2013. november 29., péntek

Shakira, Shakira!

borus...de megúsztuk


Megérkeztünk Hozeluíz, a vidék ura elé. Ő egy olyan tipikus paraszt, már a szó jó értelmében véve, nem pejorative. Kalap, kockás ing, farmer, csizma...ahogy illik, ellenben mi, kis sortok, szandik, topok, sárga cipő, mondjuk rajtam legalább hosszú farmer volt! :) Végignézett rajtunk, "bajsza" alatt eldörmögött valamit, szigorúan spanyolul, de még ha tudtunk volna is ezen a nyelven, tuti, hogy valami frankó tájszólással, és olyat mondott, hogy azt egy nyelviskola sem tanítja. De elképzelem: ezek meg honnan jöttek? Jönnek itt a csillivilli rucijukban, szerintem lovat sem láttak még, na este nem akarnak ezek semmit, csak egy ágyat! :)
Hozéluíz :)
 
Nem mondott az semmit innentől kezdve jó sokáig. Feltuszakolt minket a lóra, megcsapdosta valamelyiket és elindultunk. Mondjuk akkor már feltűnt, hogy egy "picit "sáros e vidék...
a kis hombre
 
Az a szólás, hogy 4 lába van a lónak, még is megbotlik...na, hát ez igaz. Az életünkért kapaszkodtunk a kantárba és a nyeregbe, mert hogy először is át kellett kelnünk egy vízmosáson, melynek igen meredek fala volt, aztán sokszor szügyig gázoltak a lovak a sárban, nem tudván, hogy hol van a saras-pocsolya alja, így imbolyogtunk, sikoltozva, hátunk mögött meg a vidéki hombre szivarozva.
csendélet
 
A táj valami mesés volt, gyönyörű süvegszerű hegycsúcsokkal, pálmafákkal, kisdisznókkal, meg most már nagydisznókkal is, mert hogy a sárban dagonyázó lovak nem nézték a mi európai ruháinkat, az én gyönyörű, sárga adidas edzőcipőmet, frankón beterítettek minket a vörös agyaggal...
lehet, hogy az egyik Shakira? :)
 
Látva, hogy ezt az utat valaki gyalog tette meg, elgondolkodtunk, hogy ér e annyit a biztos talaj gyalogszerrel, de térdig gázolva a sárban, mint a mi kalandunk lóháton, félelemmel teli sikolyokkal? Kb. egy óra halálfélelem után kissé megnyugodva konstatáltuk, hogy lóháton azért még is jobb a kilátás! :)
sárga...volt
 
Egyedülálló táj fogadja a  Vinales völgybe ellátogató túristákat. A legenda szerint évszázadokkal ezelőtt, a parthoz közeledő spanyol tengerész azt hitte a különös alakú mogoték sziluettjéről, amelyet a sűrű ködben megpillantott, hogy templomi orgonákat lát. Innen kapta a nevét a vidék hegyvonulata is: Sierra de los Organos, azaz Orgonák hegye. Szerintem csak részeg volt a tengerész, biztos citromos rumot ivott a skorbut ellen.:)
kisdisznó a "szobából" nézve
 
Mi próbáltunk kommunikálni Hoseluissal, akit ez egyáltalán nem érdekelt. Ellenben többször rám szólt, hogy Shakira, Shakira! :) Folyamatosan mondtam, hogy Te tiszta hülye vagy, nem Shakira a nevem, sőt, sajnos még csak hasonlóság sincs közöttünk, de ő csak mondta, Shakira, Shakira...néha rácsapott a lovamra...na, ő volt Shakira! :)
a kész mű...kubaicum :)
 
Első megállónk egy pici tanyán volt, ahol a helyi tanyatulajdonos földművelésből, és belőlünk megélő hombre sodort nekünk egy szivart, elmondta, hogy családi hagyomány náluk a szivarkészítés. Elmesélte, hogy a szivarleveleket mindenféle földi jóban áztatják...rumban, kókusztejben, ananászlében, a többit meg már tudni sem akartam, összesodorta, bekente a szivar végét mézzel, és ezt az egyéb szivarokhoz is javasolta, hogy sokkal kellemesebb ízt ad a méz, és tényleg...lazán elpöfékeltünk egy szivart a tornácon, az elmaradhatatlan hintaszékekben ülve, csodálva a tájat, a disznókat a ház közvetlen közelében. Macskával az ölemben, szivarral a számban már csak röhögni tudtam, hogy a ház körüli disznók sokkal tisztábbak voltak, mint mi, akik lóháton gázoltunk át árkon, bokron, vízmosáson.
így készül
 
Következő megállónknál szembesültünk azzal, hogy a cseppkőbarlangba gyalog fogunk menni...nekünk már tők mindegy. Egy csúszós vaspallón átkeltünk a barlang bejáratához, na, má ez sem volt egyszerű, bent a sötétben tapogatódzva elértünk egy tóhoz. És mivel mi tökös csajok vagyunk, meg mocskosak, így ruhástól belementünk a tóba, mosolyt csalva kísérőink arcára, nekünk meg feledhetetlen élményt szerezve. Mert ki az, aki ruhástól belemegy egy olyan vízbe, amiről azt sem tudja, hogy milyen mély, ki lakik benne? Hát mi, a három grácia. Mondjuk abba igazán nem gondoltunk bele, hogy a vizes ruhában (nekem hosszú farmerben) majd vissza kell ülni a lóra, ugyan olyan mocskosak leszünk, mint voltunk, ráadásul még a rajtunk száradó ruha, a magas páratartartalom sem járult hozzá a jó konfortélményhez.
Hoseluisnak is sikerült egy apró mosolyt csalni a szája szegletébe, amikor odaálltam a ló elé, és elkezdtem szólongatni a lovamat: Shakira, Shakira! Buzi ló, nem reagált az semmit, mire HL megkocogtatta a vállam, rámutatott egy távolabb legelésző lóra...az Shakira! 2 órát ültem a girhes dög hátán és nem ismertem föl! Ezek után kész csoda, hogy nem dobott le a hátáról. :)
Újabb 2 óra sárban dagonya után megérkeztünk...és tényleg nem vágytunk másra, csak egy jó meleg zuhanyra, tiszta ruhára, valami finom ételre és egy ágyra...Mindent megkaptunk! :)
dobjuk le a pallóla le? :)
 
Slagot lent a ház előtt, alig folyó melegvizet, új ruhát a bőröndből, és valami fenséges vacsorát a házinénitől! :)


habzsi dőzsi...házinéni módra! :)


2013. november 10., vasárnap

She's the boss! :)

 

A HOTEL, AHOL MOST A BUSZJEGYET VETTÜK
Ráfutottunk...most nem a Hotel Park Centralban kellett megvenni a jegyet Vinalesbe, hanem az utca másik oldalán lévő hotelben. Fene sem érti ezt.
Végigjátszottuk a szokásos mizériát a buszjeggyel. Telefonálgatás ide oda, kisfüzet, nagyfüzet, kifizet, ki fizet? Meg van a jegy, vagy  még nincs, mert persze időben ott kell lenni a buszmegállóban, ott a pecsétek és sorbanállások mekkájában, ott érvényesíteni a jegyünket...kisfüzet, nagyfüzet, "excel" táblázat (kinyomtatott lapon rublikák, amibe megpróbálják beírni a nevünket, kisebb nagyobb sikerrel...inkább kisebb!)

vidéki megálló...tó, pálmafák, hegyek...
 
Utazunk vidékre, felkészületlenül, csak egy kisbőrönddel, a nagyokat a szálláson hagytuk :) Étlen-szomjan nekiindulni egy ilyen buszútnak...fele sem tréfa. De hát nekünk nincs reggelink a szálláson, ej majd veszünk valamit útközben! :) Ahhh...csak hogy nem a túristaparadicsomba, Varaderora megyünk ám, de nem ám...
...hiába Havanna a főváros, hiába lakunk mi a központban, taxit találni reggel nem is olyan egyszerű! Alkudozás, bepakolás, kipakolás...aztán sok órás buszos utazás Pinal de Rio tartomány felé. És még csak nem is a divatos búvárközpontig, hanem "csak" Vinalesig. Ez olyan borosan hangzik, és van is köze a névválasztásnak ehhez, hiszen egy szőlőültetvényről kapta a nevét, és hogy hű maradjon valamelyest ehhez, a kisváros megélhetését mindig is a mezőgazdaság adta/adja, no és mostanság már a turizmus is hozzáad ehhez jócskán...

virágözön
 
De még csak a  buszon ülünk, és már meglehetősen éhesek vagyunk, amikor is megállunk egy szemet gyönyörködtető helyen. Következik a szokásos 20 perces pihenő...157 km-t nem lehet csak úgy, egyhuzamban levezetni! :)
De mi hálásak vagyunk már a pihenőnek, akkor végre eszünk, és iszunk. Kaja az nincs, viszont legeltetheted a szemed a tájon, ami valljuk be, tényleg gyönyörű. Pálmafákkal körülvett tó, mögötte hegyek, szem és kéztávolságban hihetetlen szép virágok, ha ehető lett volna, biztos megkóstoltuk volna.
 

valami illatos virág
Akkor kávézzunk, az legalább van! :) Bóbiskolva olvasom az utikönyvet, gyorsan próbálom megszervezni, hogy itt mit is fogunk csinálni. Már rutinosan csak oda jegyet vettünk, majd eldöntjük, hogy mikor jövünk vissza. Elméletileg 2 napot szántunk rá (1 éjszakát, de aztán itt 2 éjszaka lett, mert sok a látnivaló, fárasztó is)
Aztán leszálltunk...és minket megrohantak az ott lakók, akik kiadják a szobájukat az ide érkező turistáknak (bevételi forrás), és szinte odapréseltek bennünket a busz oldalához, csak polipkarok nyúlkáltak felénk, kínálva a fényképpel igazolt szobát, hogy központi helyen, a legjobb, legolcsóbb, ezt válaszd...és bennem fölment a pumpa, tudom, hogy nekik ez megélhetés, de engem rettenetesen zavart, hogy megint bent vannak a személyes teremben, tukmálják a portékájukat...és igen tudják, hogy meg is kell vennem valamelyiket, így legyen ez az övé, az enyém, nem az enyém...és csak lökdösődtek, barátnőmék meg rám mutogattak, hogy "she's the boss"! Köszi, így utólag is! :)

 
ahol kávé, rum van, kaja nincs
 
Éreztem, hogy választanom kell, mert addig nem lesz nyugtom, de kit, hogyan? És megtörtént...az egyik nő meglehetősen jól (és hangosan) beszélt angolul. Ő lesz a mi emberünk! Már vitte is a bőröndöt, és csak mondta, mondta a magáét: központi helyen, szoba 3 főre, saját fürdőszobával, kértek reggelit? :)
 

 

szoba kilátással :)
Megérkeztünk egy 2 emeletes "lakótelepi" ház 2. emeletéhez, bemegyünk, ott a nő anyukája, ő a házigazda, ő fog főzni, mert ugye akarunk autentikus vacsorát + 10 CUC-ért? És mi legyen benne? és csak mondja, mondja...megmutatja a szobát: 3 beds, 3 lamps, 1 bathroom, 1 window, 1 door...nem viccelek, alig vártuk, hogy kimenjen a szobából, és mi úgy röhögtünk! (a kb 8 nm helyet úgy mutatta be, mintha nem is tudom melyik előkelő uraság kastélyában lennénk, közben a fürdőszobában a melegvíz csak valami halvány sugárban folyt, az is valami meglehetősen furcsa szerkezetnek köszönhetően ott a zuhanyrózsa környékén, jó hogy az áram agyon nem csapott bennünket)
Volt hűtőnk, benne víz, sör (persze ezt ki kellett fizetni), de nem azzal kellett kezdeni, hogy elmegyünk vizet vadászni, helyette elmentünk lovagolni...úgy 4-5 órát! :)

szoba kilátással...bizony esni fog
 
Leültünk a hölggyel beszélni, hogy akkor mit érdemes itt csinálni, hogyan induljunk neki...Akarunk menni most egy kis túrára, ó csak ide a ház mögé, megnézhetjük a farmot, a gyönyörű tájat, a helyi dohánytermő vidéket. És akarjuk ezt lóháton? Hát hogy a viharbane, gyerünk, gyíííí! :)
Holnap meg majd jön a taxi! értünk, és megyünk a völgybe (valle de Vinales, megnézzük a bogotákat, barlangokat, festett barlangot, cseppkőbarlangot...mint a dagadtmadár, aki szereti a csokit: a tejcsokit, étcsokit, lyukascsokit, csokicsokit...mi meg rájöttünk, hogy annyira nem is szeretjük a barlangot.)
 

a legjobb turistguide
Szóval lovagoljunk, na de mibe, mert eljöttünk egy kisbőrönddel, egyébként sem készültünk mocsárjárós, dagonyaruhával (esős évszak), farmersortok, edzőcipő (ó, azóta sem nyerte vissza gyönyörű sárga színét) fehértop...ahogy illik, indulunk is Hoseluizalemanadrianoiglesias hombrehoz, hogy szerezzünk neki egy jó napot, és este a szivarozós, rumos ivós barátainak elmesélhesse a 3 grácia felkészületlenségét a kubai vidékre! :)
 
 
 
 

Hozeluis...