Carla...az édes delfinlány

A Kis hableány halat etet :)

Közeledik 2. utunk vége. Visszatértünk hadiszállásunkra, Varaderora. És gyűlnek a pipák a "bakancslistámon"! Ilyen élményvadászat a delfines kaland!

ha-jó

Varaderon kettő közül is választhatsz. Vagy elmész a város szélén található delfináriumba, ahol megnézel egy show műsort, majd beöltözhetsz, és úszhatsz egyet a delfinnel. Akik ezen voltak mesélték, hogy ha valaki nem úszik, és le akarja fényképezni a hozzátartozóját, ahogy pancsol a delfinnel...hát legalább is fotóriporternek kell lennie, óriási objektívvel a gépén! Viszont jó pénzért lefotóznak, sőt videót is készítenek az eseményről. Mi nem erre vágytunk. Inkább választottuk a katamarán kirándulást. Pici katamaránja van a szállodának is, el is mentünk lebegni a vízen vele! :) De ez most más volt, nagy és a delfinekhez vitt! :) Már alig vártam...

Carla

A transzfer buszokkal kivittek bennünket sokad magunkkal a kikötőbe, ahol mi fel is szálltunk az első hajóra...és már indultunk is a delfinárium személyzetével és a többi utassal az óceánon Cayo Blanco felé, erre a csodálatos szigetre, melynek fövenyét fehéren csillogó finom homok borított!

az édes csodalény-lány

A hajón AI ellátás van piából. No ne képzelj túl sokat e mögé, csak némi tömény, koktél, sör, szénsavas üdítő kubai módra. Én ekkorra már telítődtem az alkohollal, édes koktélokkal, gyakorlatilag vér került az alkoholomba! :)  A sört, hogy úgy mondjam nem szívlelem, a szénsavas üdítők sosem tartoztak a kedvenceim közé...hát akkor mit igyak? Haljak szomjan egy olyan hajón, ahol korlátlan italfogyasztás van az óceán közepén? Barátnő elintézett...fele arányban sör, másik fele olyasmi, mint a Sprite. Nem volt rossz...de jó sem, főleg annyira nem, mint amennyit a kedves matróz miatt megittam, mert csak hozta hozta...aztán persze megtapasztaltam, hogy miért is járkálnak a sörpocakosak olyan gyakran WC-re. Hát ha volt vesekövem, vagy homokom, most már biztos nincs. Volt már valaki egy katamaránon WC-n?  Na, az is egy mókás dolog...így utólag, de akkor minden gyerekkori parám előjött...mi van ha rossz kart húzok meg, vagy gombot nyomok meg, elsüllyesztem az egész bárkát barátosnőtől kezdve kapitányon át, több emberrel együtt? De élünk...

móka kacagás, vízen járás

Nagyon jó fej személyzet volt a hajón! Végig szólt a jófajta muzsika, persze, hogy a magyar lányoknak meg kell mozdulni rá...tánc a hajón, és egy furcsa véletlen. Az egyik "matróz" beszédbe elegyedett velünk, szokásos honnan jöttünk stb kérdések...és míly meglepő, járt Magyarországon, nem is 1x. A kajak- kenu VB-n, a Tiszán, Szegeden. :) Ezt a blamázst. Aztán persze gondoskodott az egész napi folyadékháztartás egyensúlyomról...és nem volt szívem megmondani, hogy annyira a sörös sprite sem ízlik...:) Bezzeg az orosz srácoknak, hangosak voltak, és inkább nevetségesek, mint viccesek, ahogy a rúdon táncoltak, no meg jól leégtek...mármint a bőrük, mert alattomos ám egy ilyen hajókázós nap. És alkoholos állapotban nem illik kifeküdni egy katamarán "orrába" és ott elaludni! :) Tűz a nap, visszaveri a sugarakat a gyönyörű óceán, a levegő kellemesen mozog...így lesznek rákpiros emberek a nap végére.

víz alatt (búvárkodáskor profi fotós profi géppel)

Kaptunk szendvicset is, ami a madarak martaléka lett, mert gyakorlatilag mindenki arra használta, hogy a hajókat követő sirályokat etette, vagy a halakat.

Bingóztunk is a hajón...életünkben először...és hát úgy tűnik igaz a mondás, hogy szűz kéz szerencsét hoz :) Mert nyertünk.: egy üveg rumot,és egy CD-t! Mindenki gyanúsan nézett ránk...pedig semmi csalás, semmi ámítás nem volt a dologban, a 9-es szám szerencsét hoz!

Profi fotós profi képe...majd legközelebb én is

De megérkeztünk, amit a mai naptól legjobban vártam...a delfinekhez! Kicsit csalódott voltam a helyszín láttán...egy iszonyatos nagy beton medence az óceán közepén, benne vagy 8 kisebb, így 1xre 8 hajó utasait tudták befogadni....és voltunk bőven...de mi voltunk az elsők! :) Azt gondoltam, hogy valahogy természetközelibb helyzetben látom majd életemben először testközelből ezeket a csodálatos élőlényeket. De az élmény mindenért kárpótolt. Mindig is tudtam, hogy a delfinek nagyon okosak, de más az, ha én látom és tapasztalom, mint ha a National Geography-n látnám. És az érintése...olyan meghatározhatatlan érzés...talán mintha egy nagy műanyag játékot benne felejtenél a vízben, picit bealgásodik és csuszamlósan sima lesz a felszíne...mindezt úgy képzeld el, hogy közben ez a műanyagnak egyáltalán nem mondható élőlény odaúszik izmos testével, megáll előtted és puszit nyom az arcodra, tapsol az uszonyaival, hagyja, hogy megérintsd...életem egyik legjobb képe készült el itt! <3

Delfin pusssssz :)

Barátnőmet úgy kellett rábeszélni, hogy ne hagyja ki ezt az élményt, mert egész életében bánni fogja. Félelemmel vegyes érzelmekkel közelített az édes jószág felé, aztán földöntúli mosollyal jött vissza, hogy igazam volt. Én el is hiszem, hogy ezek az állatok képesek a beteg emberek gyógyítására. Egészségesnek érzem magam, de valahogy ez az élmény bennem is olyan mély nyomokat hagyott...már ezért megérte! :)

gyönyörűűű (ez sem saját fotó, de ott voltam)

Aztán megálltunk, és csudiszép dolgot láttunk...a víz alatt. Pipák, békatalpak kerültek elő, majd csobbanás a türkiz csodába....és onnantól a fenti világ kizárva...csak a gyönyörű fények játéka a kristálytiszta vízben, a halak és víz alatti birodalom világában. Magávalragadó csoda! Az óceán halk morajlása, a tengeri élővilág megannyi szépsége kis hableánnyá változtatott...és még csak a hercegre sem vágytam, nem hogy a szárazföldi vergődésre. De kihalásztak, hogy indulunk! :( Vár az ebéd Cayo Blanco-n. Nemakarom! Carlát, az édes delfinlányt akarom, meg a halakat a víz alatt, csendet, más világot...nem a túristákkal zsúfolt szigetet, mert hogy abból bőven akadt itt. Yahtok, katamaránok sora...nagyüzem. A kaja finom volt, de a tömegellátás miatt személytelen. Kapitányainkkal felkerekedve próbáltunk valami csendesebb, eldugottabb helyet keresni a szigeten. Meglelve azt, pancsi és tánci a vízben. Nekik vissza kellett menni a hajóra, így mi egy kicsit körülnéztünk. Nagyon szép...de aki megjárta Cayo Largo-t, annak már sok újat, és főleg szebbet mutatni nem tudnak. 

szépséges szépségek (kaptam, amikor búvárkodtam)

Visszautunk zenés, táncos, játékos volt. Az egész hajó táncolta a la Colitát! :) Nyílegyenesen mentünk vissza a kikötőbe, mert valamit tudtak a kapitányék...mindjárt leszakad az ég, melyből mi semmit nem láttunk, de a kikötőt megpillantva eleredt az eső, mintha csak siratná helyettünk e szép nap végét. Gyönyörű nap volt...ez is! (ár: 99CUC•fő, simán megéri)

halacska