2013. november 10., vasárnap

She's the boss! :)

 

A HOTEL, AHOL MOST A BUSZJEGYET VETTÜK
Ráfutottunk...most nem a Hotel Park Centralban kellett megvenni a jegyet Vinalesbe, hanem az utca másik oldalán lévő hotelben. Fene sem érti ezt.
Végigjátszottuk a szokásos mizériát a buszjeggyel. Telefonálgatás ide oda, kisfüzet, nagyfüzet, kifizet, ki fizet? Meg van a jegy, vagy  még nincs, mert persze időben ott kell lenni a buszmegállóban, ott a pecsétek és sorbanállások mekkájában, ott érvényesíteni a jegyünket...kisfüzet, nagyfüzet, "excel" táblázat (kinyomtatott lapon rublikák, amibe megpróbálják beírni a nevünket, kisebb nagyobb sikerrel...inkább kisebb!)

vidéki megálló...tó, pálmafák, hegyek...
 
Utazunk vidékre, felkészületlenül, csak egy kisbőrönddel, a nagyokat a szálláson hagytuk :) Étlen-szomjan nekiindulni egy ilyen buszútnak...fele sem tréfa. De hát nekünk nincs reggelink a szálláson, ej majd veszünk valamit útközben! :) Ahhh...csak hogy nem a túristaparadicsomba, Varaderora megyünk ám, de nem ám...
...hiába Havanna a főváros, hiába lakunk mi a központban, taxit találni reggel nem is olyan egyszerű! Alkudozás, bepakolás, kipakolás...aztán sok órás buszos utazás Pinal de Rio tartomány felé. És még csak nem is a divatos búvárközpontig, hanem "csak" Vinalesig. Ez olyan borosan hangzik, és van is köze a névválasztásnak ehhez, hiszen egy szőlőültetvényről kapta a nevét, és hogy hű maradjon valamelyest ehhez, a kisváros megélhetését mindig is a mezőgazdaság adta/adja, no és mostanság már a turizmus is hozzáad ehhez jócskán...

virágözön
 
De még csak a  buszon ülünk, és már meglehetősen éhesek vagyunk, amikor is megállunk egy szemet gyönyörködtető helyen. Következik a szokásos 20 perces pihenő...157 km-t nem lehet csak úgy, egyhuzamban levezetni! :)
De mi hálásak vagyunk már a pihenőnek, akkor végre eszünk, és iszunk. Kaja az nincs, viszont legeltetheted a szemed a tájon, ami valljuk be, tényleg gyönyörű. Pálmafákkal körülvett tó, mögötte hegyek, szem és kéztávolságban hihetetlen szép virágok, ha ehető lett volna, biztos megkóstoltuk volna.
 

valami illatos virág
Akkor kávézzunk, az legalább van! :) Bóbiskolva olvasom az utikönyvet, gyorsan próbálom megszervezni, hogy itt mit is fogunk csinálni. Már rutinosan csak oda jegyet vettünk, majd eldöntjük, hogy mikor jövünk vissza. Elméletileg 2 napot szántunk rá (1 éjszakát, de aztán itt 2 éjszaka lett, mert sok a látnivaló, fárasztó is)
Aztán leszálltunk...és minket megrohantak az ott lakók, akik kiadják a szobájukat az ide érkező turistáknak (bevételi forrás), és szinte odapréseltek bennünket a busz oldalához, csak polipkarok nyúlkáltak felénk, kínálva a fényképpel igazolt szobát, hogy központi helyen, a legjobb, legolcsóbb, ezt válaszd...és bennem fölment a pumpa, tudom, hogy nekik ez megélhetés, de engem rettenetesen zavart, hogy megint bent vannak a személyes teremben, tukmálják a portékájukat...és igen tudják, hogy meg is kell vennem valamelyiket, így legyen ez az övé, az enyém, nem az enyém...és csak lökdösődtek, barátnőmék meg rám mutogattak, hogy "she's the boss"! Köszi, így utólag is! :)

 
ahol kávé, rum van, kaja nincs
 
Éreztem, hogy választanom kell, mert addig nem lesz nyugtom, de kit, hogyan? És megtörtént...az egyik nő meglehetősen jól (és hangosan) beszélt angolul. Ő lesz a mi emberünk! Már vitte is a bőröndöt, és csak mondta, mondta a magáét: központi helyen, szoba 3 főre, saját fürdőszobával, kértek reggelit? :)
 

 

szoba kilátással :)
Megérkeztünk egy 2 emeletes "lakótelepi" ház 2. emeletéhez, bemegyünk, ott a nő anyukája, ő a házigazda, ő fog főzni, mert ugye akarunk autentikus vacsorát + 10 CUC-ért? És mi legyen benne? és csak mondja, mondja...megmutatja a szobát: 3 beds, 3 lamps, 1 bathroom, 1 window, 1 door...nem viccelek, alig vártuk, hogy kimenjen a szobából, és mi úgy röhögtünk! (a kb 8 nm helyet úgy mutatta be, mintha nem is tudom melyik előkelő uraság kastélyában lennénk, közben a fürdőszobában a melegvíz csak valami halvány sugárban folyt, az is valami meglehetősen furcsa szerkezetnek köszönhetően ott a zuhanyrózsa környékén, jó hogy az áram agyon nem csapott bennünket)
Volt hűtőnk, benne víz, sör (persze ezt ki kellett fizetni), de nem azzal kellett kezdeni, hogy elmegyünk vizet vadászni, helyette elmentünk lovagolni...úgy 4-5 órát! :)

szoba kilátással...bizony esni fog
 
Leültünk a hölggyel beszélni, hogy akkor mit érdemes itt csinálni, hogyan induljunk neki...Akarunk menni most egy kis túrára, ó csak ide a ház mögé, megnézhetjük a farmot, a gyönyörű tájat, a helyi dohánytermő vidéket. És akarjuk ezt lóháton? Hát hogy a viharbane, gyerünk, gyíííí! :)
Holnap meg majd jön a taxi! értünk, és megyünk a völgybe (valle de Vinales, megnézzük a bogotákat, barlangokat, festett barlangot, cseppkőbarlangot...mint a dagadtmadár, aki szereti a csokit: a tejcsokit, étcsokit, lyukascsokit, csokicsokit...mi meg rájöttünk, hogy annyira nem is szeretjük a barlangot.)
 

a legjobb turistguide
Szóval lovagoljunk, na de mibe, mert eljöttünk egy kisbőrönddel, egyébként sem készültünk mocsárjárós, dagonyaruhával (esős évszak), farmersortok, edzőcipő (ó, azóta sem nyerte vissza gyönyörű sárga színét) fehértop...ahogy illik, indulunk is Hoseluizalemanadrianoiglesias hombrehoz, hogy szerezzünk neki egy jó napot, és este a szivarozós, rumos ivós barátainak elmesélhesse a 3 grácia felkészületlenségét a kubai vidékre! :)
 
 
 
 

Hozeluis...
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése