáson is túl volt a barátnő,  egy üveg rózsaszín folyadékot, amitől csodák csodája, a több napos rosszullét után minden tünete elmúlt. Elolvastam az üvegcsén található leírást, és meg kell állapítani, hogy ez aztán mindenre jó: torokfájás, hasmenés, láz és társai reszkessetek. Legalább olyan hatékony volt, mint a Bazi nagy görög lagziban a Vindex, ablakmosástól a pattanásig mindenre tökéletes.

Na ezt....kihagytuk! :)


Biztosító, kórház...

Csoki, akarom mondani süti! :D


Utolsó nap orvosra volt szükségem Varaderon. Mivel tudtam, hogy nem nagy a baj, de a repülőre enélkül a vizit nélkül nem ülhetek föl, így tudtam, hogy elkerülhetetlen lesz a főúton a "klinika" felkeresése. De mert nem voltam tisztában az árakkal, gondoltam felhívom a biztosítómat, hogy segítséget és eligazítást kérjek. Nagyon mókás volt, mivel kérték, hogy tegyem le a telefont, utána néznek, hogy hová, kihez fordulhatok a búmmal-bánatommal. Visszahívás után azonosították hollétemet...MEXIKÓban vagyok, szerintük! :D Mondtam, hogy majdnem, de nekem Varaderon, vagy Matanzasban kellene orvos! Kézbe vettem az életemet, elmentem a "klinikára", elmondtam a panaszomat a recepciósnak (megértett :) ), majd türelmemet kérte, mert a doktor úr épp egy fuldokló kisgyermeket látott el, és majd utána fog megnézni engem is!
Doktor bácsi 70 és a halál között volt! Ránéztem, és nem értettem, hogy ez a doki vizsgál törött lábat, gyulladt torkot, fájó pocit? Hát itthon is megválogatom, hogy ki nyúljon hozzám, nehogymár itt ne így legyen. Kérdem is az asszisztenst, hogy van e másik doktor bent a kórházban. Válasz: nincs, de nyugodjak meg a doktor úr profi...és tényleg az volt! Korrekt, gyors...és a számla sem volt elvetemült, itthon a biztosító többet akadékoskodott, de végül is kifizették a számlát!
Sajnos saját bőrön kellett megtapasztalnom, hogy Kubában tényleg magas színvonalú a betegellátás. Jó a gyógyszeres ellátás, de azért tudsz segíteni, ha nem kellett a gyógyszer, amit kivittél (antibiotikum, fájdalomcsillapító, allergia ellenes szerek) azt szívesen veszik, ha ott hagyod! :)

és ez az iciripiciri mind megette! :D

 





2013. április 11., csütörtök

Szerelmem Santiago

Frederico García Lorca spanyol költő így jellemezte a várost: "hárfa élő húrokkal, kajmán, dohányvirág"

Meleg van. Sokkal melegebb, mint Havannában. Nem is csodálom, hogy ennek megfelelően a zene és a tánc is sokkal lassabb...szenvedélyesebb, decensebb. Nem csinálsz fölösleges mozdulatokat, sem a táncban, sem a mindennapos életben. Hogy érzékeltessem a meleget..a légkondis szobánkban megolvadt a csokoládé a csomagolásában, és most nem részletezem a megevés művészetét, hátha kiskorúak is olvassák a blogot! :)
Szóval elszámoltam magam...mármint pénzügyileg. Illetve nem is, csak bekavart a kubai barát és az anyukája (ha kocsival utaztok és kevés a pénzetek, akkor 4 fizető utassal tegyétek azt, mert egyébként jobban megéri busszal menni...kényelmesebb is, ha éjjel utaztok, akkor 1 éjszakát megspóroltok, de mi nem ezt tettük.) Ezért megszorító intézkedéseket kellett hozni ott, a banánköztársaságban, miközben kishazánkban éppen a szokásos szerdai üzemanyag áremelés volt!
Ez abból állt, hogy CUC-ból CUP-ba váltottunk ( azaz a turistás pénzből, a helyire, ami persze nem annyira megengedett), és gyakorlatilag ott ettünk, ahol a helyiek...az utcán...mennyei ízek, oda mentünk ahová helyi pesoval lehetett bejutni. Spóroltunk, de közben azért jól éltünk...:). Viszont így is nagyon kevés időnk maradt a város felfedezésére, mivel csak 2 éjszakát töltöttünk itt.
Megízleltük, meghallgattuk, megnéztük a forradalom bölcsőjének nevezett várost. Itt senki sem marad sokáig egyedül. Előbb utóbb beszédbe elegyednek veled, táncba visznek...
Lassan, nagyon lassan, vízzel felszerelkezve, de mindig szomjasan felfedeztük a Cespedes parkot, a calle Heredia környékét, ahol megállás nélkül szól a zene, így ismerkedtünk meg Daikivel...és aztán másról sem szólt Santiago, csak a táncról.
...valahol a calle Heredián történt. Betértünk, mert szólt a zene. Aztán felkért egy szimpatikus fiatalember. Persze, a turistát könnyű táncba vinni...,táncolt velem egyet a székek között, aztán visszakísért illedelmesen a helyemre. Majd felkért egy idős bácsi, aki bátran kivitt a zenekar elé, megmutatva partnerét a közönségnek (salsa: mutasd a nőt) és táncolt velem egy sont. Mennyei volt. A végén megtapsoltak bennünket, a lovagom kezet csókolt, és büszkén visszakísért a helyemre. Igen, büszkén, mert salsázni sokan tudnak a turisták között, de sont táncolni...
Látta ezt a fiatalember, aki immár 2x kért fel táncolni, és már nem a háttérben, hanem ő is a zenekar előtt mutatta be tánctudását. Hát volt mit mutogatnia!
Aztán búcsút intettem Neki és a helynek, továbbálltunk...volna, de utánunk lépett az utcán! Sergioval beszédbe elegyedett, aki fordított nekünk.
Daiki illedelmesen bemutatkozott, elmondta, hogy este szeretne bennünket elvinni táncolni egy olyan helyre, ami nem turista hely. De előtte szeretne tanítani nekünk, táncot!
Sergio biztatott bennünket, hogy nem lesz semmi baj, nyugodtan bólintsunk rá, ő is ott lesz.
Elmentünk hát Daiki szegényes, de annál tisztább és barátságosabb otthonába. A fickó leszervezett még 2 haverját, akik egész délután táncoltattak bennünket, megtanítottak egy sort, mindezt csak azért, hogy este már mint összeszokott páros lépjünk, no nem a világot jelentő deszkákra, hanem a soktagú zenekar elé, a kubaiak közé. De még akkor is először a székek között vezetett pár mozdulatot, amelyben elmagyarázta, hogy mit, mikor, miért...
Aztán színpadra, akarom mondani táncparkettre léptünk...és az maga volt a csoda. Daiki egy csodás táncos volt, aki mutatta a nőt...Fantasztikus párost alkottunk, aminek hangot is adott az ott szórakozó kubai nép, és nem utolsó sorban a zenekar. Ha leültem pihenni, a zenekar felkért, hogy legyek kedves és táncoljak, de talán a legszebb dicséret még is egy idősebb, jólszituált kubai hölgytől érkezett, aki távozásakor odajött és kezet szorított velem, gratulálva, hogy ennyire szépen nem látott még turistát táncolni. Én meg ragyogtam a dicsérettől, Daiki pedig kihúzta magát, hogy lám-lám, jól választott. Volt ott 1-2 turista, akik le is csaptak a fiúkra, hogy vigyék őket táncba, de Daikit hiába unszoltam, hogy nyugodtan, maximum a barátnőmmel volt hajlandó rajtam kívül táncolni.
Amikor a zenekar befejezte a játékát, és hazaindultak, a soktagú zenekarból jó páran kézcsókukkal fejezték ki bókjukat. Nem mondom, hogy rosszul esett. Sőt, kifejezetten büszke voltam...és nagy nagy hálával gondoltam Lilire és Regalra, akiktől e tánc alapjait tanultam! Köszönöm!
Valahogy ez a nap, ez az este alapjaiban változtatta meg a tánchoz való hozzáállásomat! Megtanultam az alapokat, sajnos sosem lesz a véremben, de egy jó táncos csodákra képes, kihozhatja belőlem a maximumot! Szívesen járok el bulizni, ha a partner jó táncos, bármit le tud vezetni...és elkezdtem kizombázni...(csak megsúgom, a Zöldfoki Szigetek nincs is olyan messze, mint Kuba! Egy újabb úticél, egy újabb blog, de még ebből is hátravan 1 újabb utazás, telis- tele élményekkel)