Baila en Cuba...csak úgy, magyarosan! :)

Szóval én felvettem a kapcsolatot a szervezőkkel, igaz, meglehetősen későn, akkor, amikor megtudtuk, hogy utazunk. Választ azonban nem kaptunk. No nem mintha a workshopok aktív résztvevői szerettünk volna lenni! Neeem. Hiszen mi már tudtuk, hogy táncolni, és táncolni tanulni más módon is lehet Kubában. Menj egy bárba, ahol élő zene szól, és garantáltan megtáncoltatnak. Vagy egy olyan jobb helyre, ami a turistáknak szól, ott van táncbemutató, és általában utána a közönséget felkérik a táncosok...némi aprópénzt illik adni, de utána megtudhatod, hogy tart magánórát, stb...

Obispo Bar...a Mi nagy kedvencünk :)

De azt, hogy hol  lesznek a workshophoz tartozó bulik, nem tudtuk.  Nem kell engem félteni! :) Gyorsan taxiba vágtuk magunkat, némi alkudozás után természetesen! és irány a hotel,(Melia Habana Hotel) ahol a rendezvény volt, ott gyors kérdések a szálloda személyzetének, hogy mi a rendezvényhez tartozunk, későn érkeztünk, hol lesz az esti Charanga koncert? Széles mosoly a részemről, meggyőző fellépés...eredmény: La Tropical! :) Gyorsan be a taxiba és irány, de vigyázz el kell magyaráznod, hogy melyik Tropicalba vigyen! Ha ezt nem tettem volna, akkor egész máshol kötünk ki.

Baila en Cuba helyszíne (Photo: hotel oldaláról letöltve)

Megérkeztünk. Hihetetlen tömeg, hiszen tudni kell, hogy a fiúk,  a Charanga Habanerások, bár nagy tiszteletnek örvendenek Kubában, még is csak nemkívánatos személyek a saját országukban, hiszen hátat fordítottak annak anno, így most Miamiban székelnek, már ha ott vannak, és nem a világ akármelyik pontján élő nőket kápráztatják el bombasztikus felsőtestükkel, tánctudásukkal....jó, énekelni is tudnak, de szerintem van náluk sokkal jobb torkú énekes banda.

Törzshely :)

Szóval nem volt ez nagydobra verve, hogy ők itt most élő koncertet fognak adni, nagyon sok kubai nem is tudott róla, így amikor elmeséltük, hogy bebebeeee, voltunk Charanga koncerten Havannában, hitetlenkedve fogadták azt. A titoktartás pedig azért is volt, hogy a rendezvény exkluzivitását megtartva, illetve a hely befogadóképességét számon tartva ne legyen ebből tömeges őrjöngés. Már csak be kell jutnunk valahogy! Jegyünk az nincs! :) És nézzük csak, hogy jut be két élelmes nő INGYEN nem csak erre, hanem az összes ezt követő koncertre! :)

Jöttem, láttam...vissza kell mennem, ezt még meg kell néznem :)

Kicsípve, és egy picit becsípve megérkeztünk (szállodából hoztunk rumot, így arra sem költöttünk a havannai ott tartózkodásunk alatt). Határozottan lépdeltünk a beléptető kapuk felé, a biztonsági emberek felé. Elhaladtunk a nagy sor mellett, akik abban a reményben várakoztak, hogy hátha még bejutnak a szentélybe. Mi meg csak mentünk, hangosan hablatyoltunk magyarul, csuklónkon ott virított a varaderói all inclusive szálloda karszalagja...mit tudta az a szegény kubai, hogy ez nem a rendezvényre szóló "belépő". szélesre tárt karokkal, kapukkal és mosollyal bebocsátást nyertünk oda, ahová a salsás közönség is csak vágyakozhat! INGYEN! :) Így kell ezt kérem szépen! :)

Ő "ment" a Plaza de San Francisco felé

És a koncert? Hát az összes érzékszervemre hatott, az 1x biztos. A látvány senkinek sem lehet kérdés! Kockás has, tökéletes bőr, és az a mozgás! Ahhh! Hang...némelyikük hangjától beleborzong az ember, az tuti! Bőrérzékelés: először is a szőr felállt az ember karján, hátán mindattól, hogy Kubában vagyunk, Havannában, a Baila en Cubán, a Charanga Habanera koncerten, sok sok nációval egyetemben. De ha ez kevés lenne a libabőrhöz, hát volt ott esti langyos szellő, és hát tömeg is, ami azért nem tartozott a kellemes benyomások közé, bár kétségtelenül ez is emelte a hangulat fénypontját. Mozgás: a színpadi mindenért kárpótolt, még azért is, amit a tömeg okozott! :) És hát a vegyi érzékletek is ki lettek "elégítve", hiszen a szagok...a frissen sülő valamik a faszénen keveredtek a parfüm illatával, a tánc és izgalom okozta bőrkipárolgással, az izzadsággal, melyet az izgalom és a kis helyen sok ember, no és a tánc váltott ki, vegyülve az elmaradhatatlan szivar illatával. És az íz....mindennek az ízét is érezhette az ember, mert ki ne tudná, hogy a szaglás és az ízlelés összefügg. Ettem én gyerekkoromban ibolya ízű cukrot, úgy, hogy az ibolyát soha meg nem kóstoltam, csak szagoltam azt! :)...hé, még nem alulról! :) No most én egyébként is kényes vagyok a szagokra, még akkor is ha nem vagyok egy Orr. 

Rummúzeum...a koktél is fonom!

Minden este 2 koncert volt, de meg nem mondom, hogy aznap ki volt a másik előadó! :) Persze voltak tánciskolai fellépők, de mindenki csak a Fiúkat várta. Főleg a  lányok. Utoljára ilyen sikoltozást a TV-ben láttam egy egy Beatles koncert felvételén, amikor is a lányok őrjöngve kapkodtak a négy fiúért, csak hogy megérinthessék a ruháik szegélyét...na itt több fiú volt egyszerre látható a színpadon.

Hát így...

Én nem voltam hajlandó lemenni a tömegbe, így mindezt tisztes távolságból láthattuk, hallhattuk. És ekkor nagy meglepetésünkre kik jöttek velünk szembe? MAGYAROK! de nem csak olyan ismeretlenek, hanem ISMERŐS MAGYAROK...ezt a meglepetést! Szóval lehet, hogy minden út Rómába vezet, de az is biztos, hogy ott összefutsz magyarokkal, na de hogy 10ezer kmre, Havannában, egy koncerten? Mennyi ennek az esélye? Hát nekünk még ez is sikerült, nem is 1x! :)