Földön és testen kívüli élmény...utazás Santiagóba kocsival! :)

Polo Montanezt hallgatni 17 órán keresztül...senkinek sem kívánom. Még akkor sem, ha történetesen Ő egy autentikus kubai énekes, és Te pedig Kubában vagy. De még is, valahogy ez is hozzátartozott a földön és testen kívüli élményhez!

Eldöntöttük, megyünk! Vár bennünket Santiago de Cuba, és a son. Barátnő kubai barátjának jött az az ötlete, hogy menjünk le együtt, kocsival. Hogy ez milyen kalandosra sikeredett!

Mert először is kell egy kocsi...de a hosszú útra való tekintettel legyen légkondis. Ne legyen benzinfaló szörnyeteg, és még sorolhatnám, ami kívánalmaink voltak az autót illetően. Kaptunk is kölcsön egy kisautót egy olyan orvostól, aki részt vett az "orvosokért olajat" programban. Tudni kell, hogy azok az orvosok, akik a  szolgálati idejüket Venezuelában teljesítették hazájuk dicsőségéért (és itt semmi pejoratív megjegyzésnek helye nincs, mert "Kuba humanista elkötelezettségének és komolyan vett internacionalizmusának megdöbbentő bizonyítékai azok az egészségügyi missziók, amelyek keretén belül az 1959-es kubai forradalom óta Kuba orvosi szakembereket küld a tengerentúlra, különösen Latin-Amerikába, Afrikába és újabban Óceániába, valamint orvostanhallgatókat és betegeket fogadnak Kubában képzésre és gyógykezelésre"),  a kubai kormány azzal jutalmazta (jutalmazza) őket, hogy nekik lehet SAJÁT autójuk. Úgy igazából, ahogy nálunk! Szóval egy orvos autóján mentünk Santiagoba.

De az úton szembe találtuk magunkat azzal, hogy a 8-900km megtétele egész más kishazánkban, mint 10000 km-re "nyugatra". Azaz, ha ilyenre vállalkozol tankolj föl nem csak benzinnel, mert a benzinkutak sem azok, amiknek látszanak, azaz ők rá vannak állva vidéken az oldsmobil fenntartására, üzemannyag ellátására. Viszont nincsenek felkészülve az új autók benzinnel való ellátására! :) De innod és enned is kell az úton, és az "autópályán" sincsenek 50-80km-ként frissítő pontok.

Viszont van autópálya...néhol...egyszer csak úgy a semmiből...aztán ahogy jött, úgy múlik is pontosan! :)

Már Havannából sem volt egyszerű kijutni, nem azért mert olyan bonyolult, hanem kezdtünk egy tankolással!  :) aztán havannai-kubai barátunk helyismerete is hagy némi kívánnivalót!

Autópálya: 3x3 sáv, és se előtted, se utánad, se melletted, sehol sem egy autó. Néha egy egy öszvér, vagy ló hajtotta szekér, vagy biciklista, szigorúan veled szemben, aztán néha gyalogos, vagy állatokat autópályán keresztülhajtó ember. De ott vannak a guava lekvárt áruló emberek is az elválasztósávban, a frászt hozva ránk. Hirtelen fékezés, mert rendőrt sejtettünk benne, aztán nem értettem, hogy mik azok a téglák a kezében, amit az arcodba tolva árul!

Az út minőségéről sokat elárul az, hogy sávot csak azon esetekben váltottál, ha

1. már nagyon untad, hogy sehol egy autó, untad a saját sávodat
2. vagy akkora gödör volt, hogy vagy lelassítottál 30-ra, vagy átmentél a másik sávba és száguldoztál tovább.

 Az első pihenőponton még vidámak vagyunk. Ellenőriztük  a papír alapú GPS-ünket, hogy merre is kell menni. Nem a lapozgatós van, az a kockás papírra rajzolt! :) Megisszuk a szokásos Pinacoládánkat, kávénkat, aztán mentünk, mint aki jól végezte dolgát, de a noteszt, benne a "térképpel", meg sok fontos infóval, na az ott maradt a pihi helyen...Vissza...

Persze ekkor már sofőrcsere volt, barátnőm ragadta magához a kormányt, mert elégedetlenkedett kubai barátunk és a kínai autó kapcsolatával. Meg a gödrökkel...és főleg azzal, hogy a CD-s rádiónkhoz DVD lemezeket hozott. Egyetlenegy kivétellel...Polo Montanez 900km-en keresztül! :D

Aztán elfogyott az autópálya...csak úgy...figyelmeztetés nélkül, és lett belőle forgalmas 2x1 sávos gödrös út, nagy, lassú járművekkel, biciklistákkal (a sok biciklit a nagy gazdasági válságban az ezerkilencszázkilencvenes években, amikor enni sem volt pénz Kubában, és már tankolni sem tudtak, meg alkatrészutánpótlás sem volt a roncs autókhoz, hát ekkor a kormány nagy beruházásaként hozatott, vagy kapott Kínából egy csomó kerékpárt. Kenyeret és biciklit a népnek! csak hogy tudjanak munkába járni). 

Mi pedig éhesek lettünk. De hosszan csak mentünk és mentünk, de még mindig nem találtunk olyan helyet, ahová be tudtunk volna ülni, aztán valahol a világvégén, az üveghegyen is túl, az óperenciáról meg már ne is beszéljünk, szóval találtunk egy félmagánkézben lévő éttermet. És olyan de olyan jót ettünk, fogalmunk sem volt mit választottunk a még indigóval gépelt étlapról. Nem is tudom, mikor láttam utoljára indigóval írt dokumentumot! :)

A kocsinknak  volt egy láthatatlan problémája, történetesen az, hogy láthatatlan volt...de ez csak akkor derült ki, amikor a lemenő nap még mindig valahol az úton talált bennünket. És nem úgy van, hogy berohansz a következő benzinkútra, veszel izzót, kicseréled, mész tovább...nem is ez volt a problémája, mint kiderült.

Így a sötétben reflektorral mentünk, nagy örömükre a szembejövő autóknak...sajnos minden szembejövő megbosszulta a reflektort, pedig vagy ezzel, vagy világítás nélkül megyünk...így mentünk az utolsó szakaszon kb 30-50km/h sebességgel.

17óra gyötrelem után éjjel 1kor megérkeztünk Santiagóba...és még nem volt szállásunk.
De minden jó, ha jó a vége, pont egy nagyon jó casa particular előtt álltunk meg!

 

Születésnap a víz alatt

40! Ez olyan vízválasztó egy nő életében. Számot vet az addigi életének, és előre nézve tervezget...vajon hány jó év lehet még előttem?

Minden barátnőm arról számolt be, hogy rettenetesen érzeték magukat a 40. születésnapjukon. Hiába volt meglepetés partijuk, chippandale fiúk, mókás ajándékok, torták, kaja, pia...a végeredmény mégis minden esetben sírás volt. Hát én nem fogom magam rosszul érezni, sőőőőt! Eldöntöttem: vagy a víz alatt, vagy Santiago de Cubában fogom tölteni ezt a jeles napot.

És lőn...

Kiérkezvén Kubába azonnal szervezkedni kezdtem. Tamást megkeresve barátnőt beraktam egy olyan kultúrprogramba, amiben mi is részt vettünk. Santa Clara-Trinidad-Cienfuegos.

Plusz segített nekem a vízalatti születésnap megszervezésében. 1-2 telefon, majd közölte, hogy holnap reggel 8kor legyek a recepción, jönnek értem. Ja, és Alannel vigyázzak. Szereti a csinos magyar nőket! Jajj de vicces. :) De nem fogok ugye egy napot medencében merülni, mert arra nekem nincs időm?! :) De nem ám!

Másnap tényleg jött egy mikrobusz, kíváncsian szálltam föl rá egyedül, kérdeztem, hogy ki Alan. Bólogattak, hogy majd találkozom vele. Mentünk összeszedni a többi szállodából a klienseket.

Búvársuli. Az óceán partján. Medencével, undorító wc-vel. Egyedül voltam, minden újonnan érkezőben Alant véltem felismerni. A csapat készülődött, Alan sehol. Felpróbáltam a békatalpat, búvárruhát. Jééézusom, mint egy dagadt pingvin. Pedig pici vagyok, ezért csak egy gyerekruhát tudtak adni! :)

Aztán egyszer csak a hátam mögött  megszólal magyarul valaki a nevemet mondva. Alan? Igen! Ott állt egy jóképű görög, akarom mondani kubai félisten előttem, és folyékonyan beszélt hozzám... magyarul! "Hm, azt hittem valami öreg csajt küld a Tamás... Jó napunk lesz, ígérem!" és meghúzgálta a copfjaimat.:)

Elindult egy sereg ember, megtörtént a csapatbeosztás. Alan fogta a kezem: Te velem leszel! Nem ellenkeztem. A mi csapatunkban 4 fő volt+ plusz A. 2 profi búvár, egy először merülő, akinek bizony elkelt volna a segítség, de nem kapott. :) Rögtön a mélyvíz.

Matanzas korall zátonyocska. Merülésünk helyszíne. Ez olyan begyaloglós hely, gyönyörű élővilággal, csendes vízzel, szóval ideális hely!

Felöltözés. Te jó isten. Irtó gáz. Jóllakott óvodás, vmi pingvin jelmezben! :)

Alan kézen fogott, és elindultunk a halak birodalmába. Ja, hogy én is az vagyok! :) Jól is éreztem magam. Bár az első merülés most sem sikerült, az adrenalin nem engedett lemerülni...

Aztán már a víz alatt lubickoltam, és Alan csak nevetett, hogy én a víz alatt sem tudom befogni a szám. :) Hát hogy tudnám már, amikor annyi csoda van itt lent, hogy azt muszáj megosztanom akár reduktorral a számban is. 

Első merülésünk véget ért, irány a part. Reszketve másztam ki a szárazföldre, ólmaimat cipelve, el-elesve. Bugdácsolva, Alan nevetésétől kísérve.

Alanről: tökéletes magyar nyelvtudását (nem olyan slendrián módon beszélt tökéletesen, hanem választékosan) annak köszönheti, hogy ő a volt kubai magyar nagykövet fia, aki 8 vagy 12 évet itt élt Magyarországon,, itt járt iskolába. Pffff. ezt a blamázst, hogy nekem pont a kubai magyar nagykövet fia jutott szülinapi ajándéknak...:)

Mi pedig kiélveztük azt a csodát, amit a magyar nyelv ismeretlensége okozott a csapatban. Felfigyeltek,  és nem értettek egy büdös szót sem, ami nekünk igen sok kellemes percet okozott és mosolyt csalt az arcunkra.

Második merülésünk folyamán például halat etettem...banánnal. Nem is tudtam, hogy a halak szeretik a banánt? Azok nem az elefántok, meg a majmok, meg a gyerekeim és az ex? :)

Elcsendesedtem, és figyeltem a víz alatti élővilágot, és rájöttem, vissza akarok jönni....úgyhogy most szervezem a következő merülést. De akkor már nem hagyom ki a Karib-tengeri merülést sem. Most kihagytam, hiába hívott Alan, az idő oly kevés volt, hogy nem tudtam beszorítani többet.de MOST lesz időm...MINDENRE! :)

Frankfurt a repülőtér labirintus

Levegőben

Megmondtam! Születésnap Kubában! :) Másik utazási iroda, másik repülőtér, másik barátnő. Szintén Kuba fun...legalább is azóta mindenképp! :)

Előző nap még meló ezerrel, lefeküdni tök fölösleges lett volna hiszen megint hajnali indulás Bécsbe, onnan Frankfurtba, Európa 2. legnagyobb légi kikötőjébe.

Havana

Nem mondom, hogy jó a 7órás transzfer idő, de legalább 2 órát azzal töltöttünk, hogy egyáltalán megtaláljuk azt a részt, ahonnan majd indulni fog a gépünk. Még vonattal is utaztunk a repülőtéren mindezért. De a kitáblázás sem könnyítette  meg a helyzetünket. 1 óra keresgélés után meguntuk, beültünk egy reggeli capuccinóra...elvégre van időnk!

Tenger "gyümölcse"?...este nem ettünk halat

Ekkor azért már elgondolkodtam, hogy a kv mellé kapott kekszből inkább morzsákat kéne szórni a padlóra, hogy tudjam, hogy merre is járunk, de mert a padlót állandóan sikálják és fényesítik, így ennek sok értelme nem lett volna. Talán a fonalnak, mint Ariadrénak,de mert nem akartam zsinórlabirintust, meg hát cérnám sem volt, mert az meg már rég elszakadt, és ki akar bármiféle viszályt német földön, ahhoz nem volt aranyalmám, sőt sima sem, így maradt a térkép, és a 10 ezer lépés nem Magyarországon (másfélmillió volt az eredeti műsor! :) ), nem is az egészségért, és még csak nem is az Omega lemezre célzok most, hanem 10 ezer lépés Varaderoért! :D

Strandröpi

És miután megtaláltuk nagyjából a helyet, mert a kaput azt csak kb. 1 órával az indulás előtt írták ki, és időnk volt bőven, hát betértünk egy vámmentes boltba. De most parfüm helyett más alkoholra vágytunk, csak hogy könnyebben elviseljük azt a bezártságot, amit kb. egy Vatikán méretű repülőtéren el kell töltenünk.  Így esett, hogy vettünk a barátosnővel 1 üveg whiskyt. A kishölgy a pénztárnál be akarta csomagolni, lezárni, hogy föl tudjuk vinni a gépre, de mi megakadályoztuk ebben, mondtuk, hogy nem kell csomagolni...de hát akkor nem tudják felvinni a gépre az italt? Ki akarja felvinni? Lesz ott bőven!

??? Mi ezt MOST megisszuk! :D Az ő arcán legalább akkora vigyor jelent meg, mint nekünk az üveg pia elfogyasztása után! :)

Nem is moccantunk meg ezután, nyugton ültünk a helyünkön, neteztünk, és pihentünk! Fél óránként lecsekkoltam, hogy kiírták e már, hogy melyik kapun megyünk a paradicsomba, nehogy aztán még is inkább a pokol kapujába álljunk sorba.

Cayo Blanco

De mert már tudtam, hogy a "manana" országába megyünk, így teljes nyugalommal (lehet, hogy az alkohol tett azzá) kivártuk sorunkat és ami a sorsunknak volt megírva, az be is következett, elrepültünk Kubába. A repülő utat nem részletezem, se jobb se rosszabb nem volt, mint addig, és remélem ezután sem lesz ez másként. Csak annyit mondhatok, hogy leszállva Varaderon MELEG volt.

SzereteM :)

Az ismerős szállodába érve, ismerősként fogadtak már, én pedig felkészülve a  legrosszabbra, papírhalmokkal felpakolva beálltam a recepcióra, hogy igényemet érvényesítsem, miszerint jeleztem, hogy: 

Casa particular

1. 3x választottam ezt a szállodát
2. kifejezett igényem volt, hogy melyik szobák jöhetnek számításba
3. ja, és nem mellesleg születésnapom is van! :)

Dalmi

De, DE, DEEEE! Ahogy azt Móricka elképzeli! Pont l..sz..ták! :) Mindezt nagyon kedvesen. És kaptunk egy szobát, ami persze megfelelt volna, de, DE, DEEEE...

Másnap megkaptuk azt, amelyiket én szerettem volna...Hát így indult ez a nyaralás, amely a kalandokban továbbra sem szenvedett hiányt....

Hát így...

Elmúlik...

borura....

"Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától
kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan
bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja,
a nehéz helyzetekben bátorítja,
a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele:

" ELMÚLIK"

...derü :)

...És tényleg...2 utunk is véget ért. De valahogy tudtam, hogy nem ez lesz az  utolsó utam Kubába. Szép emlékekkel megtelve, és jó sok kubai relikviával megpakolva visszautunk kálváriája megkezdődött.

padló...kártya

Az idefelé oly csábos bőrönd visszafelé még súlyosabb volt szegény barátnőmnek, így eszeveszett pakolás, de már rezignáltan, hiszen ami ide eljött, az haza is fog jönni, ha akarja a vámos csaj, ha nem...csak ő ezt még nem tudta, és azért bosszantott bennünket...mert amíg nincs becsekkolva az ember, addig nem tudja tovább intézni a kiutazáshoz szükséges 25 CUC letételét (erre mindenképp tartalékolj!!!), enélkül pedig nem mehetsz az útlevél ellenőrzésre!

művészet

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a gépen hátra kérjél jegyet! Most volt lehetőségünk, amit nem is bántunk meg, mert amint megtelt a gép, lehetett látni, hogy 1-2 hely kimaradt most üresen...erre gyorsan le is csaptam egy ablak melletti 2 személyes helyre, így bár külön utaztunk a barátnővel (kb két sor választott el bennünket), de baromi kényelmesen, hiszen 2-2 helyet elfoglalva, gyakorlatilag még én is tudtam aludni, ami azért valljuk be nagy szó. És egyébként is, a visszaút éjjel történik, így hát tényleg nagyon kényelmes visszautunk volt. Hmmm Air Berlin, visszasírtalak ám! :)

művészet

...és mert most már jól csekkoltunk be Varaderon, így semmi gáz nem volt Dusseldorfban. Csak azt bántuk, hogy nem akkor zárták le a repteret a nagy hóesés miatt, amikor mi indultunk haza, vagy nem akkor tört ki az a fránya újzélandi porthányó tűzhányó, hogy nyertünk volna még 1-2 napot, hetet!

valaminek a termése

Az viszont mellbevágó volt, amikor kiléptünk Bécsben a repülőtérről, hogy sógoréknál milyen hideg van a karibi nyárból hazatérve...így szandikában Mikuláskor! :)

Josone park

Nem volt kérdés...a születésnapomat vagy a víz alatt, vagy pedig Santiago de Cubában fogom tölteni...és így is lett. Így esett meg az, hogy 3x is eljutottam Kubába!:)
Folyt. köv.... 

BOLDOG KARIBI KARÁCSONYT! :D

Carla...az édes delfinlány

A Kis hableány halat etet :)

Közeledik 2. utunk vége. Visszatértünk hadiszállásunkra, Varaderora. És gyűlnek a pipák a "bakancslistámon"! Ilyen élményvadászat a delfines kaland!

ha-jó

Varaderon kettő közül is választhatsz. Vagy elmész a város szélén található delfináriumba, ahol megnézel egy show műsort, majd beöltözhetsz, és úszhatsz egyet a delfinnel. Akik ezen voltak mesélték, hogy ha valaki nem úszik, és le akarja fényképezni a hozzátartozóját, ahogy pancsol a delfinnel...hát legalább is fotóriporternek kell lennie, óriási objektívvel a gépén! Viszont jó pénzért lefotóznak, sőt videót is készítenek az eseményről. Mi nem erre vágytunk. Inkább választottuk a katamarán kirándulást. Pici katamaránja van a szállodának is, el is mentünk lebegni a vízen vele! :) De ez most más volt, nagy és a delfinekhez vitt! :) Már alig vártam...

Carla

A transzfer buszokkal kivittek bennünket sokad magunkkal a kikötőbe, ahol mi fel is szálltunk az első hajóra...és már indultunk is a delfinárium személyzetével és a többi utassal az óceánon Cayo Blanco felé, erre a csodálatos szigetre, melynek fövenyét fehéren csillogó finom homok borított!

az édes csodalény-lány

A hajón AI ellátás van piából. No ne képzelj túl sokat e mögé, csak némi tömény, koktél, sör, szénsavas üdítő kubai módra. Én ekkorra már telítődtem az alkohollal, édes koktélokkal, gyakorlatilag vér került az alkoholomba! :)  A sört, hogy úgy mondjam nem szívlelem, a szénsavas üdítők sosem tartoztak a kedvenceim közé...hát akkor mit igyak? Haljak szomjan egy olyan hajón, ahol korlátlan italfogyasztás van az óceán közepén? Barátnő elintézett...fele arányban sör, másik fele olyasmi, mint a Sprite. Nem volt rossz...de jó sem, főleg annyira nem, mint amennyit a kedves matróz miatt megittam, mert csak hozta hozta...aztán persze megtapasztaltam, hogy miért is járkálnak a sörpocakosak olyan gyakran WC-re. Hát ha volt vesekövem, vagy homokom, most már biztos nincs. Volt már valaki egy katamaránon WC-n?  Na, az is egy mókás dolog...így utólag, de akkor minden gyerekkori parám előjött...mi van ha rossz kart húzok meg, vagy gombot nyomok meg, elsüllyesztem az egész bárkát barátosnőtől kezdve kapitányon át, több emberrel együtt? De élünk...

móka kacagás, vízen járás

Nagyon jó fej személyzet volt a hajón! Végig szólt a jófajta muzsika, persze, hogy a magyar lányoknak meg kell mozdulni rá...tánc a hajón, és egy furcsa véletlen. Az egyik "matróz" beszédbe elegyedett velünk, szokásos honnan jöttünk stb kérdések...és míly meglepő, járt Magyarországon, nem is 1x. A kajak- kenu VB-n, a Tiszán, Szegeden. :) Ezt a blamázst. Aztán persze gondoskodott az egész napi folyadékháztartás egyensúlyomról...és nem volt szívem megmondani, hogy annyira a sörös sprite sem ízlik...:) Bezzeg az orosz srácoknak, hangosak voltak, és inkább nevetségesek, mint viccesek, ahogy a rúdon táncoltak, no meg jól leégtek...mármint a bőrük, mert alattomos ám egy ilyen hajókázós nap. És alkoholos állapotban nem illik kifeküdni egy katamarán "orrába" és ott elaludni! :) Tűz a nap, visszaveri a sugarakat a gyönyörű óceán, a levegő kellemesen mozog...így lesznek rákpiros emberek a nap végére.

víz alatt (búvárkodáskor profi fotós profi géppel)

Kaptunk szendvicset is, ami a madarak martaléka lett, mert gyakorlatilag mindenki arra használta, hogy a hajókat követő sirályokat etette, vagy a halakat.

Bingóztunk is a hajón...életünkben először...és hát úgy tűnik igaz a mondás, hogy szűz kéz szerencsét hoz :) Mert nyertünk.: egy üveg rumot,és egy CD-t! Mindenki gyanúsan nézett ránk...pedig semmi csalás, semmi ámítás nem volt a dologban, a 9-es szám szerencsét hoz!

Profi fotós profi képe...majd legközelebb én is

De megérkeztünk, amit a mai naptól legjobban vártam...a delfinekhez! Kicsit csalódott voltam a helyszín láttán...egy iszonyatos nagy beton medence az óceán közepén, benne vagy 8 kisebb, így 1xre 8 hajó utasait tudták befogadni....és voltunk bőven...de mi voltunk az elsők! :) Azt gondoltam, hogy valahogy természetközelibb helyzetben látom majd életemben először testközelből ezeket a csodálatos élőlényeket. De az élmény mindenért kárpótolt. Mindig is tudtam, hogy a delfinek nagyon okosak, de más az, ha én látom és tapasztalom, mint ha a National Geography-n látnám. És az érintése...olyan meghatározhatatlan érzés...talán mintha egy nagy műanyag játékot benne felejtenél a vízben, picit bealgásodik és csuszamlósan sima lesz a felszíne...mindezt úgy képzeld el, hogy közben ez a műanyagnak egyáltalán nem mondható élőlény odaúszik izmos testével, megáll előtted és puszit nyom az arcodra, tapsol az uszonyaival, hagyja, hogy megérintsd...életem egyik legjobb képe készült el itt! <3

Delfin pusssssz :)

Barátnőmet úgy kellett rábeszélni, hogy ne hagyja ki ezt az élményt, mert egész életében bánni fogja. Félelemmel vegyes érzelmekkel közelített az édes jószág felé, aztán földöntúli mosollyal jött vissza, hogy igazam volt. Én el is hiszem, hogy ezek az állatok képesek a beteg emberek gyógyítására. Egészségesnek érzem magam, de valahogy ez az élmény bennem is olyan mély nyomokat hagyott...már ezért megérte! :)

gyönyörűűű (ez sem saját fotó, de ott voltam)

Aztán megálltunk, és csudiszép dolgot láttunk...a víz alatt. Pipák, békatalpak kerültek elő, majd csobbanás a türkiz csodába....és onnantól a fenti világ kizárva...csak a gyönyörű fények játéka a kristálytiszta vízben, a halak és víz alatti birodalom világában. Magávalragadó csoda! Az óceán halk morajlása, a tengeri élővilág megannyi szépsége kis hableánnyá változtatott...és még csak a hercegre sem vágytam, nem hogy a szárazföldi vergődésre. De kihalásztak, hogy indulunk! :( Vár az ebéd Cayo Blanco-n. Nemakarom! Carlát, az édes delfinlányt akarom, meg a halakat a víz alatt, csendet, más világot...nem a túristákkal zsúfolt szigetet, mert hogy abból bőven akadt itt. Yahtok, katamaránok sora...nagyüzem. A kaja finom volt, de a tömegellátás miatt személytelen. Kapitányainkkal felkerekedve próbáltunk valami csendesebb, eldugottabb helyet keresni a szigeten. Meglelve azt, pancsi és tánci a vízben. Nekik vissza kellett menni a hajóra, így mi egy kicsit körülnéztünk. Nagyon szép...de aki megjárta Cayo Largo-t, annak már sok újat, és főleg szebbet mutatni nem tudnak. 

szépséges szépségek (kaptam, amikor búvárkodtam)

Visszautunk zenés, táncos, játékos volt. Az egész hajó táncolta a la Colitát! :) Nyílegyenesen mentünk vissza a kikötőbe, mert valamit tudtak a kapitányék...mindjárt leszakad az ég, melyből mi semmit nem láttunk, de a kikötőt megpillantva eleredt az eső, mintha csak siratná helyettünk e szép nap végét. Gyönyörű nap volt...ez is! (ár: 99CUC•fő, simán megéri)

halacska

Havannai egypercesek...amolyan szösszenetek :)

A havannai "riksás"

Szóval nem tudtuk, hogy hol vagyunk...mármint tudtuk, hogy Havannában, de azon belül, hogy hol? És hogy jutunk a Plaza Viejahoz?

Ekkor még azt sem tudtuk, hogy valójában a havannai kínai negyedben van a szállásunk. Sötét volt. Elindultunk gyalogszerrel kiöltözve, magassarkúban a macskaköves, gödrös, poros...mit poros, koszos utcán...a két lökött nő. Mert nekünk menni kell, árkon, bokron, gödrön és azon túl. Bezzeg most tudott a barátnő gyalogolni, mit gyalogolni...100méteren biztos csúcsot "futottunk". De még is csak a sokadik riksásnak igent mondtunk. Annyira kár, hogy nem fényképeztem le...rozzant tricikli, rajta bazi nagy hangszórók...Kértük, hogy vigyen a mítingpontra. Ő csak annyit kért, hogy ha találkozunk valakivel NE SZÓLALJUNK MEG! ??? És csak keringtünk, keringtünk...Úristen, ilyen messze lakunk? Dehogy! A fickó nem nyílegyenesen, hanem a kis utcákat kihasználva szlalomozva vitt valamerre, mert hogy mi nem ülhettünk volna az Ő "taxijára", mert valamilyen engedélyre van szükségük arra, hogy turistákat vigyen az ember fia ott az óperencián túl. És a némasági fogadalomra is azért volt szükség, hogy le ne bukjon. Párszor megkocogtattam a vállát, hogy de biztos, hogy a Plaza Viejahoz viszel? Sí, sí! Halálfélelemmel vegyes jókedvvel utaztunk. Aztán 1xcsak megállt, megkért bennünket, hogy csendben szálljunk le, és menjünk...Hováááá? Pszt! Mi meg mentünk az orrunk után, visszanézve láttuk, hogy izzadt sofőrünket épp izzasztják a csend őrei.És még csak fizetséget sem kapott azért, hogy a kb 10 perces  nyílegyenes gyalogutat, kb fél óra alatt tett meg össze vissza kacskaringózva úgy, hogy le sem szállított bennünket a célig...

Én és az energiaital...

Táncos esténk volt. Kubai barátainkkal voltunk. Néhány koktél után asztalt bontottunk, és elmentünk hozzájuk, hogy majd másik buli után nézzünk. Szerettek volna a kedvünkbe járni, így vettek egy csomó sört...de én nem szeretem a sört, gyorsan fordultak és hoztak...ENERGIAITALT!

No most aki ismer az tudja, hogy alig alszom, pörgök ezerrel bármi nemű gyorsító nélkül is, azon kívül nem is szeretem ezeket az agyoncukrozott, néha furcsa fluoreszkáló színű izéket. De olyan kedvesek voltak, és tudom, hogy baromi drága kint ez a cucc, és nekem hoztak 2 dobozzal. Hát megittam. A Túl a sövényben Uzsgyi az egy lajhár, vagy egy belassult csiga volt hozzám képest az tuti!

Hajnali fél 6kor elindultunk haza...taxi egy szál sem...Megérkezvén a kínai negyedes "Hilton" szállásunkra barátosnő a tenyerét felém tartva átadott 1 szem altatót azzal a szöveggel, hogy : légyszi ezt vedd be, ne pörögj itt mellettem, legalább pár órán keresztül legyen nyugtom...ez fél 7kor történt...fél 10kor már a reggelinket ettük. Én felpörögve, Ő meg kávéért könyörögve...

KAKAST A FAZÉKBA

Én állatbarát vagyok, sőt szeretem az állatokat, a kakasokat azonban nem annyira. Ezt a kubait meg kimondottan utáltam! Mert hogy ha normál időben feküdtünk le, akkor is kukorékolt, ha reggel, világosban, akkor is. Gondoltuk, biztos ez egy szimulátor, de nem. Ez egy valóságos, tollakkal díszített jószág volt a szembe házban, az első emeleten! A magyar kakas kukorékol egyet kettőt hajnal ötkor, ekkor a nap felbukkan a látóhatáron, a madarak elkezdenek csiripelni...De ez...rikácsolt reggel, délben este, de legfőképp akkor, amikor mi el akartunk aludni. És vagy csak ez az egy kakas volt egész Havannában, vagy az összes ilyen turista bosszantó, de az biztos, hogy a magyar lányokat, sőt a szombathelyi fiúkat sem hagyta aludni a város különböző szegletében. Minden esetre ha a kezem közé került volna, az biztos, hogy egyenként húzgáltam volna ki a tollait, és finom husilevest csináltam volna belőle...de megúszta. És szeretném még hallani az idegesítő kukorékolását!

MAGYAROK PEDIG MINDENHOL VANNAK

Szokásos koktélunkat ittuk a Havanna Rum múzeumban, hallgattuk a jóféle muzsikát, amit mint általában Kubában minden helyen, élőben hallgathattunk. Sőt táncolhattunk is rá...mivel 1xcsak megállt két srác az asztalunknál, megszólaltak, hogy: Sziasztok, leülhetünk ide hozzátok...persze magyarul! :) Közben eleredt az eső, így ott ragadtunk, táncoltunk, majd együtt elmentünk estebédelni. Itt újabb magyarokkal találkoztunk. Persze nem lett közös további program, hiszen különböző igényeket kellett volna összeegyeztetni, de így is lett egy szép barátság, ami azóta is tart, még ha a távolság nagy is, de hát mire jó a net...no és Kuba! :)

Én, a csillagromboló...avagy hogyan törjük össze a berendezést...majdnem

A Baila en Cubán megismert srácokkal sokat lógtunk ezután. Azt az autentikus városnézést, amit ez a két srác prezentált nekünk...hát egy útikönyv alapján sem jutottunk volna el ide.  Háztetőkön, bárokban, és zárásképpen egy nagyon jó kis étteremben is megfordultunk, ahol hódoltunk a tenger adta kincseknek, és langusztát ettünk banáncsipsszel. Nem egy ismert hely volt, de méltán híres a kubaiak körében, hiszen kifelé jövet sorban állás volt. Mi meg a különteremben az elittel együtt kajáltunk. Szóval mielőtt az esti táncos programra mentünk volna a srácok is ruhát szerettek volna váltani az egész napos mászkálás után, így meghívtak az otthonukba. Hosszú autókázás után egy meglepően kultúrált lakótelepen találtuk magunkat, ahol a lépcsőházba érve láttuk, hogy egy igen csinoska ajtó felé közeledünk. És bingó. Barátunk lakása volt mögötte. Belépés előtt figyelmeztetett, hogy vigyázzunk, mert egy vérmes fenevad fog az ajtón kilépni, de ekkor én már bent is voltam, nyakamban egy bűbájos dalmatával, aki miatt úgy nekiestem az üvegasztalnak, hogy onnan mindent lesodortam, sajnos az asztalon lévő üveg,vízből kiugró delfin giccset is, ami apró darabokban a padlón végezte. Ekkor kijött a relikvia tulajdonosa is, barátunk anyukája, és megismert engem az európai ciklont. Egy nagyon szép nyaklánccal próbáltam jóvátenni a jóvátehetetlent!

Baila en Cuba...csak úgy, magyarosan! :)

Szóval én felvettem a kapcsolatot a szervezőkkel, igaz, meglehetősen későn, akkor, amikor megtudtuk, hogy utazunk. Választ azonban nem kaptunk. No nem mintha a workshopok aktív résztvevői szerettünk volna lenni! Neeem. Hiszen mi már tudtuk, hogy táncolni, és táncolni tanulni más módon is lehet Kubában. Menj egy bárba, ahol élő zene szól, és garantáltan megtáncoltatnak. Vagy egy olyan jobb helyre, ami a turistáknak szól, ott van táncbemutató, és általában utána a közönséget felkérik a táncosok...némi aprópénzt illik adni, de utána megtudhatod, hogy tart magánórát, stb...

Obispo Bar...a Mi nagy kedvencünk :)

De azt, hogy hol  lesznek a workshophoz tartozó bulik, nem tudtuk.  Nem kell engem félteni! :) Gyorsan taxiba vágtuk magunkat, némi alkudozás után természetesen! és irány a hotel,(Melia Habana Hotel) ahol a rendezvény volt, ott gyors kérdések a szálloda személyzetének, hogy mi a rendezvényhez tartozunk, későn érkeztünk, hol lesz az esti Charanga koncert? Széles mosoly a részemről, meggyőző fellépés...eredmény: La Tropical! :) Gyorsan be a taxiba és irány, de vigyázz el kell magyaráznod, hogy melyik Tropicalba vigyen! Ha ezt nem tettem volna, akkor egész máshol kötünk ki.

Baila en Cuba helyszíne (Photo: hotel oldaláról letöltve)

Megérkeztünk. Hihetetlen tömeg, hiszen tudni kell, hogy a fiúk,  a Charanga Habanerások, bár nagy tiszteletnek örvendenek Kubában, még is csak nemkívánatos személyek a saját országukban, hiszen hátat fordítottak annak anno, így most Miamiban székelnek, már ha ott vannak, és nem a világ akármelyik pontján élő nőket kápráztatják el bombasztikus felsőtestükkel, tánctudásukkal....jó, énekelni is tudnak, de szerintem van náluk sokkal jobb torkú énekes banda.

Törzshely :)

Szóval nem volt ez nagydobra verve, hogy ők itt most élő koncertet fognak adni, nagyon sok kubai nem is tudott róla, így amikor elmeséltük, hogy bebebeeee, voltunk Charanga koncerten Havannában, hitetlenkedve fogadták azt. A titoktartás pedig azért is volt, hogy a rendezvény exkluzivitását megtartva, illetve a hely befogadóképességét számon tartva ne legyen ebből tömeges őrjöngés. Már csak be kell jutnunk valahogy! Jegyünk az nincs! :) És nézzük csak, hogy jut be két élelmes nő INGYEN nem csak erre, hanem az összes ezt követő koncertre! :)

Jöttem, láttam...vissza kell mennem, ezt még meg kell néznem :)

Kicsípve, és egy picit becsípve megérkeztünk (szállodából hoztunk rumot, így arra sem költöttünk a havannai ott tartózkodásunk alatt). Határozottan lépdeltünk a beléptető kapuk felé, a biztonsági emberek felé. Elhaladtunk a nagy sor mellett, akik abban a reményben várakoztak, hogy hátha még bejutnak a szentélybe. Mi meg csak mentünk, hangosan hablatyoltunk magyarul, csuklónkon ott virított a varaderói all inclusive szálloda karszalagja...mit tudta az a szegény kubai, hogy ez nem a rendezvényre szóló "belépő". szélesre tárt karokkal, kapukkal és mosollyal bebocsátást nyertünk oda, ahová a salsás közönség is csak vágyakozhat! INGYEN! :) Így kell ezt kérem szépen! :)

Ő "ment" a Plaza de San Francisco felé

És a koncert? Hát az összes érzékszervemre hatott, az 1x biztos. A látvány senkinek sem lehet kérdés! Kockás has, tökéletes bőr, és az a mozgás! Ahhh! Hang...némelyikük hangjától beleborzong az ember, az tuti! Bőrérzékelés: először is a szőr felállt az ember karján, hátán mindattól, hogy Kubában vagyunk, Havannában, a Baila en Cubán, a Charanga Habanera koncerten, sok sok nációval egyetemben. De ha ez kevés lenne a libabőrhöz, hát volt ott esti langyos szellő, és hát tömeg is, ami azért nem tartozott a kellemes benyomások közé, bár kétségtelenül ez is emelte a hangulat fénypontját. Mozgás: a színpadi mindenért kárpótolt, még azért is, amit a tömeg okozott! :) És hát a vegyi érzékletek is ki lettek "elégítve", hiszen a szagok...a frissen sülő valamik a faszénen keveredtek a parfüm illatával, a tánc és izgalom okozta bőrkipárolgással, az izzadsággal, melyet az izgalom és a kis helyen sok ember, no és a tánc váltott ki, vegyülve az elmaradhatatlan szivar illatával. És az íz....mindennek az ízét is érezhette az ember, mert ki ne tudná, hogy a szaglás és az ízlelés összefügg. Ettem én gyerekkoromban ibolya ízű cukrot, úgy, hogy az ibolyát soha meg nem kóstoltam, csak szagoltam azt! :)...hé, még nem alulról! :) No most én egyébként is kényes vagyok a szagokra, még akkor is ha nem vagyok egy Orr. 

Rummúzeum...a koktél is fonom!

Minden este 2 koncert volt, de meg nem mondom, hogy aznap ki volt a másik előadó! :) Persze voltak tánciskolai fellépők, de mindenki csak a Fiúkat várta. Főleg a  lányok. Utoljára ilyen sikoltozást a TV-ben láttam egy egy Beatles koncert felvételén, amikor is a lányok őrjöngve kapkodtak a négy fiúért, csak hogy megérinthessék a ruháik szegélyét...na itt több fiú volt egyszerre látható a színpadon.

Hát így...

Én nem voltam hajlandó lemenni a tömegbe, így mindezt tisztes távolságból láthattuk, hallhattuk. És ekkor nagy meglepetésünkre kik jöttek velünk szembe? MAGYAROK! de nem csak olyan ismeretlenek, hanem ISMERŐS MAGYAROK...ezt a meglepetést! Szóval lehet, hogy minden út Rómába vezet, de az is biztos, hogy ott összefutsz magyarokkal, na de hogy 10ezer kmre, Havannában, egy koncerten? Mennyi ennek az esélye? Hát nekünk még ez is sikerült, nem is 1x! :)